Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

222. országos ülés 1903 márczius 7-én, szombaton. 413 jelentette ki, hogy az avatatlan elemek a tőzsdei üzletektől elzárassanak. De hogy ez a fordulat a tőzsdetanácsnál beállott, ennek igen fontos igazságügyi oka is van. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Az az igazságügyi oka, hogy akármelyik oldalról tekintsük is a kérdést, végeredményében még is magával a judikaturával függ össze. Mert ha egyszer a bíróság nem itéli meg az u. n. illegitim ügyletből, tisztán differencziális ügyletből keletkező árkülönbözeteket, a melyek tisztán a játékból erednek, akkor világos, hogy maga a biróság az ő judskaturájával az avatatlan elemek bevonásával előállott tőzsdejáték elé gátat állit és annak határt szab. (Helyeslés a néppárton.) Azonban t. képviselőház! Hogy állunk ma ezzel a helyzettel? Ugy állunk, hogy Magyarországon az állami biróság . . . (Mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Visontai Soma: . . . a tőzsdejátékból eredő különbözeteket nem itéli meg, de megitéli a tőzsdebiróság, a melynek igen kiterjedt a hatásköre, és a mely tőzsdebiroságnak ítéletét azután maga az állam, a fennálló törvények értelmében végrehajtja. (Ugy van! a néppárton.) r- Hol csúcsosodik ki tehát ez a kérdés? Szerintem ott, — és azt hiszem, hogy ezt a mi kormányunk is belátja, — bogy abban a pillanatban, a mint a t. igazságügyminiszter ur helyes belátással a budapesti tőzsdebiróságot a maga természetes hatáskörére fogja szorítani, (Élénk helyeslés a néppárton.) és a mely pillanatban az állam veszi kezébe az üzletek egy részére vonatkozó judikaturát, akkor nagyon világos, t. képviselőház, hogy itt is sokkal termé szetesebb keretben fog mozogni a tőzsdeüzlet, és hogy azoknak az avatatlan elemeknek belevonása igy önmagától is lehetetlenné válik. Én konstatálom, hogy igen fontos az, hogy maga a tőzsde, a tőzsdetanács, a tőzsdebiróság is mindazokon a tanácskozmányokon, a melyeket akár a kormány régebben összehívott, és mindazokban a véleményekben, a melyeket maga a kormány kért ki tőlük, ők maguk is arra az álláspontra helyezkednek, hogy a tőzsdebiróságnak az a kiterjedt hatásköre, a melylyel ma bir, nem felel meg a helyzetnek, és ez az oka annak, — a mire Hieronymi t. képviselőtársunk is oly nagy súlyt helyezett, — hogy ma még azzal a szerencsétlen és szomorú helyzettel, a melynek tanúi vagyunk, hogy t. i. avatatlan elemek oly nagy mértékben bele vonatnak a tőzsdejátékba, épen azért, mert a tőzsde Ítélkezése alól ez a dolog kMonva nincs, nem küzdhetünk meg. Ennélfogva azt hiszem, hogy ez a kérdés is a küszöbön levő perrendtartás kérdésével nagy mértékben közeledni fog a megoldás felé. Csak az a fő, hogy a t. igazságügyminiszter ur is, a mit ugyan magában a javaslatban nem tett, hanem fentartott az életbeléptetési törvényre, kellő belátással és elhatározottsággal bírjon, hogy a polgári perrendtartásba a tőzsdebiróságnak adja meg azt, a mi megilleti, hogy t. i. azon üzletekben, a melyek szorosan tőzsdeüzletek, gyakorolja a bíráskodást, de olyan esetekben, a mikor idegen elemek vonattak be a tőzsdei ügyletekbe, ezen bíráskodás lehetősége előle elvonassék. (Helyeslés a néppárton.) Ezeket kívántam megjegyezni. (Felkiáltások a néppárton: Hát a határozati javaslat?) Rakovszky István képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a néppárton.) Dedovics György jegyző: Gróf Tisza István! Gr. Tisza István: T. képviselőház! Nem szívesen szólalok fel így készületlenül ebben a mindenesetre nagyon fontos és nagyon kényes természetű kérdésbon; de azok után, a mik a mai napon elhangzottak, ugy érzem, hogy mulasztást követnék el, ha a magam álláspontját néhány szóval indokolni meg nem próbálnám. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Valóban azt hiszem, hogy ideje volna, hogy ez a kérdés is az általános jelszavak ködéből kibontakozzék; (Helyeslés a jobboldalon.) ideje volna, hogy ezzel a kérdéssel is, a mely a gyakorlati nemzetgazdaságtannak egyik komplikáltabb és nehezebb kérdése, teljes objektMitással foglalkozzunk, és a mikor hozzányúlunk, kidobjuk magunkból az előre magunkba szitt általános tantételek és jelszavak befolyását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A baj nálunk az, hogy _ezt a helyes utat nagyon nehezen követjük. Én rá tudnék mutatni nagyon sok szomorú példájára annak, hogy éveken át folyt eszmecsere ebben az országban közgazdasági kérdések felett, eszmecsere, a mely semmMel sem vitte előbbre az ügyet a megérlelés felé, mert egyik fél sem tudott az általános teóriákból, az általános elvi álláspontokból kibontakozni és a vége az lett, hogy teljes diadalt ült az egyik vagy a másik álláspont, túlzásba mentünk a megoldás terén és kiöntöttük a fürdővel együtt a gyermeket. Ha valahol, épen ennél a kérdésnél volna káros a közérdekre és káros a mezőgazdasági érdekre nézve, ha ezt az utat követnők. Szerintem épen annyira eltévesztik a feladatukat és túllőnek a czélon azok a t. képviselő urak, a kik a fedezetlen határidőüzletet eltörülni kívánják, mint azok, a kik azt hiszik, hogy a mai állapot minden tekintetben megfelelő, a kik mereven el akarnak zárkózni minden reform elől. Félek tőle, hogy ez a merev magatartás csak a másik álláspontnak túlságos diadalára fog vezetni. (Ugy van! a jobb Maion.) Hát az a bihari felirat, vagy átirat, a melyről Zselénszky t. barátom megemlékezett, talán az egyedüli kísérlet volt arra, — fájdalom — hogy egy bizonyos középutra tereitessék a megoldás. Az én nézetem szerint is, a mely azon bihari felirat álláspontjával teljesen megegyezik, igenis a mai helyzet reformra, sok tekintetben meglehetős messzemenő reformra