Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. 85 sem tagadja. Mégis mit látunk, mikor nemzeti aspirácziónk érvényesüléséről van szó? Azt, hogy a hatalom a negácziő alapjára helyezkedik. Nem tagadja ugyan meg nyíltan e nemzetnek a szuverenitáshoz való jogát, de czélszerüségi indokokhói igenis alárendeli azt idegen hatalmi érdekeknek. Ilyen a hadsereg, ilyen a hadseregben a magyar nyelv, ilyen az önálló hank, ilyen a külügyi képviselet kérdése; mind olyan kérdések, a melyek az állami szuverenitás alapfeltételei és a nemzeti boldogulás alaptételei. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én elismerem és alá is irom, hogy az államnak saját belső és külső biztonsága érdekében erős, jól szervezett és nagy hadsereggel kell bírnia azért, hogy a kellő pillanatban érdekeit megvédhesse. Ámde hol van a magyar hadsereg, hol van ez államnak hadserege? Hiszen, ha a magyar állam hadseregéről volna szó, akkor ez a párt volna az első, a mely szMvel és lélekkel megadná és megszavazná mindazon eszközöket, mindazt a pénzt, a melyre ennek a hadseregnek szüksége van. Kétségtelen az is, hogy az oly nemzet, a mely világraszóló birodalmánál, világraszóló hatalmánál fogva a legtávolabbeső népeket is, ha neheztel, félelemben tarthatja, a mely nemzet puskáinak, ágyúinak szertelen sokasága, pénzének és segédeszközének kimeríthetetlensége folytán félelmes állásban van a többi nemzetek fölött, nem szükséges, hogy keresse mások barátságát, hanem magában is önálló és erős. Én azonban azt mondom, hogy Magyarország még Ausztriával egyetemben sem képez oly hatalmat, a mely ezen erősségekkel rendelkeznék és a mely nélkülözhetné azt, hogy a nemzeti jogok és aspirácziók ily durván mellőztessenek. {Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nincsen ugy! Bartha Ferencz : Sajnos, ez igy van. Én azonban mégis azt merem mondani, hogy Magyarország abban az esetben, ha az isteni gondviselés vagy pedig a földi Czézároknak kifürkészhetetlen akarata folytán abba a helyzetbe jutna, hogy önsorsára maradna, akkor is megmaradna nagyhatalomnak, ha ez a nemzet erejét nem idegen czélok szolgálatára pazarolná, hanem megértve az idők intő jelét, nemzeti hadseregét megteremtené, illetőleg átalakítaná ezt a hadsereget a saját képére, mert a hadsereg a legbiztosabb tényezője az állami létnek, mert ez által elérné azt, hogy a nemzeti érzületet és faji büszkeséget az a nemzeti hadsereg emelné, megerősítené, mert egy 20 milliónyi nép megvMhatatlan erősséget képez akkor, a midőn annak a népnek minden izét és tagját áthatja az önczél érdeke. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ha az állam nem önczélu, t. ház, ha minduntalan előtérbe nyomulnak idegen fajú és hatalmi érdekek : ha a nemzeti önérzet a hatalommal szemben csak félve és húzódozva mert megnyilvánulni, akkor az a nemzet nem nemzet, hanem nép és akkor az az állam nem állam, hanem csak földrajzi fogalom minden belső erő és tartalom nélkül. (Ugy van! l)gy van! a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy az egészséges és életrevaló magyar nemzetnek jelenleg sincs kisebb hMatása ugy hazánk területén belül, mint azon kMül, különösen a keleten, mint a minő hMatása volt Attila népének, a ki az ő hunjaMal, svévjeMel és avarjaMal megpecsételte, illetőleg helyreállította, megalapította a római czMilizácziót. Akkor az idő szelleméhez képest karddal kellett megoldani azt a kérdést, a mely a romlás szomorú képét tüntette fel; ma azonban már nem az erő, hanem a szellem, a tudomány és a czMilizáczió ereje, a becsületes munka és a szorgalom áldása az, a mely a legbiztosabb diadalokat teremti (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a nemzetek jövőjének a legbiztosabb alapot kölcsönzi. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Hadijuk! Halljuk!) T. ház! Ma már ott állunk, hogy a nemzetnek minden éj>kézláb fia katona. [Ugy van ! Ugy van!) Katonasorban van, de nem tudjuk, hogy tulajdonképen mit védelmez. Királyunk van talán veszélyben, vagy alkotmányunk, avagy hazánk népsége? Vagy tán attól féljünk, hogy valamely külhatalom Ausztriát tőlünk elszakítja? (Derültség a szélsöbaloldalon.) f Talán ettől fél a t. honvédelmi miniszter? Én nem tudom, mire való ez a nagy fegyverkezés. Mert ha itt e házban hMatkozás történt arra, hogy hiszen a szövetségünket keresik, én azt hiszem, t. ház, hogy konszolidált állam a maga gazdasági és pénzügyi, erejével s a maga politikai konszolidáltságával soha sem félhet — ha nem is rendelkezik olyan rettenetes nagy hadsereggel — külső támadásoktól, mert hiszen a felvilágosodott és hazájukat és fejedelmüket hMen szerető polgárok százezrei fognak azon nemzeti lobogó alá sorakozni, a mely alatt csúfosan visszaverné az ilyen kísérleteket. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem verné vissza, ha szervezetlen volna! Bartha Ferencz: Nem tudom, t. ház, miért növeljük olyan szertelenül hadseregünket, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) mert hiszen, a mint a külpolitikai irányzat is mutatja, Oroszországgal is jó lábon állunk; nincs közöttünk antagonizmus a keletre vonatkozólag, sőt ellenkezőleg, minden egyes kérdésben karöltve haladunk vele. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát 1886, 1887-hen mi volt? Bartha Ferencz: ... és minden egyes kérdésben egyetértés van közöttünk. És ha szövetségeseink, t. i. Német- és Oroszország, hátunk megett állnak, akkor nem tudom, mitől kellene Ausztria-Magyarországnak tartania, hogy ilyen szertelen mérvben akarja a kormány a hadseregre vonatkozó követeléseit kiterjeszteni és a véráldozatot felemelni. (Ugy van! Ugy van!