Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-209

209. országos ülés 1903 február 18-án, szerdán. 35 Én tehát ugy vezettem be elbeszélésemet, hogy két esetet hozok fel önkéntes koromból (olvassa): »Kisjókai Udvarnoki Géza leszidott azért, mert nem beszéltem jól németül, ő azonban magyarul egy szót sem tudott. Ezen urnak a működését, a ki időközben ezredes vagy talán tábornagy is lett, miután időközben Budapestre helyezték és itt több hasonló dolgot vitt véghez és itt mindenki ismeri, a t. honvédelmi miniszter ur valószínűleg családi történetét is tudja az ő személyi listájából, de tudhatja azt is, hogy ezt a tősgyökeres magyar embert annyira képesek voltak elnémitani, elosztrákositani, hogy még csak hazája nyelvét sem vágyik ismerni. (Felkiáltások a szélsÖbaloldalon: Hallatlan!) De a mi ennél még szomorúbb, az a legutóbb lefolyt erdélyi hadgyakorlatok alkalmával történt.« Hogy ezt hogyan lehet az előbbMel összetéveszteni, az csak a katonai alaposság rovására esik (olvassa): »A katonai tiszti kar bement egy vendéglőbe és az ezredes vizet kért. A községben más viz nem volt, mint egy savanyuvizforrás s ezt ugy hMják, bogy »Kossuth-kut«. Magyarország hadseregének ez az ezredese erre azt mondotta, hogy vigyék vissza ezt a Kossuthvizet, mert abból nem iszik.« Erre a honvédelmi miniszter ur azt a közbeszólást követte el, hogy ezen az alapon nem volna szabad neki a Kossuth Lajos-utczán végigmennie. Erre azt mondtam: »Ha egyszer kiadnák a rendeletet, hogy le kell a Kossuth nevét onnét vakarni, a honvédelmi miniszter ur volna talán az első, a ki azt onnét levakarná. A sérelmet azonban én nem ebben látom, hanem abban, a mi most következik. Egy miniszteri tanácsosnak a fia, egy tartalékos tiszt, a ki ott volt, mikor ez a jelenet lejátszódott, és az ezredes megadta magát és Mott a vizből, az asztal alá dugta az üveget és levakarta a Kossuth felírást, azért, hogy kitüntesse magát az ezredes előtt. Ha egy magyar miniszteri tanácsos fia, egy tartalékos tiszt, képes arra, hogy megtagadja nemzetét, hazáját, nyelvét, Kossutbját és levakarja ezt a szót az üvegről, akkor ennek a hadseregnek nem engedek több tért Magyarországon*. Ezt mondtam, ezt mondom, ezt fentartom, és ezért küzd most az ellenzék erélyesebben, mint a hogy küzdött a múltban. (Helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Azt látom a tegnapi napon történtekből, hogy a t. honvédelmi miniszter ur a nemzeten ejtett sérelmeket, csorbákat immár ki akarja reparálni; hMatalos vizsgálatot tart és pedig valószínűleg abból a nemes intenczióból kiindulva, hogy ezeket a nemzet ellen elkövetett merényleteket meg is fogja torolni. Ezt mindenesetre mint vívmányt konstatálom, és nagy örömmel üdvözölöm a honvédelmi miniszter urnak ezt az eljárását. Csakhogy nagyon félek, hogy ha ezt komolyan veszi az igen t. honvédelmi miniszter ur, akkor kevés lesz az a honvédelmi minisztérium, mert egy ujabb, nagy apparátussal dolgozó hMatalt kell felállítani, hogy ezeket a sérelmeket, a melyeket a nemzeten a közös hadsereg ejtett, orvosolja, vagy csak meg is akarja vizsgáltatni ezeket a sérelmeket. Én azonban a tegnap történtek után elvárom és azt hiszem, el is várhatom azért, mert azt méltóztatott mondani, hogy valótlanságot állítottam, hogy ezt az esetet csakugyan meg fogja vizsgáltatni. Es hogy ezt könnyebben megtehesse, most már nevekkel is szolgálhatok. Az az ezredes, a ki Kossuth vizéből inni nem akart, Holerus, a temesvári hadtest vezérkari főnöke. 1900 Julius havában történt, Gyertyó-SzentMiklóson Erdélyben, a hol, mint minden egyes községben, egy ilyen savanyuviz-forrás^ van, a melyet ott Kossuth-kutnak neveznek. Én nem láttam a dolgot, de olyan szavahihető emberektől értesültem róla, hogy ha netalán az én előadásom megezáfoltaínék, akkor tudnék retorzióval élni. Ez az eaet ugy történt, hogy egyenesen megtagadta azt, hogy abból a kútból vizet igyék. Elküldte a pinczért más vendéglőbe és kereskedésekbe, hogy hozzon neki más vizet. Nem volt. Ugron Gábor; Ferencz József keserüvizet kellett volna hozni! (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Közönséges Móvizet keresett, az sem. volt, akkor elküldött éjszaka a patikába, hogy ott talán lesz valami ásványvíz, annyira makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy Kossuthvizből ő nem iszik. De ott sem kapott és a mikor sehonnan sem kapott egy csepp vizet sem, végre kénytelen volt Kossuth-vizet inni. Látva ezt a felháborodását Holerus ezredesnek, Bertalan Pál honvédhuszár-főhadnagy ur, a földmMelésügyi minisztérium nyugalmazott osztálytanácsosának fia, magyar ember, csupán azért, hogy az ezredesnek kedve teljék az ö viselkedésében, — igy vagyok értesülve — az asztal alá dugta a felirásos üveget és róla a Kossuth nevet levakarta. T. ház! Azt hiszem, ha ilyen példákat napnap után látunk, mint a hogy, azt liiszem, a túloldalon ülő t. képviselőtársaim is meg vannak ilyenekről személyes tapasztalatból győződve. akkor ne méltóztassék szemünkre vetni azt, hogy méltánytalan a mi követelésünk, akkor ne tessék azon csodálkozni, ha a magyar nemzet nevében az ellenzék igenis sürgeti azokat a követeléseket, a melyekhez Isten és ember előtt való jogunk nyilvánvaló. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj a szásöbuloldalon.) Pap Zoltán t. képviselő urnak csakugyan igaza volt; én tegnap tévedtem, de tévedtem azért, mert — a mint ő maga is beismerte — nem nevezte meg azt az ezredest és az előadás folyama alatt mindenki kMehette volna azt, hogy ez az ezredes ugyanazon Udvar5*