Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-222
222, országos ülés Í903 márczius 7-én, szombaton. 409 feldolgozó iparra nézve. -*• Alulírottak bizva a a kormány éberségében, meg vannak győződve, hogy az képes lesz olyan lépéseket tenni, a melyekből kifolyólag nemzeti iparunk egyik legerősebb ága újra lendületet fog venni. Miután azt függetlenné tette egy már végnélküli üzérkedés befolyásától.* — Azóta a franczia kormány komolyan foglalkozik a fedezetlen határidőüzlet megszüntetésével. így beszél ma — túlzás nélkül mondhatom — az egész franczia gyapjuipar és kereskedelem. Annak megindokolására, hogy az értékpapirforgalom egészséges fejlődését is gátolja a fedezetlen határidőüzleti játék, engedjék meg, hogy röviden egy eklatáns példát hozzak föl. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A török-orosz háború befejezése után nyomban megindult Berlinben az orosz papirrubel árfolyamára alapított fedezetlen határidőüzleti játék. Számtalan milliókra ment azoknak a rubeleknek a száma, a melyeket naponta eladtak-vettek a belgiumi tőzsdén és ebből kifolyólag roppant íluktuáczióknak voltak kitéve az orosz rubel-árfolyamok. Oroszország egész közgazdasági élete teljes bizonytalanságban állott, mert sohasem tudta, hogy minő árfolyamra fog ébredni. Például az 1891-ik évben száz rubelért 239 márkát fizettek, májusban 245 márkát, novemben pedig csak 191 márka 50 pfenniget fizettek. Belátva ezen üzelmeknek kiszámíthatatlanul káros voltát, Witte orosz pénzügyminiszter 1894-ben megbizta a bei'lini Mendelssohn & Co bankczéget, hogy vásárolja össze a baissier-k összes kötéseit és szállíttassa magának a rubeleket. Képzelhető, hogy milyen pánikot okozott a berlini tőzsdén 1894. október havában ezen eljárás, a midőn a baissier-k észrevették, hogy a Mendelssohn-czég kezében 12 millió orosz rubel van, a melyet az követel, az ő kezükben pedig úgyszólván semmi sincs. (Mozgás a baloldalon.) Tönkre lehetett volna tenni a spekulánsok egész raját. Witte azonban, (Halljuk! Halljuk!) meghallgatta könyörgésüket és megegyezett abban, hogy a kezeiben levő rubelállományból 3 milliót rendelkezésükre bocsát. Ezzel a rubel árfolyama 214 márkáról 234 márkára szökött fel. A berlini baissier-k sok millióval fizették meg szenvedésüket, a mely nemzetgazdaságilag annyi kárt okozott Poroszországban. (Mozgás a baloldalon.) Megjegyzendő, hogy kikötötte akkor, a midőn ezen 3 millió rubelt rendelkezésükre bocsátotta, hogy ezen tőzsdejátékok rubelben többé ne történjenek. (Helyeslés a néppárton.) Erre a tőzsdések azt is mondták, hogy ha majd meg fog szűnni Berlinben a papirrubelben való játék, azonnal akadályba fog ütközni a kereskedelmi összeköttetés Németország és Oroszország között. Azt jósolták, hogy az egész arany ki fog szMárogni Oroszországba, a rubel értéke erősen le fog szállni. E helyett mi történt? (Halljuk! Hall' juk ! a baloldalon.) Epén az ellenkezője. A keresKÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. XI. KÖTET, ' kedelem jobban bonyolittatik le, a rubel értéke emelkedett és egyáltalán azok a fluktuácziók, a melyek előbb napirenden voltak, megszűntek. (Igaz! JJgy van! a baloldalon.) Rakovszky István; Ezt gabonára is lehe alkalmazni. Gr. Zselénszky Róbert: Sándor Pál t. képviselő ur azt mondja, hogy ő is ellensége a fedezetlen határidő-üzlet játéknak, és ha tőle függne, ő is megszüntetné ezt a játékot. De, minthogy a játék és a reális üzlet között határt vonni nem lehet, nehogy az utóbbi csorbát szenvedjen, kénytelen, bár sajnálja, az előbbit tűrni. Részt vettem az 1895-ben Budapesten tartott tőzsdei 8zaktanácskozmányban. Átnéztem az 1892-ben Berlinben tartott tőzsdei f tanácskozmányoknak négy vaskos kötetét. Átnéztem az 1901-ben tartott osztrák pénzügyi tanácskozmány jegyzőkönyveit. Mindenütt kerestem érveket a fedezetlen határidő-üzlet mellett, de logikus, helytálló érveket seholsem találtam. Egyetlen érvet találtam, és ez az, a melyet Sándor Pál t. képviselő ur hozott fel, hogy ugyanis nem lehet megkülönböztetni a reális üzletet a játéktól. Mindenki szívesen látná, hogy a játék elimináltatnék, de minthogy nem lehet különbséget tenni, hagyjunk mindent a régiben. Megjegyeztem erre már abban az előadásomban, a melyet Parisban az internacziouális gazdasági kongresszuson tartottam ebben a tárgyban, hogy ezen az alapon azt mondhatnák, hogy kár megbüntetni a zsarolókat, a csalókat, a tolvajokat, mert mindenütt előfordulnak esetek, a melyek definicziója nehéz. A mi pedig Hieronymi t. képviselőtársam ama példáit illeti, hogy, ha megszüntetnék a fedezetlen határidő-üzlet játékot, akkor egy malom sem adhatna határidőre lisztet, és nem fedezhetné magát határidőre vett búzával, hát bocsánatot kérek, hanem ez nem állja meg a kritikát. Az előbbi üzlet fedezett határidőüzlet, vagy jobban mondva szállítási üzlet, és ily szállítási üzletet mindig kötöttek és most is kötnek. Én is, a malátagyáramba mindig veszek árpát deczemberi, januári, februári, márcziusi szállításra, és ha tudok vevőt kapni, eladok ugyanoly terminusra malátát. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez határidc-üzlet!) Rakovszky István: De reális, mert fedezve van ! Förster Ottó: Ott marad! Ez nem differencziális spekuláczión alapszik. Nem szerb malátát ad el! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Zselénszky Róbert: Ezt megteszem én, megteszi az egész világ, és nincs az a drákói törvény, a mely ezt megszoríthatná. Hieronymi Károly: Ezt mondjuk mi is! Gr. Zselénszky Róbert: Nincs az a drákói törvény, a mely ennek az üzletnek legkevésbbé ártani képes volna. Nem árthat. Ha nem árthat, akkor miért félnek? Hieronymi Károly; Ki fél?
