Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-210
62 210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. gitásban tünteti fel a törvényjavaslatot, mert a t. honvédelmi miniszter ur az igazsághoz hMen kijelentette azt, hogy . . . (Kossuth Ferencz a terembe lép; zajos éljenzés a szélsőbaloldalon.) ... a kétéves katonai szolgálatnak behozatala létszámfelemelést fog maga után vonni, persze a német példa után járva. Azonban akkor miért kéri most a t. honvédelmi miniszter ur a létszámfelemelést ? Egyenesen azért, hogy mikor majd a kétéves katonai szolgálat kérdése felmerül, akkor a mostani magas létszám számitási alapja olyan helyzetbe hozza mindazokat is, a kik ez idő szerint a kétéves katonai szolgálat behozatalát helyeslik s hogy akkor csakugyan — mint a t. honvédelmi miniszter ur mondotta — gondolkozóba essenek, vájjon helyes lesz-e ez,vagy nem? Mert hogy áll, t. ház, az eredmény csak a mostani állapotokkal szemben ? 103.100 az ujonczok létszáma. Ha most a tervezett fölemelés, vagyis 21.900 ujoncz megszavaztatik, abban az esetben a kiállítandó ujonczok száma 125.000 lesz évenkint. Három év alatt tehát a békelétszám 375.000-re fog felemelkedni. A kétéves katonai szolgálat behozatala esetén, nagyon természetes, a mennyiben leszállításra még csak gondolni sem akarnak, ezt az emberszámot két esztendei sorozással kell előállitanL Akkor esik egy esztendőre 187.500 ember. Ha azonban a mostani létszám lesz a kiindulási pont, abban az esetben a 187.500 ember helyett csak 158.150 embert kell előállítani évenkint, hogyha a mostani létszám nem változnék; tehát 30.000 emberről van szó évenkint, t. honvédelmi miniszter ur, abban az esetben, ha ez a törvényjavaslat elfogadtatik. A mi azután Magyarország helyzetére vonatkozólag azt jelenti, hogy ha most ez a törvényjavaslat mellőztetik, a kétéves katonai szolgálat pedig akként hozatik be, hogy a létszám nem emeltetik, Magyarországnak évenkint 64.000 embert kell előállítania; míg ellenben, ha a most tervezett felemelés kimondatik, akkor 75.360-t, tehát évenkint 13.000 a különbség. Már most, t. honvédelmi miniszter ur, méltóztassék őszintén nyilatkozni: gondolja-e azt, hogy ha most megszavaztatik a létszám-felemelés, lehet-e Magyarország abban a helyzetben, hogy a katonai kétéves szolgálat érdekében a további felemelést elrendelje? Hiszen majdnem képtelenség, nem lesz honnan venni az embert. Én azt gondolom, hogy tendencziózus a miniszter urnak törvényjavaslata; egyenesen útját akarja vágni annak, hogy a kétéves katonai szolgálat kérdésével itt komolyan foglalkozhassak a törvényhozás, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt akartam a honvédelmi miniszter urnak beszédére általánosságban megjegyezni. Lesz alkalmam beszédem további folyamán többi kijelentéseire részletesen megadni a feleletet. (Ralljnh! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Most azonban áttérek beszédemnek tulajdonképeni tárgyára. Akkor, midőn ebben a teremben katonai javaslatok tárgyaltatnak, a népképviselőnek nem lehet elzárkóznia az elől, hogy Magyarország közjoga és Ausztriával való viszonya, másodszor a nemzetnek és tagjainak anyagi helyzete és teherviselési képessége, harmadszor a hadügyi szervezet és a katonaságnak a nemzettel való kapcsolata milyen állapotokat tüntet fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az én kiindulási pontom az, hogy a mely nemzet tagjainak vére és élete felett a haza javára nem önmaga rendelkezik, az független, önálló nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyon jól tudták ezt őseink is ós törvényes intézkedésekben iparkodtak a nemzetnek ezt a jogát biztosítani, fentartani és a jövendő nemzedéknek átadni. Miután azonban a túloldalról kétségbe vonattak azok az igazságok, hogy a nemzetnek katonai szuverenitása megvolt, kötelességemnek tartom némely intézkedésekre hMatkozni. Az 1723. évet megelőző időből hMatkozom az 1598 : XVI. t.-cz.-re, a mely megengedi, hogy ő Felsége a megajánlott adóból fogadtasson lovas- és gyalogkatonákat, kapitányokat és tiszteket, de azok magyarok legyenek. Hát ha nem a nemzetet illette volna a katonai szuverenitás joga, kért volna-e és elfogadott volna-e ő Felsége engedélyt arra, hogy ő katonákat szerezhessen és vájjon azt a feltételt, a melyet oda szabtak, megengedte volna-e a törvénybe illeszteni ? Az 1599 : XIX. t.-czikkben pedig világosan kimondja a törvényhozás, hogy a magyar katonaság az ország szokása elleni esküre ne kényszeríttessék, mert a magyar katonának régi jogai vannak, melyeknél fogva csak magyar kapitányok vezényelhetik. Az 1603 : V. t.-cz. pedig már egyenesen rendeli, hogy magyar katonaság magyar kapitányok által fogadtassák, itt tehát ő Felségének joga elé ismét egy ujabb akadály állíttatik. De talán nem lesz érdektelen, ha az 1606iki bécsi békekötés egy idevonatkozó részét bemutatom. (Halljuk! Halljulc! a szélsöbaloldalon.) Ez kétségtelenül bizonyíték lesz arra, hogy a magyar nemzet katonai szuverenitása abban az időben csakugyan a maga teljességében fennállott. Az 1606-iki békekötés 29. §-ában a következők foglaltatnak: »Ha a törökkel becsületes békességet nem lehetne kötni s a törökök oly feltételekhez ragaszkodnának, melyek Magyarországnak és a szomszéd tartományoknak károsak vagy veszélyesek lennének, akkor a 27. §. szerint fentartva az ország jogait és szabadságait, Magyarország lakosai a török ellen, mint a kereszténységnek ós a hazának ellenségei ellen, az ország törvényei szerint hasonló gyorsasággal és készséggel minden vonakodás nélkül fognak hadakozni.« Tehát törvényszerű intézkedés kellett arra,
