Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

398 222. országos ülés 1903 márczius 7-én, szombaton. kosságot követ el? Ez nem erőszakosság, ez a jog uralma, az alkotmány uralma. Az az erőszakoskodás, ha a kisebbség felül akarja magát helyezni a többségen! (Hosszantartó, zajos helyeslés jobbfelöl.) Kubik Béla: És ha lovasrendőr van a járdán ? (Zaj. Felkiáltások jobbról: Most nem arról van szó!) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi összefűzzük a javaslatnak kérdésével 10.000 embernek, de nem is ennyinek, hanem 50.000 embernek a sorsát, s ennyiben korrigálom Loväszy t, képviselő urat, hogy még hangzatosabb, tetszetősebb legyen a frázis, mert csak frázis. Hát nem fűzzük össze és nem mi fűzzük össze. Mi először beadtuk a katonai javaslatot, mert ennek határideje van, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) aztán beadtuk a másik javaslatot, a mely a tisztviselőket anyagi gondjaiktól meg akarja menteni és fizetésüket fel akarja emelni. Hát az ellenzéknek az érdeme, nem a kormány fejtörésének és törekvésének, hogy lehetővé tette, hogy ezen javaslat előterjesztessék? A kormány politikájának az érdeme, hogy 20 milliót bir ezen költségvetésből erre fordítani a nélkül, hogy az adózók terhét emelnék. (Zajos helyeslés jobb/elől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Higyjék csak meg a t. képviselők urak, sokkal nagyobb fejtörésbe, nagyobb fáradságba került ám ezt igy lehetővé tenni, hogy a nép terhének kímélésével 20 milliót fordíthassunk az állami tisztviselők érdekeire, mint az az ellentállás, a mit önök kifejtenek. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Már most ezt a törvényjavaslatot beterjesztettük, állunk mellette, meg fogjuk csinálni, csak ne akadályozzák. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) De azt, engedelmet kérek, nem fogadom el addig, mig itt ülök és nem fogadhatja el egy alkotmányos kormánya sem az országnak, hogy a mig ez országban törvény, jog és alkotmányosság létezik, az ellen?ék diktálja, mikor, micsoda sorrendben tárgyaljunk itt valamit? (Zajos éljenzés és taps jobbfelöl. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) A ki aggódó szMvel nézi ennek az országnak a sorsát és aggódó szemmel néz ezen ország jövőjének a kéjjébe, annak minél aggódóbb, annál komolyabban kell elhatározva lennie, hogy nem enged a kisebbség terrorizmusának, {Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Zajos helyeslés jobbfelöl.) mert a többség az alkotmány keretében meg akar maradni és meg fog maradni, a mint bogy nem is csinált erőszakot senki ezen az oldalon, (Állandó nagy zaj a szélsöbaloldalon.) és ezután sem fog csinálni. De azt jogom van mondani, hogy a többség akaratának a törvények határai közt és a tanácskozások szabadsága mellett érvényesülnie kell, a kisebbség nem kormányozhat, a kisebbség nem határozhat a többség ellen, mert ez a parlamentarizmus alfája. E nélkül parlamentarizmus nincs, mert ez a törvény, ez az alkotmány, ez a szabadság, a mi pedig ezen túlmegy, az sem nem törvény, sem nem alkotmány, sem nem szabadság. (Hoszszantartó, szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps a jobboldalon. Hosszantartó: Hoch ! Hoeh! felkiáltások a szélsöbaloldalon.) Elnök: Rakovszky képviselő ur személyes kérdésben kért szót! Rakovszky István: T. ház! Előre is bocsánatot kérek, hogy most személyes kérdésben felszólalok. Ugy látszik, hogy ezen nap folyamán még egy másik esetben is lesz alkalmam a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur visszautasította azt az állításomat, hogy egészen tisztán áll a szemem előtt, hogy a kormány között és a szocziálisták között szövetség létezik. (Zajos eílenmondcis a jobboldalon.) Kubik Béla: A tények ezt bizonyítják! Széll Kálmán miniszterelnök: Jogom van azt mondani, hogy nincs! Rakovszky István: Ha én a t. miniszterelnök urnak, és bármely kormánynak a tendencziáját, az irányát egyedül a szavak után Ítélném meg, tökéletesen igaza lenne a t. miniszterelnök urnak, s ezt a felháborodás egész erejével visszautasíthatná. (Igaz! Ugy van!) Hanem ugyanebben a perczben, a mikor a t. miniszterelnök ur azon helyről itt tagadásba veszi azt, mi pedig azt látjuk, hogy a miniszterelnök urnak egy par excellence bizalmi közege, a rendőrfőnök, olyan hibát követ el, a mely a legprimitívebb rendészeti felfogásokkal ellentétben van, nem mondhatok egyebet, mint hogy e tekintetben egy szövetség létezik az ellenzék alkotmányos jogai érvényesítésének meghiúsítására. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nagyon különös az az élénk alkotmányos érzés, a melynek mohó tanújelét igyekszik adni Rudnay rendőrfőnök. Hiszen mi nem egyszer szólaltunk fel a szocziálisták érdekében ebben a teremben, a midőn az ő alkotmányos jogaikat tiporták, gyűléseiket nem engedték meg, szétkergették őket. És most, a midőn az ország ellenzéke egy részének vezérlete alatt népgyűlés fog tartatni egy bizonyos helyen, ugyanakkor a rendőrfőnök a t. miniszterelnök urat hamisan informálja, mert én nem hiszem, és nem tételezem fel, hogy a t. miniszterelnök ur készakarva hallgatta volna el beszédében, hogy ugyanazon órában, és ugyanazon a helyen egy ellentüntetés engedélyeztetett. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Ez a lényeges! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Ez, t. miniszterelnök ur, a Bánffy-féle rendszer taktikája. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bánffy miniszterelnök ur, s az ő belügyminisztere is, ha ilyen dolgok történtek, mindig védelmezték ezt, vagy tagadásba vették. (Igaz! Ugy van! a bal-