Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

84 210, országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. vájjon a nemzet nagy részével szemben lojális eljárás-e az. mikor a tisztviselők fizetésemeléséről szóló törvényben határidőhöz kötik annak elfogadását és a határidő bekövetkezését épen önök gátolják meg? Nos, azt a javaslatot, a melytől ezer meg ezer család sorsa függ, elzárni a törvényhozás előtt, ez nem felel meg a lojalitásnak, az állam hMatalnokaMal, hogy ne mondjam páriáMal szemben. Én azért felkérem a t, miniszterelnök urat, hogy ezt a törvényjavaslatot vétesse tárgyalás alá és meglátja, néhány rövid nap alatt letárgyaljuk. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt megtehetik a katona-javaslatokkal is! Szabadságukban áll! Bartha Ferencz: Ezzel a javaslattal mi még nem számoltunk. Ez a javaslat a nemzet terheit jogosulatlanul és oly mértékben akarja fokozni, a mely erőnket meghaladja, azonfelül pedig oly irányban, a mely nem a nemzet czóljait, hanem csak az idegen katonai hatalmat szolgálja. Ezt a javaslatot tehát kötelességünk alapos bírálat tárgyává tenni, tettük is, a mennyire erőnkből telik és cl is fogunk követni mindent, hogy az törvényerőre ne emelkedjék. (Tetszés a szélsőim! oldalon.) Azt mondják, hogy Magyarország és Ausztria között dualizmus és paritás van. Hát mondja meg nekem a t. miniszter ur, miben van például a katonai javaslatoknál a paritás? Talán abban, hogy a hadsereg nyelve német? Talán abban a bánásmódban, a mely a közös hadseregben ősidők óta dMik, a melyet a Gesammtmonarchie eszméje sugall és a melylyel a magyar fiukat onnan kiüldözik, vagy elrettentik? Hiszen az úgynevezett közös hadseregben alig 23°/o-a a tisztikarnak magyar származású! Mondja meg tehát a miniszter ur, miben nyilvánul a paritás a hadseregben, mert daczára annak, hogy sokan vagyunk ezen a párton és elég éles szemüveggel vizsgáljuk a hadsereg dolgait, még nem birtuk felfedezni, hogy a magyar elem ugyanabban a számarányban és jogainknak épen olyan tiszteletben tartásával léphet be a hadseregbe, mint a milyen tiszteletben tartják Ausztriának nyelvét és államát. A számarányra vonatkozólag csak az a megjegyzésem van, hogy Magyarország igenis beszolgáltatja a legénység reá eső részét, — ha jól tudom, 343 vagy 345 ezer embert, — a közös hadseregbe. Ebben meg van a paritás, hiszen itten csak áldoznia kell a nemzetnek. Meg van a paritás, t. honvédelmi miniszter ur, abban is, hogy a quóta megfelelő részét Magyarország megfizeti és pedig azáltal, hogy a honvédségre sokkal többet költ, mint Ausztria és sokkal többet áldoz a hadseregre is. Egyéb tekintetben azonban, s különösen akkor, a mikor a nemzet jogairól és pedig alkotmányos jogairól van szó, a paritást sem nekem, sem o pártnak, de még az országnak sem fogja a t. honvédelmi" miniszter ur kimutatni, mert egyszerűen nem képes arra. Különösnek és csodálatosnak tartom, hogy mikor a nemzet jogairól, pénzéről és véréről van szó, akkor a t. túloldali nagy tábor ül és hallgat. Ez eszembe juttatja egy német költőnek és irónak a mondását: (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Két német professzor összeült azért, hogy egy nehéz és bonyolódott pszichológiai kérdést megoldjon. Gondolkoztak, gondolkoztak; utoljára egyik sem szólt semmit. Erre mondotta az a hires német költő és iró: »Der eine schweigt, der andere hört zu.« (Derültség a szélsöbaloldalon.) Épen igy van a túloldali nagy tábor is, a mikor a javaslat támogatására azon nagy táborból alig szólal fel egy-két ember: »az egyik része hallgat, a másik része nem szól semmit.« {Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ez, t. honvédelmi miniszter ur és t. ház, nem jól van igy. T. honvédelmi miniszter ur! egyszerű közbeszólásai által . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Némelykor jók, egészségesek, (Derültség a jobboldalon. ) Lukáts Gyula: Ha legalább szellemesek volnának ! Bartha Ferencz ,., vagy talán a napokban elmondott egy-két rövid beszéddel, a mely beszédeiben tulajdonképen nem is a javaslattal foglalkozott, hanem az ellenzék szónokainak beszédeit kritizálta: (Egy hang a szélsöbaloldalon: Kötekedett!) ezt a javaslatot megindokolni, s a nemzet előtt, ha nem is kedvessé, de legalább elfogadhatóvá tenni nem lehet. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Egyetlenegy olyan indok -sem hangzott el, a melynek alapján a nemzet ezt a javaslatot a magáévá tehette volna, mert a nagyhatalmi állásra való hMatkozás már szörnyen elcsépelt dolog. Sokszor bekötötték már e szóval a nemzet szemét és nemzeti jogainkért lángban égő fejünket ezzel a hideg borogatással hütötték le ugy, hogy fejünk most is fáj még tőle. De, t. honvédelmi miniszter ur, ne vegye rossz néven, ha most az egyszer nem állunk kötélnek, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert mi a nagyhatalmi állást nem a dinasztia hatalmának szertelen nevelésében látjuk, hanem a nemzet gazdaságilag konszolidált erejében és a nemzeti jogok biztonságában. (Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Kossuth Lajos adta a legjobb tanácsot a Habsburgoknak, a mikor 1867-ben a következőket mondotta (olvassa): »Nincsen és nem lehet a trón biztonságára és hatalmasságára nézve más mód, mint tiszteletben tartani a népek jogait, kielégíteni a nemzeti aspirácziókat és szabad kezet engedni nekik, hogy magukat önczéloknak tekintve, boldogságukat saját módjuk szerint eszközö]jék.« Ez annyira, tiszta és színigazság, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy azt hiszem, hogy ennek igazságát és valóságát a miniszter ur