Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-222
414 222. országos ülés Í903 márczius 7-én, szombaton. szorul, egyfelől abban az irányban, hogy az u % n. outsider elem a tőzsdétől távol tartassák, (Altalános helyeslés.) hogy igy megakadályoztassék az, hogy az oda nem tartozó elemek, a kiknek ott közgazdasági funkcziójuk nincsen, a kiknek ott keresni valójuk nincsen, (Elénk helyeslés.) akár nyerjenek, akár veszítsenek, a közgazdaságnak, a közforgalom nagy érdekeinek rovására. A másik szempont pedig az, hogy a terményüzletekben, különösen a búza határidőüzletben ma létező s nézetem szerint teljesen elavult usance-ok megfelelő változtatásokon menjenek keresztül, olyanokon, a melyek élő kapcsolatot teremtenek a kész áruüzlet és az usance-buzára kötött kötések között. Mert a mai állapotoknak nézetem szerint a legnagyobb hibája abban rejlik, hogy viszonyaink különösen az őrlési forgalom eltörlése óta oda fejlődtek, — a mióta t. i. a balkáni búzának itten a normális viszonyok között csakugyan nincsen keresni valója, — hogy a mai usance-búzánál fennálló megállapodások elszakítják az usancebuzában kifejlődő üzletet a készáru forgalomtól. Köttetnek kötések oly terményekre, a melyekre rendszerint itt szükség nincsen, a melyeknek ugy beszerzése, mint elhelyezése nehéz, szállításuk tehát mindenesetre nehézséggel jár, mindenesetre károsítja vagy a vevőt, vagy az eladót, ós feltétlenül oknélküli frikcziókkal, oknélküli költségekkel terheli meg a közforgalmat. Ennek folytán szükséges volna a határidőüzletben a szállítási feltételeket ugy megállapítani, hogy szállíthasson az eladó magyar búzát, szállíthasson olyan ármegállapítások és a kvalitás olyan honorálása mellett, a mely ezt érzékeny veszteség nélkül teszi lehetővé. Vagyis egy eladó, ha tőle szállítást követelnek, minden nagyobb károsodás nélkül megszerezhesse a készárupiaezon rendszerint mutatkozó magyar búzában azt az árut, a melynek szállítására kötelezve van és ezzel bonyolíthassa le az usancebuzában kötött kötelezettségét. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre, szerintem, a mai feltételeknek mélyreható változására van szükség. És a tőzsdetanács, igénytelen nézetem szerint, nem ment helyes utón — a jó szándékot legkevésbbé sem vonom kétségbe — de nem ment helyes utón, a midőn a felvetett reformjavaslatból külön-külön kiszakítva, valósította meg a kettőt: az egyik, hegy külön jegyeztessék a belföldi búza, a másik a minőségnek, a súlynak bizonyos bonifikálására vonatkozik. De szerintem mind a kettőt oly módon tette, hogy ezért az egész reformmozgalomnak mezőgazgaságunkra hatékony keresztülhatását ezáltal lehetetlené tette. Félrendszabályt alkalmazott, mely nem hozhatott kellő eredményt. De azért nagy tévedés volna ebből azt a következtetést levonni, hogy ez a reformjavaslat nem ért semmit, mert ime nem ment át az életbe. Azért nem ment át az életbe, mert nem hajtatott kellőképen végre. Ezek azok az irányok, a melyekben szerintem a mai állapotok tetemes javításra szorulnak. Hozzáteszem azt is, hogy én czélszerüségi szempontból lehetőleg az autonóm szabad mozgásnak vagyok hMe gazdasági téren is. Tehát czélszerüségi szempontból mindig előnyt adok annak, hogy az, a mi szükséges, az illető társadalmi faktor által hajtassák végre. De abszolúte nem vonom kétségbe az államnak a jogát arra, hogy ebbe a közérdekű ügybe beleavatkozhassak, sőt ellenkezőleg, ha autonóm utón meg nem történnének azok a reformok, a melyekre szükség van, egyenesen szükséges és az állam kötelessége azokat törvény utján hajtani végre. (Helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Ezzel igyekeztem, t. képviselőház, körvonalazni azokat a reformokat, a melyekre, nézetem szerint, szükség van. Most már legyen szabad igen röviden indokolnom azt, hogy miért tartanám az u. n. fedezetlen határidőzlet eltörlését nemcsak feleslegesnek, de egyenesen közérdekből, egyenesen a magyar gazda érdekéből károsnak. (Halljuk! Halljuk.') T. ház! A mezőgazdasági termények zöme mindenütt a világon az évnek egy bizonyos részében, bizonyos korszakában kerül a piaezra. Különös fontossággal bír ez a körülmény nálunk, először azért, mert ma is meglehetősen egyoldalúan szemtermelő mezőgazdák vagyunk, tehát egész gazdasági produkeziónk értékének aránytalanul nagy hányada az, a mely aratás után keres vevőt; másodszor azért, mert nyerstermelésünk összes értéke az egész nemzeti gazdaság összértékének sokkal nagyobb hányadát képezi, mint kifejlett iparral és kereskedéssel bíró gazdasági territóriumon. Ennek folytán nagy és nehéz feladat a magyar közgazdaságra nézve gondoskodni arról, hogy az aratás után elhelyezést kereső nyerstermények, első sorban a búzának az a nagy összege, a mely a normális fogyasztás keretét meghaladja, a gazdára nézve lehetőleg előnyös feltételek mellett találjon vevőt. És méltóztassék nekem megengedni, ha mellesleg megjegyzem, hogy ez nem a gazda érdeke csupán, de valóságos nemzeti közérdek, és méltóztassék megengedni, hogy hozzátegyem, hogy ennek tudatában is van minden gazdasági faktora Magyarországnak. Igen kis érdekkörök azok Magyarországon, a melyeknek a búzaárak lenyomása érdeke lehet; a nagy ipari, nagy kereskedelmi érdekeknek, a haute fináncé érdekeinek ebben az országban határozottan a magas búzaárak felelnek meg, a melyek mellett a mezőgazdaság jól érzi magát, fogyasztóképessége emelkedik. Ezt a feladatot kell lehetővé tenni; és hogy ezt a feladatot lehetővé tegyük,
