Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-209

40 209. országos ülés 1903 február 18-án, szerdán. heti állami életét, de mindig ki van téve annak a veszélynek, hogy hadereje idegen érdekek eszközévé válhatik és használtathatik. (Élénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Magyarország történelme, azt hiszem, elég tanúbizonyság arra, hogy a magyar nemzet véderejét idegen érdekek eszközévé használták fel. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Alkotmányos életünknek és nemzeti létünknek alapfeltétele az ország törvényes önállása és függetlensége. Ez pedig csak akkor van biztosítva, ha hadereje önálló, nemzeti és magyar. (Elénk helyeslés a szeísöhaloläalon.) A magyart csatára nem a fekete-sárga zászló és nem német kommandó, hanem a nemzeti trikolor és magyar vezényszó lelkesíti. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Ennek dicsőséges példáját az 1848-iki szabadságharcz adta meg és inkább elvárhattuk volna a t. honvédelmi miniszter úrtól, hogy ennek a nemzeti trikolornak a dicsőítésére tartott volna beszédet, ne pedig a sárga-fekete zászlóról mondta volna el régi keserveit. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Épen itt semmisül meg a magyar miniszter a császári és királyi táborszernagy minőségében. (Élénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Gabányi Miklós: Osztrák Feldzeugmeister, nem magyar honvédelmi miniszter! Mukits Simon: A magyar miniszternek nincsen magyarul beszélő katonája! Nessi Pál: Nem tud magyarul a miniszter ur sem! Mukits Simon: Arról nem is szólok, hogy nem az önálló, de még az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg tekintetében sem, hanem a közjogi falsummal, a mit bebizonyítani fogok, közösnek nevezett osztrák hadsereg tekintetében, a melynek vezérletében, vezényletében, belszervezetében, szellemében minden van, csak magyar nincs, (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) a melynek belszervezetében minden érvényesül, csak magyar befolyás nem, (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) oly szerencsétlenek vagyunk, hogy a t. kormányban a honvédelmi érdekeknek magyar képviselője nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Gabányi Miklós: Igaz ! Ugy-e Ballagi ? Ballagj Géza: Nem hallottam! (Mozgás a jobboldalon.) Várady Károly: Ezen nem lehet nevetni, ez nemzeti szerencsétlenség, nem nevetséges dolog! Ballagi Géza: Minek kötnek belém? Kit bántottam? Nem szóltam bele! Várady Károly: Ezen mosolyogni a legszomorúbb dolog! Ballagi Géza: Szót se szóltam! Elnök : Ne diskuráljanak, kérem! Endrey Gyula: Magyar kifejezést tessék használni az elnöki székből. Gabányi Miklós: Megbotlott a csengő. (Derültség.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Mukits Simon: Ebben a hadseregben, a melynek részére ujonczlétszám követeltetik, minden más befolyás érvényesül, csak a magyar nem. Csak egyetlenegy van magyar: az ujonczlétszám anyaga s ez is, mert jó anyagnak kínálkozik, az idegen érdeknek szolgáló és felhasznált osztrák hadseregé. E javaslatokban a dinasztiái igazi katonai diktatúra nyilatkozik meg és érvényesül. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Az a diktatúra, a mely nem ismeri a magyar nemzet akaratát, a mely nem ismeri a magyar nemzet érzelmeit, a mely nem ismeri, vagy nem akarja ismerni a nemzet anyagi helyzetét, a melynek csak pénz- és véráldozat kell az osztrák magyar birodalom nagyhatalmi állása szempontjából, mert ezen nagyhatalmi állás előtt hajoljon meg a nemzet akarata, a nemzet érzelme, szelleme és a nemzet pénztárczája. (Zjgy van! a szélsöhaloldalon.) Endrey Gyula: Üres pedig már nagyon! Mukits Simon: Hadseregünk az 1875. évi törvényhozás óta közösnek neveztetik. Ez közjogi falsum, egy hamisítás, a mely becsempésztetett törvénykönyvünkbe, német nyelve pedig nemzeti sérelem, a mely alkotmányellenesen a nemzet szuverenitásának megtiprásával lett azzá. A közös hadsereg elnevezésnek és a német nyelv kasználhatása jogosultságának törvényes alapja és dispozicziója nincs. Ha végigtekintjük közjogi históriánkat, Magyarország az önálló nemzeti hadsereghez mindig ragaszkodott ós Kendéink nem vádolhatók meg azzal, hogy e nemzeti jogról, az önálló magyar hadseregről, a magyar Rendek bármikor lemondottak volna. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Egyáltalában nemcsak ezen, de más nemzeti jogról sem mondtak le soha a magyar Rendek, más nemzeti jogot a magyar Rendek soha fel nem adtak. Gabányi Miklós: Nem is fognak feladni soha! Mukits Simon: Egyik igen t. képviselőtársam a régmúltból történelmi adatokkal bizonyítgatta a magyar nemzetnek nemzeti véderejéhez, hadseregéhez való ragaszkodását. Én szintén e kérdéssel foglalkozom attól fogva, a hol Pap Zoltán t. képviselőtársam ezt abbanhagyta, (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) ha rövidebben is, nem akarván a t. képviselőház b. türelmét soká igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöhaloldalon.) HMatkozva különösen az 1723. évi pragmatika szankczióra, az 1715 : YIII. és az 1867 : XII. t.-czikkre és ezeket fejtegetve, konstatálhatom, hogy sem ezekben, de más törvényekben sem találjuk legális alapját és gyökerét annak, a mit hangoztatnak, mert ezekbe belemagyarázni a közös hadsereg intézményét nem lehet. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Adjuk meg az igazságnak az igazságot. A közös hadsereget az opportunizmus és a lojalitás teremtették meg Magyaror-