Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

22,2. országos ülés Í903 márczius 7-én, szombaton. 399 és a szélsőbaloldalon,) A t. belügyminiszter urnak épugy, mint Rudnay főkapitánynak is tudnia kell, hogyha egy népgyűlés van kihirdetve, egy órára, egy bizonyos helyre, ugyanazon órában, ugyanazon helyre egy ellentüntetést nem szabad megengedni. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) És én kérem Önt, t. miniszterelnök ur, és felelőssé teszem önt az egész ország előtt. . ._ (Zaj és élénJc ellenmondások a jobboldalon. Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldahn.) A t. miniszterelnök ur nemcsak a túloldalnak, de az ellenzéknek is felelős, és én felelőssé teszem a miniszterelnök urat azért, hogyha a holnapi botrányok következtében itt minden parlamentáris rend fel fog fordulni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldahn.) Széll Kálmán miniszterelnök: Egy kijelentést teszek. Fentartom igenis azt, a mit az előbb mondtam, hogy felháborodással utasitom vissza azt az inszinuácziót, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) hogy én szövetkeztem volna. Kubik Béla: A tények ellenkezőleg bizonyítanak ! Széll Kálmán miniszterelnök: Ssmmit sem bizonyítanak azok a tények, azok elferditett felfogásból vont erőszakos következtetések. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) A mi pedig a másikat illeti, valamint nekem nem volt tudomásom arról, hogy itt tervezik a szocziálisták azt a népgyűlést, — nem is lehetett tudomásom, mert oda jelentették be — ugy bizonyosan a rendőrfőkapitánynak sem jutott eszébe, hogy ehhez bármi néven nevezendő ilyen gondolatot fűzzön. (Zaj a baloldalon.) Népgyűlést hirdettek, s azt bejelentették nem is ide, hanem oda, azután jöttek ide. Ilyenformán engedélyezték a népgyűlést. Már most engem felelőssé méltóztatik tenni azért, hogy a rendet nem tartom fenn, vagy orgánumaim a tüntetés miatt fenn nem tartják. Igenis fenn fogják tartani a rendet, a mennyire emberileg lehető; (Nagy mozgás balfelöl.) semmit nem engednek, a mi rendzavarás lenne, sem az egyik, sein a másik oldalon. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Elénk mozgás a baloldalon.) De azért felelőssé engem ne méltóztassék tenni, hogyha azután az a rendőrség, a mely ott megteszi a maga kötelességét, — mert meg fogja tenni — nem bir a tömeggel... (Szűnni nem akaró zaj a bal- és a szélsöbaloldahn. Felkiáltások: Ohó! Pilátus! Bátorítja őket!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt már csakugyan nem értem. Bocsánatot kérek, ha ebben a rámförmedésben van gyanusitás, ezt visszautasítom. Mikor a felelőséget akarja rám zúdítani Rakovszky képviselő ur és ón determinálom a felelőség fogalmát egész becsületesen és tisztességesen, akkor igazán nem értem ezt a fogadtatást. (Helyeslés jobbfelöl.) Én felelős vagyok azért, ha a rendőrség minden eszközt, melyet a törvény megenged, nem fog felhasználni arra, hogy ott a rendet fentartsa. Csak azt teszem hozzá, hogy ez aztán minden félreeső helyen nem lehetséges és hogy mindenért a felelőség engem nem terhelhet, az természetes. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) A rendőrségnek utasítása, a melyet teljesíteni is fog, az, hogy tartsa fenn a rendet mindenkMel szemben. Azért, hogy ezt kiadtam, azért, hogy ez a rendőrség a maga kötelességét teljesíteni is fogja, felelős vagyok és azt vállalom is. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur fog szólani szavai értelmének helyreigazítása czimén. Lengyel Zoltán: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Az előbbi felszólalásokra válaszolva, a t. miniszterelnök ur azt állította, hogy a tegnapi tüntetések alkalmával a rendőrség beavatkozása akkor és azután történt, a mikor az ifjúság szónoka már . . . (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék elnök ur csendet csinálni, másként nem beszélek. (Zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rosenberg Gyula: Hát előbb miért nem kértek csendet! Előbb miért nem csináltak csendet! Elnök (csenget): Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nekem agyon kell magamat ordítanom. (Felkiáltások a szélsöbaloldahn: Nem muszáj! Felkiáltások a jobboldalon: Síri csend!) Ugron Gábor: Nagy a flegmájuk! Lengyel Zoltán : Nagyon nyugodtan tűröm ; önök is ugy tehetnek velem szemben, Kubik Béla: Csak visszaadjuk a kölcsönt. Tiszta sor! Lengyel Zoltán: Ismétlem, a t. miniszterelnök ur azt állította, hogy a rendőri beavatkozás csak azután történt, hogy Kossuth Ferencz pártelnökömet az ifjúság szónoka üdvözölte és ő erre válaszolt, s akkor, a mikor a rendőrség a tömeget fel akarta oszlatni. Széll Kálmán miniszterelnök: Az »Egyetértésiből olvastam föl! Lengyel Zoltán: Ezzel szemben állítom ismételten, hogy először a rendőrség a Kerepesiuton támadt nekünk, másodszor a József-köruton, még mielőtt oda értünk volna . . . (Egy hang a jobboldalon: Szatmári igy irta az »Egyetértés«-ben.) Bocsánatot kérek, az »Egyetértés«ben is igy van. De nem az a kérdés, hogy mi van az »Egyetértés«-ben, hanem, hogy mi történt. Azután az történt . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek jobbról és a baloldalról. (Folytonos zaj.) Kérem Pozsgay képviselő urat, ne méltóztassék állandóan közbeszőlani. (Zaj.) Lengyel Zoltán: Az történt igenis, hogy a rendőrség az utczán békességes tüntetésben ha-