Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

m. országos ülés 1903 épületéből, s azért az egész törvényhozás oltalma alól ki nem vonliató. T. ház! Az a teória, mely szerint a nyelvkérdés kizárólag ő Felségének intézkedési körébe tartozik, védelmezhető oly államban, mint a minő pl. a Lajthán túli állam, hol több nyelv létezik, de mindegyiknek csak közmMelődéei, csak faji jelentősége van; egyike sincsen azonban az állami nyelvnek méltóságával felruházva. Ezen nyelveknek tekintetbevétele tisztán gyakorlati követelmény, az egyének iránti méltányosságnak, az általános czélszerüségnek követelménye ; s akkor én értem, ha az mondatik, nehogy veszekedjünk a nyelvkérdés felett, bízzuk azt inkább a koronára; de minálunk ez nem igy van, t. képviselőház. A magyar nyelv nem csupán ezzel a faji jelentőséggel bir. A magyar nyelv államunknak nyelve, a magyar nyelv nemzeti egyéniségünknek, önálló nemzeti államunknak kifejezője, szimbóluma, A magyar nyelv felett az őrködést kMenni a törvényhozásnak kezéből, ez annyit jelent, mint állami önállóságunk integritása feletti ellenőrködést és oltalmat a törvényhozásnak a kezéből kMenni. S, t, képviselőház, akkor aztán nem értem, hogy mire való az egész alkotmányosság. Ha minden krajczár adónak megszavazásához — a mint hogy helyes — a népképviseletnek és főrendi háznak hozzájárulása megkívántatik, ha minden egyes ujoncznak megszavazásához az országgyűlésnek hozzájárulása megkívántatik. Miért? Mert ez a nemzetnek rendelkezési jogához tartozik. Hát akkor ott, a hol arrról van szó, hogy az állami nyelv, az állami erkölcs integritásának,az állami méltóságnak szimbóluma meddig érvényesüljön, és minő irányban és hol korlátoztassék, ezen kérdés felett kMonni akarni az oltalmat, a döntést, a határozást a törvényhozás minden faktorának kezéből, ez annyi, mint a nemzetet épen saját létének alapvető legfontosabb kérdésében az önrendelkezés jogától megfosztani. Tudom azt, t. képviselőház, hogy a mi közjogi viszonyainkban az állami önállóság minden virágának felnyilása, teljes expanziója, és így az állami nyelvnek érvényesülése a végletekig nem lehetséges; tudom azt. De, t. képviselőház, az elv mégis az, hogy minden intézményben, mely a magyar államé, a magyar állami nyelvnek kell érvényesülnie. Már most, t. ház, meghatározni azt, hogy melyek a kMételek, hogy hol akarunk a politikai czéiszerüségbó'l és viszonyok kényszere folytán ezen elvnek korlátokat szabni, ezt meghatározni senkinek másnak, mint a nemzetnek és királynak együtt, mint a törvényhozás összes faktorainak nem állhat jogában. Ha ezt helyeslik, t, képviselőház, ha velem együtt azt állítják, hogy a magyar nyelvnek méltósága és érvénye feletti őrködést a nemzet a maga kezéből ki nem adhatja, hanem az csak a nemzet részvétével intézhető el, akkor hogyan állithatják azt, hogy az felségjog, az ő Felsége márczius 6-án, pénteken. 381 által egyedül a nemzet kifejtett vagy hallgatag beleegyezése nélkül intézhető? Ez szerintem, t. képviselőház, minden néven nevezendő törvényidézetek és magyarázatok nélkül az a nagy princzipiális álláspont, a mely miatt van egy dolog, a mely semmi körülmények között rezervált felségjoggá nem lehet, hogy ha a magyar nemzet önnön magáról lemondani nem akar. És ez a magyar állam méltóságával összeszövött állami nyelv érvényének kiterjesztése, vagy megszorítása. « (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) A nemzet jogos kívánságaMal szemben nem látunk semmi közeledést, semmi előzékenységet: a midőn ellenértékül legalább a legszükségesebb nemzeti és czélszerüségi követelmények kielégítését kérjük, akkor azt feleli a honvédelmi miniszter ur, hogy az általunk kívánt ellenérték megadása a viszonyok által lehetetlenné van téve. Mit akar ezzel mondani a honvédelmi miniszter ur? Hisz más alkalommal viszont ő jelentette ki, hogy móltányos követeléseink megvalósítása elől nem zárkózik el. Sőt Ígéretet tett arra nézve, hogy tanulmányozni fogja a katonai büntető törvénykönyv kérdését, a zászlók és jelvények, a kétéves szolgálat kérdését és sok egyebet. A kétéves szolgálat kérdése pl. igen könnyen volna megoldható, ha a tényleges katonai szolgálat ideje gyakorlatibb módon használtatnék ki, mint a hogy az jelenleg történik. Most ugyanis a közös hadseregnél a nem katonai szolgálatra, u. m. a vizitáeziókra, az ezekre való készülődésekre, ünnepi parádékra, díszszemlékre stb. egy-egy katonára hetenkint három nap esik a szorosan vett katonai kiképzés idejéből. így tehát ezekre a czélokra havonkint 12, évenkint 144. 3 év alatt 432 nap vétetik igénybe a közös hadseregnél töltendő szolgálati időből. A honvédségnél valamMel kedvezőbb az arány a szerint a forrás szerint, a melyből idézek, és a mely elég autentikus, mert oly kormánypárti képviselőnek statisztikai adatait használtam fel, a ki később miniszter is lett, tehát bizonyosan eléggé ismerte és helyesen adta elő az adatokat. Thaly Kálmán: Ki volt? Horánszky? Horváth Gyula: Nem. Josipovich volt. Szerinte a honvédségnél haszontalanul elpazarolt napok száma 22 havi szolgálati idő alatt csak 100 napot tesz ki. A mennyiben azonban a honvédség is mindinkább jobban beolvasztatik a közös hadseregbe, valószínűen a fenti aránynak megfelelően a honvédség szolgálati idejéből is 200 napot töltenek el az ilyenekkel. Visszatérve a miniszter ur Ígéreteire, azt látjuk, hogy a felsorolt kérdések tanulmányozására már eddig is nagyon sok idő állott rendelkezésére. Azt is nagyon jól tudta, hogy e kérdések rendezése a magyar nemzet régi óhaja; jogosulatlanoknak sem tartja e kívánságokat, mert különben nem tartaná szükségesnek a tanulmányozást. Ha tehát azokat még sem valósította meg. mi biztosítékunk van arra nézve,