Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

222. országos ülés Í903 márczius 7-én, szombaton. 389 kell befejeződnie. Mondja meg bárki, melyik oldalon volt a demagógia és melyiken a politikai megfontolás.« A másik dolog pedig az volt, hogy ki ellen rendezzék a tüntetést. Ázt állítja a czikk, hogy a szocziáldemokraták nem a koronával akarják a viharos közhangulat súlyát éreztetni, mi pedig a korona ellen akarjuk rendezni a tüntetést. »Tessék megmondani, hogy a két felfogás között melyik a helyesebb, az alkotmányosabb és a lelkiismeretesebb?* A czikk szerint »a munkás proletárság táborkara került ki mérhetetlen fölénynyel ebből az alkudozásból. Az ő eljárásuk egyenes, lojális és férfias.« Azt, hogy mi volt gróf Zichyék eljárása, nem részletezi. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd ide hozzuk a »Magyarország«-ot is és felolvassuk! (Mozgás.) Holló Lajos: A tények, t. ház, amelyekitt előadatnak, egytői-egyig valótlanok. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: Jó lesz azért ott hallgatni. Holló Lajos: Nem igaz az, hogy gróf Zichy Jenő vagy én vagy bárki más, a kik emlitve vagyunk, kezdeményeztük a szövetkezést a szocziálisták vezetőjével; nem igaz, hogy mi mentünk hozzájuk, mi tettünk ajánlatot. Mindez egy szóval sem igaz. (Mozgás jobbfelöl.) Ellenben a tényállás az, hogy a polgárság és ifjúság itt már hetekkel előbb külön szervezetet állított fel egy tüntető gyűlés rendezésére, a melyik már a múlt hét folyamán együtt egy közös értekezletet tartott, ennek a hétnek az elején pedig a KlMényiféle nagy étteremben körülbelül 600 tagból álló közös értekezlet jött össze, a mely kimondta, hogy a polgárság és ifjúság külön, egy lojális és törvényes eszközökkel rendezendő tüntetést fog csinálni. Mikor ez köztudomásra jutott és a főkapitányságnak is bejelentetett, a miről majd külön fogok szólni, akkor a közhangulat' fokozása czéljából a szocziálista körök részéről egy kommüniké tétetett közzé, mely azt jelentette, hogy ők is ugyanazon napon akarnak gyűlést tartani és külön akarják kifejezni álláspontjukat. A vezetők ebben az irányban semmiféle nehézséget nem támasztottak, végre ők is polgárok és teljesen joguk van kifejezni álláspontjukat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Néhány nap múlva csak, midőn már az egész gyűlés szervezve volt, jött a mi értekezletünkre Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársunk, a ki azt mondta, hogy érintkezett és érintkezésben van a szocziálista vezetőkkel és azok azt mondták, hogy szívesen tennék ők közössé az egész akcziót, ha a polgárság és ifjúság megengedné, hogy egy szónokuk a javaslatok ellen felszólalhasson és egy tag az elnökségben részt vehessen. Mi ezt értekezlet tárgyává tettük és azt mondtuk, hogy közös tüntetés lévén a czélja az egész népnek, az egész polgárságnak, tehát nincs kifogásunk az ellen, ha ők egy szónokot küldenek arra a gyűlésre. Én ma is ezt mondom. Midőn ezen válaszunkat elvitték hozzájuk megbízásunkból Visontai Soma és Molnár Jenő képviselőtársaink, akkor ismét felkeresett minket egy értekezleten a szocziálisták három kiküldöttje, a kik higgadt és nyugodt tárgyalások után azt jelentették ki, hogy ezek az előbbi megállapodások és feltételek nem elégségesek, hanem ők külön követelményeket állítanak fel arra nézve, ^hogy miként vegyenek a közös gyűlésen részt. És hogy min múlt ezen közös megállapodásnak a létrejötte, az talán még érdekesebb, mint azon ténynek megtagadása, hogy nem a polgárság kezdeményezése volt. Hát mi az, a mit az én t. képviselőtársam, a kormánypártnak egyik szóvMője, Vészi József figyelmen kívül hagyott? Azon múlt a közös megállajwdás, hogy a szocziálisták ezen kiáltás: »éljen a király!« elhangzására kénytelenek lesznek tiltakozni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldaTon.) Mi a lojális érzelmünket ezen küzdelemben mindig előrebocsátjuk, hogy a korona iránti hűségünk példásan kifejeztessék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: A magyar koronát tiszteljük mindannyian! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Számtalan beszédben hallottuk! (Zaj.) Kubik Béla: De nem áldozzuk fel a nemzet érdekeit! Holló Lajos: Hát igaz az, hogy a szocziálisták nem akarták a koronát belevonni, mikor ellenkezőleg bennünket akartak abban meggátolni, hogy mi lojális érzelmeinket kifejezhessük? A kormánypártnak egy tagja és annak hMatalos közlönye mégis ezek mellé áll és ezeknek eljárását mondja lojálisnak, bölcsnek és politikusnak, Zichy Jenőt pedig támadja és pellengérre állítja, mint belső titkos tanácsost, a ki a polgári hűségével jön ellentétbe. Ez az igaz valóság. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik ténybeli állítás, hogy min múlt, hogy ők követelték, hogy az esti órákban várható rendzavarás kizárassék. Igaz, az előzetes megbeszélések alkalmával a polgárság azt kívánta, hogy az egész befejeztessék egy fáklyás felvonulással a Dunaparton, a mi már máskor is volt, s nem volt sem iilojális, sem nem vezetett rendetlenségre. Mikor a főkapitány hétfőn kifejezte azon óhajtását, hogy ez a rész talán hagyassák el, a polgárság önmagától egyszerűen hozzájárult ahhoz, hogy ez elejtessék, s kijelentette, hogy a délutáni órákban óhajtja az egész dolgot befejezni világos fényes nappal, nem azért, mert attól félt, hogy az ő tömege rendzavarásra volna birható, hanem azért, hogy a nap verőfényében nagyobb tömegek, a polgárok ezrei csatlakozhassanak az egész tüntetéshez. Az sem igaz tehát, hogy a rendet ezek a szocziálista urak akarták velünk szemben megvédelmezni.