Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

390 222. országos ülés 1903 márczius 7-én, szombaton. Nem mondom, hogy ők meg akarták volna zavarni a rendet, de nem igaz az sem, hogy ők akarták velünk szemben megvédelmezni, mert mi ezt a programmot már az ő velük való érintkezés előtt megállapítottuk és attól eltérni nem akartunk. Végre a harmadik dolog az ő követelésükben, a mit mi visszautasítottunk és a mire nézve nagyon csodálom, hogy a kormány egyik támasza jön, hogy ennek visszautasítását szemünkre hányja nekünk és Zichy Jenőéknek az, hogy ők követelték tőlünk és az ellenzéktől, hogy kötelezzük magunkat, hogy az obstrukcziót az indemnitás ellen is folytatni fogjuk és az ellenzék ne elégedjék meg azzal, hogy a katonai javaslatok ellen ment küzdelemre, hanem a kormány ellen szegezze a harczot és az indemnitást és a törvényes kormányzást tegye lehetetlenné ebben az országban. Bármi légyen is az ellenzék ezélja, de hogy mi a szocziálista uraktól ebben az irányban magunknak kötelező szabályt állíttassunk fel, azt jogosnak, törvényesnek és lojálisnak sohasem fogadjuk el, s ezen egyetlen ponton megtört a szövetkezés, illetőleg ezen közös gyűlés tartása. S akkor a kormány egy embere áll fel és bennünket illojalitássaí vádol és támad, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Denuncziál!) mikor a mi alkotmányos érzésünkön törik meg az ő elhatározásuk. Ez oly igazságtalan, oly kevéssé lojális fegyver, melylyel nem akarunk felvenni harczot, hogy hasonlóval viszonuzzuk, mert akkor e harcz nem itt fog törvényes eszközökkel befejeződni, hanem más térre lesz átvMe, melyen sem ennek az országnak, sem ennek a nemzetnek, sem annak a czélnak nem válik hasznára, melyet igaz lélekkel szolgálunk. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azok az érintkezések folytak abban az irányban, hogy egy szónokuk részt vesz azon a gyűlésen, ós azok a szocziálista vezető urak, kik nagy higgadtsággal vezették a dolgot, mindehhez látszólag hozzájárultak; midőn azonban eltávoztak, valószínűleg nem Zichy Jenő, hanem az Izrael Jakabok állottak a hátuk mögé, s azok, kik az ő mozgalmukat épen zavarok tárgyává akarják tenni, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) a kik meg akarják mutatni, hogy a polgárságnak és az ifjúságnak a főváros szMében nincs meg az a joga és lehetősége, hogy politikai véleményét szabadon kifejezze, hanem nyakukba kell uszítani a félreértésekre mindig hajlandó, a gyanúsításokra mindig hallgató néptömeget, mely nem bizik már Magyarországon a politikai küzdelmek tisztességében, hanem melybe folyton belecsepegtetik, hogy az ellenzék és más politikai faktorok mindig mellékczélokért küzdenek és igaztalan utakon haladnak. Ezért támad fel az a gyanú, ez az a szuggerálás, melyet Vészi és mások ebben az irányban reájuk gyakorolnak, ezek hatnak az ő fellépésükre és hatnak arra, hogy mikor saját jogaikat gyakorolják, másoknak jogait elvenni iparkodnak./Igaz! Úgy van! a szdsőbaloldal-on.) És még egy differenczia volt, s ez a nemzeti követelések értékelése. A szocziálista vezetők kijelentették, hogy ő előttük kevés értékkel bir az, a miért mi küzdünk, a nemzetnek törvényes jogai hadseregében, a jelvényeiért, zászlójáért, czimeréért való küzdelmünk, ezek végre nem képeznek ő előttük oly értéket, a melyeket akár tüntetés, akár harcz tárgyává tennének; ennek következtében ezen az alapon is a tárgyalások csak sikertelenek lehetnek, mert, hála Istennek, az a történelmi faj, a mely ebben az országban az uralmat ezer év óta birta, a magyar nemzet és a magyar nemzet jogaiért folytatott küzdelmek harczosai ebben a kérdésben soha a történelmi útról letérni nem fognak, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és nekünk nem az Izrael Jakabok nemzetietlen felfogása és nem az őket támogató Vészi Jakabok csatlakozása, (TJgy van! TJgy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) hanem a magyar történelmi hMatás és a magyar nemzeti küzdelem jelölik meg azt az utat, a melyen előre fogunk haladni és a melyen győzni is fogunk. (Elénk tetszés és lielyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ez a felfogás német emlőkön táplálkozik a t. szocziálistáknál. De miért táplálkozik német emlőkön? Azért, mert ott nincsenek nemzeti kérdések. Ha ott ugy fejlődött volna a dolog, hogy annak a német munkásnak franczia hadseregban franczia tisztek alatt, franczia zászlóval, testén franczia jelvények hordozásával kellene katonai kötelezettségét teljesíteni, vájjon az a német munkás azt mondaná-e, hogy ezek a nemzeti követelések reá nézve mellékesek ? Nem, hanem élére állana azzal a nagy német néppel együtt, a mely először mutatta meg, hogy a nemzeti egységért, a nemzeti jogokért milyen hősi példákat kell tanúsítani és milyen nagy küzdelmeket tudott a múlt század folyamán ennek érdekében lefolytatni. Csakhogy ott nincsenek nemzeti sérelmek, csakhogy ott nincsenek nemzeti megsértett jogok, ott nincs nemzeti legyalázott nyelv és zászló; ott mindez fényben és dicsőségben ragyog; nekik tehát könnyű azt mondaniok, hogy ezek a dolgok nem képezik kérdés tárgyát köztük, nem képezik előttük küzdelemnek lehetőségét, de a kik ezt átveszik tőlük kritika nélkül, azok e helyzet fölött napirendre térnek, azok egyszerűen csak a jelszavakat veszik át, és csak ezekkel a jelszavakkal akarják ezt a visszavonást, mely a magyar nemzetet mindig gyengébbé tette, szemben a császári hatalom törekvéseMel, ezt a visszavonást akarják még ők is ezen emlőkön tájJálkozva erősíteni j és fejleszteni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek, t. képviselőház, olyan dolgok, a me| íyeket szóvá kellett tennem. Grőf Zichy Jenő t. képviselőtársam nincs is itt, de különben is az ; egész rendezésbe be nem folyt, a polgárság és az ifjúság csinálja azt a mi hozzájárulásunk mellett, de azt hiszem, hogy egy ilyen czól, hogy