Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

222. országos ülés 1903 márczius 1-én, szombaton 407 sülyedt a szokvány-búza ára, azt tanácsolta nekik, hogy terjeszszék a torzsgomba fellépésének hirét, vágják le zölden buzájokat, hogy ezzel befolyást gyakoroljanak a búzaárakra. (Halljuh! Halljuk!) A spekuláczió eredménye természetesen az lett, hogy számtalan parasztgazdának pénze, vagyona a börzére vándorolt és még termésük sem lett, miután azt a beugrató biztatására zölden lekaszálták. Ha az akkor közölt adatok helytállók, 1 millió koronára tehető az az összeg, melylyel ez alkalommal Hódmezővásárhely a tó'zsdének adózott. Ilyen körülmények között valóban felette sürgős egy, a jövő hóban, Ausztriában életbelépő tőzsdetörvényhez hasonló szellemű törvényt alkotni. (TJgy van! a haloldalon.) Erősen téved Hieronymi Károly t. képviselőtársam, midőn azt mondja, hogy a hol a határidőüzleti játékot megtiltották, ott ez az intézkedés teljesen hatálytalannak bizonyult. Németországban tiltották meg legelőször a fedezetlen határidőüzleti játékot gabonában, őrleményekben, kiterjesztve ezt a tilalmat az érdekeltek kMánalmára, bánya- és gyári részvényekre. Azóta csak olyant ítélnek ott el határidőüzletekből eredő adósságokért, ki bejegyzett tőzsdetag. Azóta nem hasznos munka, mondjuk, egy vasúti hMatalnokot búzában, egy gazdát bányarészvényekben spekuláltatni, mert ha vészit, nem tartozik fizetni. (Helyeslés balfelöl.) Azóta természetesen óriásilag apadt a tőzsdére csábítottak száma, mert nem hasznos munka tömegeket a tőzsdére csábítani, Hinc lacrimae. (TJgy van! bal felöl.) Múlt hó 11-én pl. a következő távirat lett Berlinből intézve a világ tőzsdebarát lapjainak: »A német tőzsdék elöljáróinak délutáni ülésében hosszabb beszéd kíséretében előadta az elnök, Kampf városi tanácsos, hogy milyen károkat okoz a jelenlegi tőzsdetörvény a német kereskedelem- és iparnak. Befejezésül a következő határozati javaslatot ajánlotta: Mondassák ki, hogy a Berlinben tanácskozásra összegyűlt elöljárói a német tőzsdéknek, tekintettel azon számos beadványra, mely kéri a jelenleg érvényben levő tőzsdetörvénynek módosítását, hangsúlyozzák, miszerint ez a törvény a lehető legkárosabb hatással van a német közgazdasági élet menetére, alapját képezi egy tarthatlan vagyonbizonytalanságnak és egyre sérti a becsületet és hitelt a kereskedelmi forgalomban. Azon meggyőződésnek adassék kifejezés, hogy maradandó értékkel csak egy olyan tőzsdétörvény fog bírni, mely egyrészt lemond a tőzsdebejegyzési kényszerről, másrészt megszünteti tilalmát a fedezetlen határidőüzletnek bányaés gyári részvényekben, gabonában és őrleményekben. Az utolsó évek eseményei kellőleg bebizonyítják, hogy a tőzsdetörvény gyökeres reformja nélkül képtelenek a német tőzsdék megizmosodni és visszanyerni azt a hatalmat, melylyel birniok kell. hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek ugy a nemzeti, mint az internaczionális forgalomban.« így beszélnek a tőzsdészek. Ezen petitiuniból egészen világosan kitűnik, hogy a tőzsdék csak akkor vannak megelégedve, ha szabad mindazokat játékra csábítani, kik pénz vagy hitel felett rendelkeznek. Ha lehet törvényes formák között elszedni utolsó fillérjét is a tőzsdére csábított áldozatnak. (TJgy van! a baloldalon.) De hogy beszélnek a gazdák Németországban? (Halljuk! Halljuk!) Múlt hó 10-én tartotta a Bund der Landwirthe, mely kerekszámban 250.000 tagot számlál, évi tizedik rendes közgyűlését 8000 tag részvétele mellett. Azon közleményekből, melyek kezeimhez jutottak, ezen a közgyűlésen még érdemesnek sem tartották szóba hozni a tőzsdének erőlködését a fedezetlen határidőüzleti játék reaktMálása érdekében. Mihelyt kimondatik, hogy tőzsdetagnak be nem jegyzett játékost törvényesen elitélni nem lehet, hogy bizonyos árukban, részvényekben játékot űzni nem szabad, azonnal, a tőzsdeelőljárók szerint, hanyatlik a tőzsde forgalma, megakad a kereskedelem. Az első állítás csak egy üdvös jelenség, a második pedig sehol sem bizonyult igaznak. (TJgy van! bal felöl) Hogy semmi szüksége a gabonakereskedelemnek a fedezetlen határidőüzletre, ezt fényesen bizonyítja Rohonczy Gida volt képviselőtársunk azon beszédének egy része, melyet 1900. június 15-én a képviselőházban tartott, (Halljuk! HalljuJc!) »Én magam vettem kötést, mondja, júniusi szállításra, ezelőtt egy héttel. A mely napon azt nekem felmondták, személyesen megjelentem a terménytőzsdén. Az én kötésemet 7 forint 52 krajczárral mondták fel, s vagy át kellett volna venni az aznap felmondott 45.000 mm, szerb búzából 1000 mázsát,, vagy pedig 7 forint 52 krajczárral kiegyezni. Én elmentem három malom megbízottjához. Azon kérdést intéztem hozzájuk: kérem mennyiért vesznek szerb búzát, a melyet nekem ma felmondtak. (HalljuJc! HalljuJc!) Felelni feleltek ugyan, de árt egyáltalában nem ígértek. Kérdeztem, kaphatok-e érte 7 forintot. Nem. Miért nem? Mert szerb búzát egyáltalában nem vesznek, azt nem használhatják. Szóval eme tartogatott és propagált 70.000 métermázsa szerb búza, mely itt a tőzsdén szerepel, egyáltalában nem őrlési czélokra van itt, hanem kizárólag ijesztőül az ország gabonaárai derutálására. A malom tehát tőlem 7 írtért sem vette meg a búzát, a mely akkor circa 8 frton állott. Nem vagyok-e e szerint egy megcsalt ember? Ez csalás, a mi ott történik . . ,