Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

380 221. országos ülés 1903 márczius (i-án, pénteken. Világos tehát, t. ház, hogy a katonai oktatás kérdése elődeink részéről a törvényhozás által intézendőnek tekintetett. De, t. ház, van törvényünk arra nézve is, mely a jelen esettel teljesen analóg, mely arról szól, hogy gondoskodás legyen a magyar ujonczoknak anyanyelvükön való kiképzése iránt. Az 1807: I. t.-cz., midőn 12.000 ujonczot megajánl, feltételei közé sorozza azt is, hogy ama csapatokba, melyekhez ezen ujonezok beosztatnak, olyan tisztek és altisztek tétessenek, a kik az ujonezok anyanyelvében jártassággal birnak, s ennek folytán őket anyanyelvükön kiképezni képesek lesznek. És, t. ház, mit akarunk mi mást, mint hogy a magyar egyéves önkéntesekre nézve is törvényileg bíztosittassék az, hogy állami nyelvükön képeztessenek ki. És, t. képviselőház, a magyar nyelv használatának kérdése még sokkal tágabb körben is a törvényhozási intézkedések tárgyává tétetett. Itt van az 1840: VI. t.-ezikk, melynek 9. §-a igy szól: »0 Felsége kegyelmesen rendelkezni fog, hogy a magyar nyelvnek tudása a katonai véghelyeken is gyarapittassék és a magyar ezredek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek.* Hát én nem hiszem, hogy a törvényhozás itt az ezredesek és a szolgabirák magánlevelezési nyelvét akarta volna szabályozni, itt a hadsereg szolgálatában előforduló hMatalos iratokra nézve elhatározta a törvényhozás, hogy azok magyar nyelven történjenek. Ugyanabban az időben, — már most nem törvényre hMatkozom, de egy oly férfiúra, a ki, gondolom, a közjogból tudott valamit — Deák Ferencz a megyei rendekhez intézett követi jelentéseiben, nem egyszer szorgalmazta és mint a törvényhozás egyik legkMMandóbb czélját tűzte ki a magyar csapatokban a magyar nyelvnek, mint hMatalos nyelvnek használatát. Felállíthatott volna-e Deák Ferencz egy ilyen czélt, még pedig a legnagyobb felelőség mellett küldői előtt, a kikhez való viszonyt senki oly lelkiismeretesen fel nem fogta, mint ő; állithatott volna fel, tűzhetett volna ki ily czélt, ha ő abban a vélekedésben lett volna, hogy közjogunk szerint a magyar nyelvnek a hadseregben való jogosultsága a felségjogok közé tartozik és hogy ehhez a törvényhozásnak hozzá szólása nincs. Tehát, t. ház, a meghozott, királyaink által szentesitett törvények és ezen század legnagyobb közjogi tekintélyének törekvései bizonyítják azt, hogy az a tan, mintha akár a katonai oktatás, akár az ujonezok kiképzésének a nyelve, akár a magyar nyelvnek érvénye, a hadseregben egyáltalában a törvényhozásnak intézkedési körébe ne tartozott volna, közjogunk szempontjából határozott tévtan, közjogunk alapelveMel ellenkezik. Ezt nem puszta állítással indokolom, ezt meghozott és szentesitett törvényekkel igazolom. És midőn az 1867 : XII. t.-cz. 11-dik §-a ő Felsége alkotmányos jogainak értelmében, tehát fennálló törvények értelmében sorozza a vezérlet, a vezénylet és bélszervezetet az ő Felsége által intézendő tárgyak közé: ezen törvényekből, ezen tekintélyek eljárásából világos, hogy a vezérlet, vezénylet és a belszervezet kifejezése alatt minden érthető, csak a magyar nyelv jogának kérdése, csak a katonai oktatás kérdése nem, csak az ujoncz kiképzésének kérdése nem, mert mindenre ellenkező preczedens létezik. Hát, t. képviselőház, ezt igy ki kellett deríteni. És lesznek még utánam bizonyosan, a kik uj érveket is fognak feltalálni; ki kellett deríteni, mert e kérdés felvettetett és átvitetett önök által a politikai térről a közjogi térre. Ámha politikai értelemben beszélünk, akkor aztán másképen szólunk. Én igenis azok közé tartozom, a kik évek óta itt ülnek és nem bolygatják a hadsereg szolgálati nyelvére nézve azt az intézkedést, a melyet ő Felsége saját intézkedése körében tett és jogosan tett, mert a törvényhozás többi faktorai nem vették igénybe beleszólási jogukat. Én igenis azok közé tartozom, a kik ma sem akarják bolygatni ezt a kérdést, a kik ma sem akarják bolygatni, — tudom, hogy ebben eltérek t. szomszédaimtól, — a hadsereg belszolgálati nyelvének kérdését, hanem tényleg ott akarják hagyni a mostani intézkedési körben, a mostani állapotban. De ha aztán ugy vettetik fel a kérdés, hogy ebbe beleszólásunk nincsen, ha aztán ugy vettetik fel a kérdés, hogy ez felségjog, hogy innen a törvényhozás ki van zárva, akkor, t. képviselőház, másképen beszélünk. Akkor első kötelességünk az, hogy a magyar közjogot, a magyar nemzetnek alkotmányos jogait a maguk teljességében vindikáljuk és elhomályosítani nem engedjük; mint politikusok aztán cselekszünk belátásunk szerint, de a haza alkotmányának megóvásában a politikai opportunitásnak tanácsait el nem fogadjuk. Egyébiránt, t. képviselőház, — s erre bátorkodom felhMni a t. háznak egész figyelmét, — nem értem egyáltalában, mikép támadhat ilyen kontroverzia ? Nem értem, hogy az u. n, nyelvkérdés, illetőleg annak a törvényhozás köréhez nem tartozása bármely oldalról itt a házban egyáltalán mikép vitatható komolyan. 8 megmondom, t, ház, miért nem értem ezt. Önök azt mondják, gondolom, bebizonyítottam, hogy tévesen, de azt mondják: az egy évi önkéntesek kiképzésének és vizsgálásának nyelve, illetőleg a magyar nyelv alkalmazása ezen a téren a hadsereg belszervezeti kérdése, egy részlet a hadsereg belszervezetének egészéből és ennek folytán felségjog. Hát, t. képviselőház, engedjék meg, hogy én ezzel a tétellel szemben egy másik tételt állítsak. Az én tételem pedig ez: A magyar nyelv érvényének kérdése az egy évi önkéntesek kiképzésében és vizsgájában egy részlet állami nyelvünk szuverén érvényének