Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

392 222. országos ülés 19Ű3 hiárczius 7-én, szombaton nagy maniszfesztácziót, vagy a közhangulat ünnepélyes megnyilatkozását néhány felbujtó, néhány felfogadott ember lehetetlenné tegye. (Tetszés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ezt rendőri asszisztencziával tenni semmiképen sem lehetséges, s én megkövetelem a polgárság és az ifjúság részére azt a jogot, hogy azt a bejelentett gyűlést önmaguk, polgártársaik és ifjú társaik javára megtarthassák, és azt az önmaguk "gyűlésévé tegyék, hogy oda rendőrségi asszisztencziával rendzavaró elemek be ne mehessenek, hogy ezen rendzavaró elemek turbulencziája folytán az a gyűlés meg ne hiusittassék, mert ha ez megtörténnék, azt előre is jogosulatlannak jelentem ki, s kénytelen volnék a kormánynak is számlájára irni, mert ilyen tények, különösen a fővárosban, csak a kormány tudomásával és hozzájárulásával történhetnek, (Tetszés a széUöbaloldalon.) ennek következtében a politikai felelőség súlya alól ki nem vonhatók. Most pedig végezetül kijelentem, hogy bátran és felemelt fővel, és teljesen tiszta lelkiismerettel nézünk a polgárság gyűlése elé, és fogunk azon résztvenni, hogy ott szerepünket teljesítsük ; mert nem gyakorlunk senkire pressziót, és nem küzdünk koronás királyunk ellen illojális fegyverekkel, mi egyedül a nemzet és a nép alkotmányos jogait gyakoroljuk, akár tetszik b. Fejérváry Gréza miniszter urnak, akár nem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem tetszik! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Holló Lajos: Mert az ő tetszése vagy nem tetszése (Folytonos zaj. Elnök csenget.) mellékes, itt a nemzet tetszése a döntő, nem a miniszter uré, (Tetszés a szélsőbaloldalon.) és hiába lesznek bujtogatok, és hiába lesznek tanácsadók, a kik lelkiismeretlenül meg akarják ennek a gyűlésnek a rendjét zavarni, mi azt megtartjuk kellő komolysággal . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ott hagyják a szegény népet, és idejében elillannak ! (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Bocsánatot kérek, ezt visszautasítom, az nem igaz! (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd meglátjuk! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Valóban, nem szólaltam volna fel ebben a kérdésben, ha a t. képviselő ur . . . (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.J Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . beszéde végén nem mondott volna valamit, a mit én a magam részéről nem fogadhatok el. T. i,, azt méltóztatott mondani, hogy a politikai felelőség a kormányt, illetőleg engem is terhel arra vonatkozólag, hogy történt a rendőrség intézkedésében valami, a mi a t. képviselő urnak nem tetszik. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én hallgattam végig, nagyon nagy figyelemmel, hogy hol van a sérelem azokban, a miket a képviselő ur előadott. Én sérelmet abból kiolvasni nem tudtam. (Ugy van! Uqy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur maga is azt mondja, hogy a rendőrfőkapitány egész előzékenységgel tárgyalt a t. képviselő úrral, s az urakkal, kik ezt a tüntető körmenetet rendezik, és megadta az engedélyt kellő formák között. Kubik Béla: Tudomásul vette, nem megadta. Széll Kálmán miniszterelnök: ... és tudomásul vette a bejelentést; hisz az egészen mindegy, mert garancziát kellett adni, hogy rendzavarás nem fog történni, mert ha nem adták volna meg a garancziákat, hát lehetetlen lett volna neki hozzájárulni. Kubik Béla: Az nem mindegy! Neki csak tudomásul venni van joga! Széll Kálmán miniszterelnök: Hozzájárulólag tudomásul vette. A lényeg nem ebben van, hanem abban, hogy ő tudomásul vette, hozzájárult. A t. képviselő ur azt kifogásolja, hogy ugyanakkdr megengedte a rendőrfőkapitány egy más gyűlés rendezőinek, — kik azok, kik nem, arról most itt nem folyik a kérdés, az közömbös is, — hogy a Szabadság-téren hasonlóképen gyűlést tartsanak. Én nem látom át az okát, hogy miért és mi alapon ellenezhette volna ezt a rendőrség. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő nem is ellenezhette az önök beleegyezését. Már a másikét, azt ellenezhette volna. (Ugy van! Ugy van! Tetszés jobbfelöl. Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Ilyen ellenmondásba jön bele az ember, — és ez minden téren ugy van, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) — hogyha nem elfogulatlanul tárgyal, hanem valami ilyen, már egy bizonyos mértékig preokkupált álláspontból itéli meg a kérdést. Hát én azt hiszem, hogy, ha a nyugalmat és a rendet szem előtt tartó és szMükön viselő polgárokról van szó — és csak azokról lehet szó — ha ezek egy része összegyűl itt a parlament előtt, a másik része pedig ott a Szabadság-téren, ez elég távolság arra, hogy rendzavarás ne történhessék, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) főleg akkor, a mikor a rendőrség.a maga kötelessége és felelősége értelmében igyekezni fog a rendet fentartani. Ebben tehát én semmi sérelmet nem látok. Azt azonban már nem lehet elvül felállítani, hogy, a mikor a t. urak valami népgyűlést, utczai tüntetést akarnak rendezni, akkor ki lehessen azt mondani és végre is lehessen hajtani, hogy nyilvános népgyűlésre csak bizonyos emberek mehetnek el és meg lehessen határozni, hogy ki mehet oda, és ki nem mehet oda. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Hát csak belépti jegygyei mehessenek oda? (Tetszés a jobboldalon.) Hát a népnek népgyűlésen kate-