Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-209

209. országos ülés 1903 február 18-án, szerdán. 41 szagon, (Ugy van! a széísöbaloldalon.) Az op­portunizmus és a lojalitás csempészte be a kö­zös hadsereg elnevezést törvénykönyvünkbe, ezek az abszolút kormányrendszerből maradt baczillusok, a melyek közéletünk szolgalelkü testén ma is vigan élnek. (Ugy van! a széísö­baloldalon. Zaj jobb felöl.) Gabányi Miklós: Huszonegyen vagytok és még ti sem hallgattok?! Mukits Simon: Ha a múltba tekintünk, látjuk, hogy Magyarországnak az önálló nemzeti hadsereghez feltétlenül joga van és e jogáról soha le nem mondott. Egész sereg törvénynyel találkozunk, melyekkel a nemzet az önálló ma­gyar hadsereghez való jogát kifejezetten fentar­totta és ahhoz szorosan ragaszkodik. (Ugy van! a széísöbaloldalon.) HMatkozom Mária Terézia idejére, hMatkozom arra, hogy midőn Mária Terézia veszélyben forgott és a magyar nemzet lovagiasságára appellált, akkor a magyar nemzet lojalitásában védelmére sietett szorongatott királynőjének és meghozta az 1741 : LXIII. t.-czikket. De ebben határozottsággal kimondják a Karok és a Rendek, hogy a nemzet kész éle­tét és vérét áldozni királynőjéért, általános fel­kelést rendez, kikötvén azonban, hogy ezen rendkívüli ajánlatból semmi kötelezettséget vagy következtetést vonni ne lehessen. (Ugy van! a széísöbaloldalon.) A magyar nemzet mindig és minden alka­lommal védelmére sietett a trónnak. Talán eb­ben lelhetjük indokát annak a szomorú állapo­tunknak, hogy itt a felett kell vitatkoznunk, hogy a magyar nemzetnek nemzeti nyelvéhez van-e joga, vagy nincs. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) A nemzet ezen túl-lojalitásának, az uralkodóházhoz való túlságos ragaszkodásának — engedelmet kérek, én kimondom meggyőződése­met — következménye, hogy itt ma a nemzeti nyelv jogosultságáról kell vitatkozni. (Ugy van! a széísöbaloldalon,) Magyarország Erancziaország­gal háborúba keveredvén, az ujonczfelemelés és rendkívüli segélyezés megajánlása tárgyában törvé­nyeket hozott, nevezetesen meghozta az 1741: LXIII. törvényczikket, meghozta az 1796 : II., meghozta az 1805 : IX, 1807 : II. és az 1806 : VI. t.-cz.-et. (Halljuk! Sálijuk! a széísöbalol­dalon.) Ezen törvények mindegyikében kijelenti a nemzet, hogy az ujoncz- és pénzbeli segélyezés megajánlását önként, szabad akaratból teszi és ebből semmi jogkövetkeztetés le ne vonathassák. De hogy a magyar nemzet az önálló magyar hadsereghez jogát mindig fentartotta, hogy ahhoz mindig szívósan ragaszkodott, annak az 1790/91. évi törvényhozásban találjuk legeklatánsabb pél­dáját. (Ugy van! Ugy van! a széísöbaloldalon.) Az 1790/91. évi törvényhozás a királyi hitlevél 5 pontját még négygyei akarta megtol­dani. E pontok voltak: »A magyar főhadparancs­nokság született magyarokból áll és annak elnöke az ország eddigi törvényei szerint is a nádor legyen.« (Egy hang a széísöbaloldalon: KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. Vissza kell állítani a nádori méltóságot! Nincs eltörölve!) »A magyar hadsereg más országok hadi tanácsának kormányszékeitől, nevezetesen a bécsi udvari hadi tanácstól független legyen és azzal ez a haditanács ne rendelkezhessék. A magyar hadügyek igazgatására állandó magyar haditanács állíttassák fel és szerveztessék. A magyar álló katonaság a magyar alkotmányra felesküdjön. A magyar álló hadseregben tiszte kül csak magyar honpolgárok alkalmaz tassanak«. Ez a négy pont volt az, a mMel a királyi hitlevél kiegészítése czéloztatott. Nem a Rende­ken múlott, hogy ez a négy pont be nem czikkelyeztetett, a királyi hitlevélbe be nem vétetett, mert a Rendek ezt elfogadták, hanem a Habsburgok nem azért Habsburgok, hogy a nemzet alkotmányának biztosítékot nyújtsanak, hanem azért, hogy a nemzet alkotmányát meg­nyirbálják. Ezen törvényes, legális biztosítékokat sem adták meg a nemzet alkotmányának és így nem lett ez a négy pont a királyi hitlevélbe beiktatva. Mindezeket annak bizonyítására hoztam fel, hogy a magyar nemzet soha a magyar nemzeti hadsereghez való jogáról le nem mon­dott, (Ugy van! Ugy van! a széísöbaloldalon.) hanem mindig kereste az alkalmat, kereste az 1791-iki törvényhozásban, hogy ragaszkodá­sának külső kifejezést adjon. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem találjuk sem a német nyelv használatának jogosultságát, nem találjuk sem a hadsereg közösségének, illetőleg a közös véderő intézményének jogosultságát az 1715: VIII. törvényczikkben sem. Ezen törvény­ben ugyanis a nemzet védelme és belbékéje által kívánt állandó magyar nemzeti haderő van törvénybe iktatva. Ebben, mélyen t. képviselő­ház, joglemondás nincs, csak a hadsereg szerve­zetének átalakítása. Áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyára: (Halljuk! Halljuk! a széísöbaloldalon.) az 1867: XII. törvényczikkre, a melyből a t, túloldalon a német nyelv használhatásának és a közös hadsereg elnevezésnek jogosultságát igyekeznek kiolvasni. Gabányi Miklós; Csak az osztrák lakájok tartják azt! Mukits Simon: Az 1867 : XII. törvényczikk ugyanis a hadügyet és az a feletti rendelkezést két kategóriába osztja. Az egyik kategóriában, a melyről a 12. és 13. §-ok rendelkeznek, a magyar hadsereg időnkinti kiegészítésének, az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatáro­zását, a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fenn, vagyis törvény­hozási működése tárgyává teszi, illetőleg, mint ilyet tartja fenn és biztosítja, annak kijelenté­sével, hogy a védelmi rendszer megállapítása, vagy átalakítása Magyarországra nézve minden­' 6

Next

/
Thumbnails
Contents