Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-209
20,9. országos ülés 1903 február ld-án, szerdán. 51 Bencs László: Hanem ép ugy vannak azok a városok is, a melyek folyamodtak, mint a vízben fuldokló, hogy kapkod a szalmaszál után is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A szegénység, a nyomor, a kétségbeesés vitte azokat a városokat, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert azt hitték, hogy azáltal, ha laktanyát építenek, az iparnak, a kereskedelemnek használni fognak, pedig nem ugy van a gyakorlati életben, mert annak a közös haclsegbeli tisztnek ha egy gombja leszakad, nem abban a községben vagy városban varratja meg, a hol van, mert olyan sárga-fekete gombot nem is lehet találni a községben, hanem elküldi Bécsbe a Schneidereiba, hogy varrják fel azt ott. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azok a városok, a melyekre a t. honvédelmi miniszter ur hMatkozik, nem számítva Budapest városát, azok a városok, a melyek a 4,, 5., 6. vagy 7. bérosztályban vannak, mind kénytelenek ráfizetni. (Ellenmondás a jobboldalon.) Bebizonyítom, hogy ráfizetnek. Vegyünk csak egy hetedik bérosztályban levő várost, a melynek egy ezred katonasága van. Ha a laktanya egy millióba kerül, 4 1 /" perczent alapján 45.000 forintot fizetnek kamat fejében, de i 1 /^ százalékra pénzt még ma nem lehet kajjni, fizet tehát a város, ha nem is egészen 6, de 5 s / 4 ° ; o-ot törlesztés és kamat fejében, minélfogva a város nem 45.000, hanem 57.000 forintot fizet. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Annyi esze van minden polgármesternek, hogy a városa érdekeit megóvja! Bencs Lásszló: Tehát 12.000 forinttal kell pótolni azt az örömet, hogy neki cs. és k. katonasága van. De hol van még a fentartási költség? Arról nem is beszélek. Azt hiszem, ha valamely város számítást tesz, akkor, — ha, a mint a t. honvédelmi miniszter ur mondja, a legújabb időben is vannak városok, a melyek folyamodnak, — saját jól felfogott érdekében teszi, ha azt a kérvényt, a melyet beterjesztett, visszavonja. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Bizza csak reájuk! Bencs László: Annál inkább kellene ezt tennie, mert a törvény a laktanya bérletét csak 25 esztendőre biztosítja. Kérdem már most, hogy azokra a városokra, a melyek igy — mondjuk egészen őszintén — beleugrottak a katonásdiba, nem kötelessége-e a kormánynak felügyelni és figyelmeztetni őket előre, hogy ily rossz üzletbe ne menjenek bele, mert egyéb hMatásuk és kötelességük is van. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondta a túloldal egyik t. képviselője, a kire az imént hMatkoztam, hogy a városoknak a laktanyák építéséből igen nagy jövedelmük van. Méltóztassék megengedni, hogy én ezt tagadjam, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hiszen, t. ház, minden tavaszszal, illetőleg minden őszszel a gyakorlat alkalmával bevonult katona ságot épen ugy, a mint imént jeleztem, a laktanyák kicsinysége miatt nem tudják elhelyezni. Hová helyezzék? Odahozzák ahhoz a szegény polgárhoz, a kinek talán egy lovacskája, vagy tehénkéje van, azt kiszorítják az istállóból, mert katona-lovat kell bekötni és az a szegény ember a maga jószágát bocsássa szélnek. Ez nem boldogulás annak a községnek, a hol egy ember és egy ló után 24 órára 3 krajczárt fizetnek. Ennyit fizet ugyanis a magas kincstár annak a szegény polgárnak, a ki 24 órán keresztül azt a katonát és azt a lovat házánál tartja. Mindezeknél fogva azon javaslatot, melyet a honvédelmi miniszter ur beterjesztett, a magam részéről nem fogadom el, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hanem kérem az igen t. házat, méltóztassanak szintén erre az én álláspontomra helyezkedni és a honvédelmi^ miniszter urnak ezen kérését megtagadni. (Elénlc helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! Az ülés elején a ház ugy határozott, hogy 2 órakor áttér az interpellácziók meghallgatására. Miután 2 óra már megvan és még több szónok van feljegyezve, a tanácskozást félbeszakítjuk. A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjét a mai ülés napirendjére kitűzött javaslatok és az azzal kapcsolatos határozati javaslatok folytatólagos tárgyalása képezi. Következnek az interpellácziók és pedig Rakovszky István interpellácziója a kétévi katonai szolgálat ügyében. Rakovszky István : T. ház ! Már közel három hétig tart ezen vita, a mely a katonai ujonczlétszám felemelése körül forog. A túloldalról az a szemrehányás éri az ellenzéket, hogy daczára annak, hogy mindeddig nem követett el olyant. a miből következtetni lehetne, hogy a házszabályokkal visszaél, akkor, a mikor szólásszabadságával él, hogy a vitát minden indok nélkül nyújtja. Én ezen vádat el nem fogadhatom, hanem egy viszonváddal állok a t. ház elé és ez abban áll, hogy a mikor az ellenzék konkrét indítványokkal lép fel, melyek legalább is megérdemelnék azt, hogy vita tárgyává tétessenek, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ezekre a túloldal és a t. miniszter ur eddig még nem is reflektált. Mindenütt, a hol ehhez hasonló természetű javaslatokkal léptek a törvényhozás elé, igen beható és hosszadalmas, igen elkeseredett viták folytak. Az egyszerű magyarázata ennek az, hogy ezen folyton növekedő katonai terhek oly annyira érintik már a népek exisztencziájának kérdését, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy az ellenzék ismervén és méltányolván a népnek érzületét, mintegy erkölcsi nyomás alatt áll és kötelességérzetből ezen törvényjavaslatok ellen beható vitát, igen erélyes ellenállást fejt ki. Távol áll tőlem, hogy én mindinkább összegomolyitani akarnám az úgyis nehéz kérdést, ellenkezőleg részemről és azon párt részéről, melynek tagja vagyok, azon igyekezet áll fenn, hogy ha csak lehetséges, olyan megállapodásra 7*
