Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

112 222. országos ülés 1903 márczius 7-én, szombaton. szenvedhet: A választott bíróság még sem zárkózhatott el a tárgyalás során bebizonyított azon tényálladék elől, hogy alperes, mint egyszerű földmMelő paraszt, sem értelmi tehetség, sem vagyoni viszonyai tekintetében nem áll azon a fokon, hogy az általa kötött tőzsdei ügyletek horderejét és következményeit előre megfontolhatta és áttekinthette volna. Alperes ennélfogva nem tekintethetvén oly hMatásszerű egyénnek, kMel ily fajtájú ügyletek jogérvényesen megköthetők, felperes keresetével, ezen ügyletek eredeti érvénytelensége folytán elutasítandó, s mint pervesztes fél a perköltségekben marasztalandó volt.« Az árak befolyásolásáról is ugy beszélt Zselénszky t. képviselőtársam, a mint a tényeknek helyesen meg nem felelt. (Zaj halfelöl.) Bátor vagyok a következőkre hMatkozni, A. múlt év végén a piaeznak egyik legvagyonosabb és legtekintélyesebb ügynökét azért, mert nem is ő maga, hanem csak tőzsdei alkalmazottja az áprilisi határidő-buzát olyan árakon kínálta eladásra, melyeket a megejtett vizsgálat szerint az üzlet körülményei nem indokoltak, és azokat csak néhány perczczel az üzleti idő letelte előtt kiáltotta ki. a legsúlyosabb büntetéssel, a tőzsdéről való kizárással, még pedig egy teljes hónapra való kizárással sújtották, mert, a mint a tanács ítéletében elmondta, a tőzsdei alkalmazott eljárásáért teljes felelőséggel tartozik és beigazoltnak vette, hogy eljárása által a tőzsdei árak természetes alakulásának meghiúsítását czélozta és azt ravaszul befolyásolni igyekezett. Blaskovics Ferencz: Akkor enyhe volt a büntetés! Sándor Pál: A hol ilyen büntetések vannak, a hol ilyen törekvés van, a hol annak jelei mutatkoznak, ott a kereskedők maguk törekednek arra. kereskedelmi szempontokból is. hogy jellemtelen, rosszindulatú, és nem nemes törekvésekkel szembeszálljanak. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Förster Ottó: Az ilyent nem kizárni kell. hanem bezárni! (Derültség.) Sándor Pál: Zselénszky t. képviselőtársam azt is mondta, hogy ő maga is elad malátát későbbi időszakra, és vesz árukat szintén későbbi időszakra. (Felkiáltások a baloldalon: De át is veszi .') Hát van-e különbség ezen üzlet és a határidőüzlet között ? Hogy mennyire határidőüzlet ez, hogy attól egy hajszállal nem különbözik, és hogy mily nehéz a batáridőüzletet a fedezetlen határidőüzlettől megkülönböztetni, azt. engedje meg a t. ház, hogy egy drasztikus példával dokumentáljam. (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki disznókat akar hizlalni, és megveszi az ehhez szükséges kukoriczát, akkor konczedálni fogják nekem, hogy ez nem fedezetlen határidőüzlet; de abban a pillanatban, ha ugy, mint mostanában, a mikor a sovány disznó ára igen magas, jobbnak találja, ha eladja már sovány állapotban a disznókat ; akkor abban a pillanatban máris fedezetlen határidőüzlet a kukoriczavétel, ha nem bonyolittatik le azonnal. Már most megkülönböztetni, kinek szabad ezt csinálni, kinek nem, melyik perczben szabad, melyikben nem szabad, ezt magyarázzák meg nekem, t. uraim, akkor meg fogom adni magamat. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Visontai Soma: T. ház! Nem szándékoztam ezen kérdésnél felszólalni, azonban Sándor Pál képviselőtársamnak egy közbeszólásomra tett megjegyzése késztet arra, hogy röviden beszéljek. Sándor Pál képviselőtársam egy, a tőzsdebiróság által 1895-ben hozott határozatot olvasott fel, azt az alaphatározatot, melyben a tőzsdebiróság kívánatosnak találta azt, hogy az avatatlan elemek lehetőleg elzárassanak a tőzsdeüzlettől, és azok részére, kik ilyen avatatlan elemekkel üzletet kötnek, az u. n. különbözetet, vagy a mit a nemszállitásból folyó kártérítési követelés czimén az illetők támasztanak, ne ítélje meg. Én ezt az üdvös határozatot ismerem, és mikor Sándor Pál t. képviselőtársam hMatkozott egy, 1900-ban hozott, és erre alapított döntésre, azt mondtam, hogy mindaddig nem alkalmazták ezt az elvi kijelentést. (Felkiáltások a jobboldalcm: Azt, mondta, soha!) Tény az, hogy azon döntésig, mely Sándor Pál figyelmét is felkeltette, s mely egy katonatiszttel szemben alkalmaztatott, azok, kik a tőzsdebiróság judikaturáját figyelemmel kisérik, ilyen határozatra nem igen akadtak, ezért mondtam, hogy soha. De ez nem zárja ki, hogy szórványosan nem hoztak ilyen döntést. Azt azonban kénytelen vagyok konstatálni, hogy az utóbbi években a tőzsdebiróság dicséretreméltó módon már nagyobb gondot és figyelmet fordit ezekre a dolgokra. (Felkiáltások a baloldalon: Vigyáznak rá !) Majd megmondom, hogy miért, egész objektíve fogok beszólni! T. képviselőház! Magának a tőzsdetanácsnak megmozdulását két körülmény idézte elő. Először is az, hogy a midőn más országokban az u. n. illegitim, vagyis nem törvényszerű játékkal szemben, különösen Németországban, különböző szigorú rendszabályokat léptettek életbe, és pedig nemcsak azon az utón, a mely szorosan a bíráskodásra vagy az ügyletek megkötésére vonatkozik, hanem életbeléptettek büntető rendszabályokat is: akkor a magyar kereskedelmi kormány egy tőzsdeankótet tartott, a melybe a parlamentnek több tagját és magának a tőzsdetanácsnak és a tőzsdebiróságnak tagjait is meghívta. És kétségtelen, hogy ezen általános áramlat mellett, a mely Európában előállott, maga a tőzsdebiróság is belátta, — sőt ennek kifejezést is adott azon tőzsdetanácskozmány során, a melyet a kereskedelemügyi minisztérium megtartott és a melynek akkor az én csekélységem is tagja volt, — s maga is kívánatosnak