Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-209

34 209. országos ülés 1903 február 18-án, szerdán. Pichler Győző : a fő - és székvárosi konverzió ügyében, a miniszterelnökhöz mint belügyminiszterhez. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén a szokott időben fognak megtétetni. Rakovszky István: T. ház ! A házszabályok­hoz kérek szót. A t. elnök urnak méltóztatott kimondani, hogy a szokott időben fognak meg­tétetni az interpellácziók. Ez ienne 2 1 /2-kor. így volt a legutóbbi ülésben is. Miután azon­ban a legutóbbi ülésről is elmaradt egy inter­pelláczió, most pedig két uj interpelláczió van, kérem, hogy az interpellácziók kezdete legalább kettőre tűzessék ki. (Felkiáltások a bal és a szélsöbaloldalon: Egy órára!) Másfél óra elég lesz az interpellácziók előterjesztésére. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! (Halljuk! Halljuk!) Már a múltkor vol­tam bátor a t. házat kérni, hogy az idővel ily osztentatM pazarlást mégsem követhetünk el. Ha az interpellácziók megkezdését 1 órára kérik, épugy kérhetnék 12-re, vagy mindjárt az ülés kezdetére. Méltányosnak tartom azonban, hogy félhárom helyett két órakor térjünk át az inter­pellácziókra. (Helyeslés.) Elnök: Az interpellácziók két órakor fog­nak megtétetni. Kubik Béla: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Egy lapnak tegnap esti támadását kell szóvá tennem becses engedelmükkel a t. ház előtt. (Halljuk! Halljak!) Ha akár csak gróf Ap­ponyi Albert személyéről, (Halljuk! Halljuk!) akár az én csekélységemről lenne szó, nem al­kalmatlankodnám a t. háznak felszólalásommal, (Halljuk! Halljuk!) Az illető lap azonban az elnöki tekintélyt kívánja meghurczolni és leron­tani, és erre sem én nem vagyok jó, de, azt hiszem, nem jó az sem, a ki az elnöki széket elfoglalja. (Helyeslés.) Az elnöki tekintély meg­óvásának szempontjából kell tehát, hogy fel­szólaljak. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a »Magyar 8zó« február 18-ikí számában (olvassa): »Nem az ellenzék, hanem a ház elnöke Kubik Béla képviselővel előre megállapodott az iránt, hogy egy nem lé­tező jogczimen szót ad neki azért, hogy az ellenzéki képviselő Fejérváry minisztertől köve­teljen be egy olyan katonai okiratot, mely ka­tonai szemjjontból titkos.« Továbbá (olvassa): »A ház elnöke, a ki tagja a kormánypártnak, az ellenzéknek egy tagjával támadásra szövetkezett egy miniszter ellen, és hogy e támadás érdekében gróf Ap­ponyi még az elnöki hatalommal is visszaélt.« (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Be tudja az bizonyítani ezt a hazugságot? Gr. Wilczek Frigyes: Hazudozó! Kubik Béla: A tény az, hogy én abból a czélból, hogy itt a megzavart tanácskozási rend helyreálljon, felmentem tegnap az elnöki emel­vényre és megkértem az elnököt, hogy adjon nekem szót. Ö kijelentette, hogy nem adhat, csak azon a czimen, ha a házszabályokhoz szó­lok, s ha ezen a czimen akarok szólni, akkor megadhatja a szót. Erre én azt mondtam, hogy tehát a házszabályokhoz fogok szólni. Ki van zárva teljesen, hogy én bárminemű politikai szövetségre lépjek vagy politikai czélzattal szö­vetkezzem az elnökkel és azért a lapnak ezen támadását egyszerűen visszautasítom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Pap Zoltán! Pap Zoltán: T. képviselőház! A tegnapi zMataros ülés vége felé nem találtam meg azt a beszédemet, melyben a közös hadseregnek a nemzeti érzületre káros következményeit pél­dákkal illusztráltam. Az igen t. honvédelmi miniszter ur ugyanis tegnap engem következő­kép aposztrofált: »Pap Zoltán képviselő ur el­beszélte a háznak, hogy egy Udvarnoky nevű ezredes Erdélyben a Kossuth-kutból nem akart vizet inni. HMatalosan van konstatálva, hogy Udvarnoky ezredes soha életében Erdélyben nem volt, tehát ez valótlanság.« Tegnap sze­rencsém volt jelenteni a t. háznak, hogy ebben a pillanatban nem tudok dönteni a felett, va,j­jon a honvédelmi miniszter ur, avagy esetleg a képviselőház naplója tévedett-e, mert én nem tévedtem. Az intenczióm nem az volt, hogy Udvarnoky őrnagy urat ezredessé léptessem elő vagy elküldjem Erdélybe hadgyakorlatra, hanem hogy felhozzak két külön esetet annak illusz­trálására, hogy a közös hadsereg milyen kár­tékony befolyást gyakorol a nemzeti érzületre. Az egyik esetet saját katonai élményeimből hoztam volt fel, abból az időből, mikor a br. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ur nevét viselő 46-ik gyalogezredben mint önkéntes szol­gáltam, a másik esetet ettől elkülönítve mint Erdélyben a hadgyakorlatok alkalmával meg­történtet hoztam fel. Én a katonai alaposságot és igazságot csak a magyar ifjúságra alkalma­zott vonatkozásában ismertem és ismerem még máig is, a fennálló törvényekben pedig meg kel­lett nyugodnom és meg kell nyugodnia minden embernek, mert a t. többségnek gr. Andrássy Gyula által hangoztatott rokonszenve a nem­zeti érzület iránt azt kívánja, hogy osztrák zsoldosok üljenek a nemzet nyakán. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bármennyire igazságtalanok és kegyetlenek szerintem a mai törvények és a mai állapot, mindazonáltal nem voltam elkészülve tegnap arra, hogy a katonai igazság és alaposság a szokott formában fog a parlament előtt is vitézkedni. (Derültség a szélsöbaloldalon.) T. ház! Hosszú beszédeimnek egyik leg­rövidebbjét sikerült megtalálnom és ebben a következőket mondtam el (olvassa): »De most csak két esetet fogok elmondani.« Itt tehát vi­lágos, hogy csak két esetről volt szó a kép­viselőháznak 1902. november 24-én tartott 155-ik országos ülésében.

Next

/
Thumbnails
Contents