Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-209

42 209. országos ülés 1903 február 18-án, szerdán. koron a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik. Ezen ügyek hadügyi részében foglaltatik a magyar törvényhozás fentartott joga. A 11. §. pedig a királynak engedélyezett katonai felségjogokról intézkedik, nevezetesen a koronás királyra ruházta ezen katonai felségjogokat, rendelvén, hogy (olvassa): »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészitő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendó'nek ismertetik el.« A 11. §. törvényes dispozicziójából kettő következik: ('Halljuk.! Halljuk!) nevezetesen először az, hogy a magyar hadseregnek és nem a közös hadseregnek vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó felségjogot ruházta át a nemzet a királyra. Ráth Endre: Elég hiba volt! Madarász lózsef: Vétek volt! Mukits Simon: Másodszor következik az, hogy a király ezen reá átruházott, tehát általa nem ex lege, hanem engedélyezetten gyakorolt ezen felségjogokat a törvény kifejezett szavai szerint csak alkotmányosan gyakorolhatja. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Alkotmányosan pedig, t. képviselőház, a király ezen jogát akkor gyakorolja, ha azzal a nemzet jogait nem sérti, annak gyakorlása nemzeti szellemű, nemzeti tartalmú. (TJgy van! Igaz! a szélsőbaloldalon.) Miután pedig a nemzeti nyelv, annak védelme, érvényesítése és tiszteletbentartása a nemzetnek oly elidegeníthetetlen joga. a melyről, hacsak öngyilkosságot nem akar elkövetni, le nem mondhat, a melyet át nem ruházhat, azért nem lehet arról beszólni, hogy a nemzet ezt a jogát elidegenítette volna. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ez nemcsak jog, t. ház, hanem a nemzetnek kötelessége. Miután pedig a magyar hadseregből, legyen az bár az összes hadsereg kiegészítő része, a nemzeti nyelv kiküszöböltetett, ez a magyar nemzetre nézve nemzeti sérelem és ez a nemzeti sérelem az, a mely kötelességévé teszi a függetlenségi és 48-as pártnak, hogy ezt a javaslatot visszautasítsa. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha a nemzeti nyelv a magyar nemzetnek oly elidegenithetlen joga, hogy a felett ő maga sem rendelkezik, arról ő maga sem mondhat le, azt ő maga sem ruházhatja át: akkor a koronás király, a ki ezt a jogát csak átruházás utján, mint engedélyezett jogot gyakorolja, szintén nem mondhat le arról, szintén nem foszthatja azt meg nemzeti tartalmától, szintén nem változtathatja azt át németté. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur és a német nyelvet védő társai az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának »egységes« jelzőjébe kapaszkodnak, azt a közjogi doktrínát állítván fel, — természetesen nem magyar közjogi, hanem osztrák abszolutisztikus felfogásból kiindulva, — hogy a nyelv egysége nélkül a hadsereg egysége nem képzelhető. Hát, t. miniszter ur. a hadügy és a nyelv kérdése össze nem zavarandó; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a nyelv kérdése nem hadügy, nem katonai dolog. A nyelv kérdése nemzeti jog, a nemzet szuverén joga és a magyar nyelv helyett, a mint azt később beszédem folyamán leszek bátor beigazolni, ugyanazzal a nehézséggel odatehették volna a cseh. a morva, a- szerb vagy akármely más nyelvet. Ugron Gábor: A kinai nyelvet! ott a czopf is megvan! Mukits Simon: Vagy akár a kínait. Csak egy esetben volna legitimálva a német nyelv használatának jogosultsága, ha t, i. azt valamikor törvény kimondaná. Endrey Gyula: Az is gonosz törvény volna! Mukits Simon: De ha nézzük törvényeinket, ugy látjuk, hogy sehol, sem az 1715., sem az 1723., sem az 1867-iki törvényhozások által alkotott törvényekben nincs kimondva a német nyelv használata, látjuk, hogy sehol a hadsereg egysége, annak egységes vezérlete, vezénylete és belszervezete a német nyelv használatától függővé téve nincs. Sehol a vezérlet, vezénylet és belszervezet egységéhez a német nyelv használata nem kívántatik. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az »egységes« jelző, t. ház, ugy a magyar királynak, mint az osztrák császárnak az összhadsereg — tehát ugy a magyar, mint az osztrák hadsereg — egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó felségjogainak ugyanazonos elvek szerinti intézését és kezelését jelenti. (TJgy van! a szésöbaloldalon.) Hogy ez igy van. annak bizonyítására megfordítom a kérdést, és arra az álláspontra helyezkedem, a melyre a t. honvédelmi miniszter ur. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mi baja van velem? Mukits Simon: Nevezetesen ő felállítja a katonai felségjogok egységességének elvét, én pedig azt mondom ennek ellenében, hogy ez hamis közjogi doktrína, hanem az a jogosult álláspont, hogy ezen katonai felségjogok ugyanazonos elvek szerinti kezelésének egysége nem az elv egysége, mert ha a katonai felségjogokat unizáljuk, akkor — én elhiszem, hogy a t. honvédelmi miniszter ur csak érzelmét követi — akkor megszűnik a magyar király katonai felségjoga; (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) megszűnik ezzel a magyar nemzetnek katonai szuverenitása. Beőthy Ákos: Az egész szuverenitás megszűnnék! Egységes császári hatalom lenne és semmi más! (TJgy van ! TJgy van! a szélsőbaloldalon..) Mukits Simon: Ez az »egységes« jelző semmiesetre se vonatkozhatik a nyelv vagy pláne a katonai felségjogok egységére. Annak az elvnek elfogadása, elismerése, közjogi doktrínává való emelése végső eredményében államiságunk