Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-209
209. országos ülés 1903 február lH-án, szerdán. 39 Gabányi Miklós: Megmondom én ezt még százszor is! Mukits Simon: Az ő beszédével majd beszédem vége felé fogok foglalkozni. E domináló militáris felfogás mellett az ország minden más fontosabb, életbevágó kérdései báttérbe szorulnak. Egy a többek között Magyarország közgazdaságának és népnevelésének ápolása és fejlesztése, a mi pedig sokkal fontosabb, életbevágóbb állami feladat, mint a hadilétszám emelése. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekre azonban nincs pénz, de a nemzet érzelmeMel ellenséges és közjogunk meghamisításával közösnek nevezett osztrák hadseregre, a melynek érzelme nem gyökerezik a nép érzelmeiben, és ennek hadi létszámának emelésére van pénz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák katonai diktatúrának ez az érvényesülése jellemzi közállapotainkat, jellemzi a t. kormány gondolkozását. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Ugy van! Szerencsétlen gondolkozás! Mukits Simon: Bocsánatot kérek, nem katonai, hanem népképviseleti állam vagyunk, de épen az ily törvényjavaslatokkal az czéloztatik, hogy szegénynyé tétessék, tönkretétessék a nemzet, hogy ne legyen a nemzetnek ellenállási képessége, mert szegény, s anyagilag tönkretett nemzetnek nincs ellenállási képessége, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az ily nemzettel pedig a katonai diktatúra jobban bánhatik el, könnyebben foszthatja meg alkotmányának és szabadságának foszlányaitól. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ily törekvésekkel szemben, t. ház, nem egyszer állott már a nemzet, nem egyszer ontotta vérét alkotmánya, szabadsága, függetlensége és nemzeti nyelve érdekében; ily hazafias kötelességet teljesít ezúttal is az ellenzék, mikor itt e házban, a magyar országgyűlés képviselőházában a nemzeti ellenállást érvényesiti, és arra törekszik, hogy a tárgyalás alatt levő javaslatokból törvény ne váljék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Ez nem obstrukczió, a mint tegnap ismételve emiitette a t. honvédelmi miniszter ur. Madarász József; Az is jogos! Mukits Simon; Ez az ellenállás önvédelmi harez, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a nemzetet fenyegető veszély elhárítása. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A vagyoni és adóképességet, a közgadasági életet és a népnevelést kell előbb fejleszteni, és a nemzetet vagyonossá kell tenni, iparát és kereskedelmét virágzóvá kell tenni; ezek sokkal előbbrevaló állami feladatok, mint a hadi létszám emelése, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Előbb vagyonossá, vagyonilag képessé kell tenni a nemzetet a sok katonai teher elviselésére, mert különben ezek súlya alatt a nemzet összeroskad, bármiként hirdessék is annak nagyhatalmi állását. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az állam nagyhatalmi állásának nem a katonaság sokasága, nem a katonaság egysége, diszcziplmája, a katonai vezénylet és belszervezet egysége az alapja, a fénye, hanem igenis a nemzeti érzés, a nemzeti szellem, a nép vagyoni megelégedése, a hazaszeretet, ezekben tükröződik vissza az állam hatalmi állása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. kormány és a t. többség Deák Ferencz örökösének, szelleme letéteményesének vallja magát. Én tehát beszédem folyamán minden állitásom beigazolására magára Deák Perenezre hMatkozom. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) így Deák Ferencz 1861-iki válaszfeliratában az állam nagyhatalmi állására vonatkozólag a következőleg nyilatkozik meg: »Az egyes államok nagyhatalmi állása nem egy r edül a rendes hadseregek számától függ. Az abszolút rendszer mellett gyorsabban lehet nagy hadseregeket kiállítani, de a legderekabb hadsereg mellett is veszélybe dől az állam, melynek védelme a népek érzelmében nem gyökerezik.« Hát, t. kormány és t. többség, önök a monarchia nagyhatalmi állására nem hMatkozhatnak a nélkül, hogy Deák Ferencz hálátlan örökösei ne legyenek, hogy annak hagyatékából hazaszeretetét el ne sikkaszszák. A tárgyalás alatt levő javaslatok nemcsak az ország anyagi exisztencziáját támadják meg, nemcsak produktív munkaerőt vonnak el a gazdasági tevékenységtől, hanem a nemzet, a magyar állam önállóságát és függetlenségét, államiságunkat és a magyar nyelv szuverenitását támadják meg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon!) E törvényjavaslatok állami függetlenségünk, nemzeti létünk, nemzeti nyelvünk szuverenitásának egyenes negácziói s ez a fő ok, a miért én a javaslatokat nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az önálló állami lét és függetlenség feltétlen követelménye, hogy a véderő önálló és nemzeti legyen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Magyarország törvényhozása utján minden más befolyástól és igy Ausztriától is mentesen önállóan, szabadon és függetlenül, törvényhozása utján rendelkezhessék hadereje, védelme felett, s e hadsereg ugy vezényletben, mint szellemében, nyelvében és jelvényében csak magyar lehet. (Helyeslés a szdsőbaloldalon.) Mig ez be nem következik, addig Magyarországon állami függetlenségről, önállóságról ne beszéljünk, különösen oly értelemben, a mint az 1791-ik évi törvényhozás a 10. czikkelyben letéteményezte, hogy Magyarország semmi más államnak alá nem vetett, független és szabad állam. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az 1861-ik válaszfeliratban is már meg van írva, hogy önálló nemzeti hadsereg nélkül államiságunk és az ország jövője nincs biztosítva; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) örök bizonytalanságban van, ideig-óráig tenget-
