Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-222
408 222. országos ülés 1Ü03 márcnus 7-én, szombaton. azon 70.000 métermázsa búzából, tessék meggyőződést szerezni a miniszter urnak miniszteri biztosa által, egy szem sem őröltetett meg. A tantus szerepét játszsza eme 70.000 métermázsa szerb búza ott.« Rakovszky István: A gazdaközönség megrontására ! Gr. Zselénszky Róbert: Ezt olyan hasonlatnak veszem, mintha én a miniszter úrral készpénzen kártyáznám. Ha én veszitek, készpénzt fizetek, de nekem bloekokat ád a miniszter ur, a miket nem tudok érvényesíteni. Mellesleg mondva, Rohonczy Gida ur mindig védője volt a tőzsdei fedezetlen határidő üzleti játéknak. Ez esetben tehát Rohonczy Gida ur ugy járt el, mint a hogy cselekedett volna egy komoly kereskedő, a ki a tőzsdén vett volna búzát és czélja lett volna nem játszani, hanem búzát vásárolni. (Ugy van! a baloldalon.) Milyen búzát kapott, olyant, mely nem őrölhető, tehát el sem adható. Hogy mi keresni valója van, t. ház, egy komoly kereskedőnek, egy olyan tőzsdén, a hol a felmondott búza fejében ilyen szemét lesz kiszolgáltatva, azt még Hieronymi Károly képviselőtársam sem lesz képes nekem megmagyarázni. (Ugy van! a baloldalon.) Nemcsak semmi haszna a kereskedelemnek a fedezetlen hat áridőüzleti játékból, hanem ebből, mint azt számtalanszor már kimutattam, nagy a kára. (Ugy van! a baloldalon.) Ugyanis fedezetlen határidőüzleti játék árkülönbözetekből él, ezeket mesterségesen előidézi, folyton ismétlődő árhullámzások pedig csak zavarják a komoly kereskedelmet, az ipart. Iparról szólva, engedje meg a t. ház, hogy itt felhozzak egy esetet, mely bebizonyítja, mennyire károsan hat a fedezetlen határidőüzleti játék az ipar egészséges fejlődésére, daczára annak, hogy ez esetet már egyszer felhoztam, egyik főrendiházi beszédemben. (Halljuk! Halljuk!) A Francziaországban fekvő roubai és tourcoingi gyapjú-tőzsdéken nagyon elharapódzott a fedezetlen határidőüzleti játék nyers gyapjúban és gyapjú-gyártmányokban. Erre megalakult egy szövetség, melynek czélja a fedezetlen határidőüzleti játékot gyapjúgyártmányokban törvényileg megtiltani. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon tanulságos e szövetségnek a franczia kormányhoz intézett felirata, melyet aláirt 1714 gyapjugyártással és kereskedései foglalkozó, többnyire elsőrangú czég, illetőleg gyáros vagy kereskedő, 53 megye, 189 város, 22 kereskedelmi kamara, 16 gazdasági egyesület és 218.000, a gyapjú feldolgozásával foglalkozó alkalmazott és munkás. A t. ház engedelmével e feliratot föl fogom olvasni. (Halljuk! Olvassa) : » Alulírottak a hatóságokat figyelmeztetik arra a komoly és tartós veszedelemre, t mely abból származik, hogy határidőüzletek köthetők nyers és főkép fésült gyapjúkban«. Itt érdekes megjegyezni, hogy a gyapjúgyárosok nem különösen bánják, ha nyers gyapjúban űzetik fedezetlen határidó'üzleti játék, mert tudják, miszerint e játéknak rendes eredménye az, hogy annak az árunak ára, melyben fedezetlen határidőüzleti játék űzetik, alacsony, de tiltakoznak az ellen, hogy fésült gyapjúban, félgyártmányokban, melyeket drágán akarnak eladni, űzessék e játék. »E határidőüzleti jegyzések semmiképen sem egyeznek meg a termény valódi értékével, mert hosszú tapasztalat azt bizonyítja, miszerint semmi komolyabb összefüggés nem lelhető a játékszülte árak és azok között, melyek a termelőpiaczokon vagy a londoni gyapjuaukcziókon jegyeztetnek. Arra sem lehet hMatkozni, hogy az ipar szükségleteit a határidőüzlet révén biztosítja és fedezi, miután statisztikailag kétségbevonhatlanul bebizonyítható, hogy a forgalomnak csak igen kevés része bonyolittatik le áruban, a legtöbb kötés ellenben árukülönbözettel egyenlittetik ki. Hogy csak egy példára szorítkozzunk, felemlíthetjük, miszerint a roubaix-tourcoing-i liquidaczionális kassza 1899-ben 40.335.000 kiló fésült gyapjú eladást közvetített határidőre és ebből csak 4,035.627 kiló lett áruban lebonyolítva, tehát hozzávetőleg 10 százalék«, (Mozgás balfelöl.) 1894-ben több érdekelt kereskedelmi kamara által támogatott lépések tótettek azon czélból, hogy szabályoztassanak, legrosszabb esetben adóval sújtassanak a határidőüzleti műveletek. Erre a kereskedelmi kormány egy szaktanácskozmányt összehívott ugyan, de maradt minden a régiben és a sérelem egyre nagyobb mérveket öltött. — Épen ugy, mint minálunk. — (Olvassa): »E perczben annyira fenyegetővé vált és a gyapjút feldolgozó nemzeti iparunkat számtalan munkásaMal együtt olyan komolyan veszélyezteti, hogy alulírottak sürgősen felkérik a hatóságokat, miszerint a határidőüzleteket tiltsák meg, vagy legalább is szabályozzák. Kötelességünknek tartjuk azokat figyelmeztetni, hogy az események úgyszólván kétségbevonhatlanul bebizonyították, hogy azon nemzeteknél, a melyeknél a spekuláczió nem terelte el az elhelyezést kereső tőkét természetes hMatásától, mely abból áll, hogy táplálja az emberek és gépek munkáját, ott az ipari tevékenység nem lanyhult meg, egészségesen fejlődött. Hatalmas szomszédunk, Nagy-Britannia sohasem engedte meg a határidőüzleteket. A német kormány, a mely egypár évvel ezelőtt beleegyezett volt abba, hogy Lipcsében határidőüzlet rendszeresittessék gyapjúban, taj valy az üzleteket közvetítő tőzsdének bezárását ! rendelte el, miután meggyőződött arról, hogy ' milyen károsak voltak ezen üzletek a gyapjút
