Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

222. országos ülés 1903 márczius 7-én, szombaton. 397 A miket itt előadtam, ezt nem is a rendőrség jelenti, hanem az »Bgyetértés«-ből olvasom. Hol itt a sérelem? Egy tömeg indul meg az utón előleges jelentés nélkül. A rendőrségnek kötelessége volt azt a tömeget, a mely a villamos közlekedést megállította, a járás-kelést az utczákon megzavarta, a mely akkor, a mikor már a dolgát, a gyűlését elvégezte, Kossuth Ferencznél tisztelgett, széjjeloszolni nem akart, hanem a járdákra menekült, ott a lebocsátott redőnyöket döngette, mondom, a rendőrségnek kötelessége volt ezt a tömeget szétoszlatni, azért visszaszorította az ut közepére és feloszlatta. A feloszlatás, minthogy előre be nem jelentett körmenetről volt szó, formailag és jogilag helyesen történt. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon) Kubik Béla: Hát lehet felszólítás nélkül nekilovagolni az embereknek? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Széll Kálmán miniszterelnök: A törvény és jog uralmát nem abban látom, hogy minden ember gusztusa szerint tehet, a mi neki tetszik. (Igaz! ügy van! a jobb- és a, baloldalon.) Eentartom a törvényt, a rendet pártállásfoglalás nélkül és igazságosan, de a rendet fenn kell tartani, (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) mert ez a törvény rendelkezése. Kubik Béla: Hát csak lovagoljanak az emberek közé! Széll Kálmán miniszterelnök: A mi Lovászy Márton t. képviselő ur felszólalását, vagy mondhatom: kifakadását illeti — nem is jellemezhetem máskép — azt nem fogadhatom el. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy barátairól lehet megismerni az embert, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy szövetkeztem a szocziálisták kal. {Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Hát ez nincs ugy. (Halljak! Halljuk! a jobb- és a baloldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Itt a »Budapesti Napló!« Széll Kálmán miniszterelnök: Ha ily vádakat emelnek, tessék bizonyítékokkal előállani. Én senkMel sem szövetkeztem sem pro, sem kontra. Semmi tudomásom sem volt arról, hogy mit akarnak a szocziálisták! Kubik Béla: Itt tárgyaltak napokig! Láttuk! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Eszem ágában sem volt. Ha a szocziálisták népgyűlésen akarnak megjelenni, épen azokat a törvényes formákat kell teljesiteniök, a mit másoknak kell, és épen azok közt a törvényes korlátok közt vannak, mint mások. Ha azokat megtartják, velük sem lehet máskép elbánni, mint bárki mással. Ez természetes. Rakovszky István: Ilyesmit mondani! Bolonditanak minket! Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy itt szövetkezés történt volna: nem áll. Ezennel kijelentem, hogy semmiféle titkos, vagy bármiféle néven nevezendő szövetkezésről nem tudok, és visszautasítom azt a közbeszólást, a mit erre vonatkozólag Rakovszky István képviselő ur mondott. Visszautasítom, mert ez nem áll. Tessék bizonyítani, és ha tudnak bizonyítani, akkor álljanak elő ilyen váddal, de addig az ilyen állítást valótlannak, alaptalannak kell kijelentenem. (Zajos helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Rakovszky István: Személyes kérdésben kérek szót! Széll Kálmán miniszterelnök: Már most azt mondja Lovászy Márton t. képviselő ur, hogy itt nemzeti küzdelem folyik s a kormány ezzel szemben mikép jár el? Vizsgáljuk hát, hogy mikép jár el! (Halljuk! Halljuk!) Mi kötelességünk szerint, mert szükségesnek tartottuk, azt a törvényjavaslatot, a melyet az ország, a monarchia biztonsága, a hadsereg erősítésének érdekében szükségesnek láttunk, előterjesztettük, és fentartjuk, s most itt álljuk a vitát nyugodtan és türelmesen, kitartással, talán nagyobbal, mint önöknek tetszik, a házszabályok által önöknek engedett minden jognak, mindenféle hatalomnak respektálásával. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt teszszük és én nem tiltottam meg vagy nem akadályoztam semmi utón azt a tüntető körmenetet sem. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ezt önök maguk beismerték. Hát akkor mi az,) a mit önök jogosan szememre vethetnek ? Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nemzeti küzdelem. Hát itt benn folyik és folyjék ez a nemzeti küzdelem; és mi azt tartjuk, hogy a nemzet igazi érdeke a mi oldalunkon van, (Élénk helyeslés jobb felöl. _ Nagy zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Önöknek más a felfogásuk. Hát jól van, joguk van ezt a felfogást ebben a teremben, de ezen kMül is minden törvényes, alkotmányos eszközzel érvényesíteni, ezt a jogukat nem is bántja senki; de nekünk is jogunk van a magunké mellett helytállani, és azt szintén minden törvényes eszközzel érvényesíteni és emellett kitartunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Az nem alkotmányos felfogás, nem is helyes, nem is igazolható, hogy, mert önök azt hiszik, hogy önöknek van igazságuk, mi meg, az ez időszerinti többség, azt hiszszük, hogy nekünk van igazunk: önök azt mondják, hogy akkor, mikor mi érvényesíteni akarjuk a nemzet többségének akaratát, erőszakoskoduuk ? Hol itt az erőszak? Hol az igazság ebben az állításban? Ez merőben feje tetejére állítása minden parlamentáris, alkotmányos felfogásnak. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Micsoda dikczionáriumban van az, hogy egy törvényesen megalkotott, tiszta választásbóleredt többség, (Zajos ellenmondás a szélsöbaloldalon.) a mely egyedül azt akarja törvényes alapon, az alkotmány keretében érvényesíteni, a mit az ország érdekében jónak lát és ehhez joga van, és ez egyenesen kötelessége: akkor erősza-