Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

221. országos ülés 1903 márczius £-án, pénteken. 379 lat nyelvének kérdése felségjog, mert világos szavakkal és világos törvénynyel az a törvényhozás jogkörébe tartozónak sehol sem mondatik. Hát, t. ház, a legerősebben kell tiltakoznom egy oly tan ellen, a mely, ugy látszik, szabály gyanánt azt állítja fel, hogy mindaz felségjog, a mi nincs világos szavakkal a törvényhozásnak fentartva, holott a helyes alkotmányos teória az, hogy mindaz a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a mi nincs világosan és határozottan felségjognak kimondva. Nagyon fogok örülni, t. ház, ha az a mondat, mely ellen tiltakoznom kellett — mert tiltakozás nélkül annak itt elhangoznia nem volt szabad — utólag annak bizonyul, minek már előre jeleztem: a vita hevében elkövetett véletlen tévedésnek, nem pedig komolyan felállított teóriának. De ettől eltekintve két alapelvből kell kiindulni, mert szerintem rokon azzal a tiltakozással, melyet most ki kellett fejeznem. Az egyik az, melyet Beőthy Ákos fényesen kifejtett, hogy t. i. a magyar közjog oly felségjogokat, melyek a törvényi) ozás által ne volnának korlátozhatók, oly felségjogokat, melyek a törvényhozás intézkedési körén kMül állanának, egyáltalán nem ismer. A felségjogok terjedelme fluktuál, hol megszorittatott, hol tágittatott, A törvényhozásra nézve végre is czélszerüség kérdése az, hogy azokat mennyire akarja egy adott pillanatban megszorítani vagy tágítani. Egyáltalában nem ellentétes a király és a törvényhozás joga. Mert hisz a király a törvényhozás egyik faktora. Az egész különbség csak abban áll, hogy melyek azok a jogok, a melyeket a törvényhozás többi faktoraMal együtt és melyek azok, melyeket egyedül királyi hatalmánál fogva intéz. És ez utóbbiakat intézi királyi hatalmánál fogva függetlenül, de nem korlátlanul, hanem mindenkor a törvények érteimébén és a törvények korlátai közt. T. ház! Egyáltalán egészen hamis bázisra állítják a kérdést, ha a felségjog mintegy oly határvonal állíttatik fel, mely előtt minden körülmények között — akármilyen legyen a teendők czélszerüségére nézve nézetünk — meg kelljen állani; mert ebben az értelemben felségjogot a magyar közjog nem ismer. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Éljen a régi Apponyi! Horváth Gyula: De megengedem, hogy az alaptörvényeinkben kifejtett felségjogokat módosítani nagy indok nélkül nem helyes. És azért második tételem ez: a ki azt állítja, hogy valamely jog kizárólag ő Eelsége intézkedési körébe tartozik, fennálló közjogunk értelmében tartozik ez állítását szorosan bebizonyítani. A bizonyítás terhe nem azokon nyugszik, kik azt állítják, hogy valamely ügy intézése az egész törvényhozásnak, tehát a király és a nemzetnek együttes intézkedési körébe tartozik, hanem a bizonyítás terhe azokon nyugszik, kik azt állítják, hogy valamely ügy ki van véve a király és a nemzet, tehát a törvényhozás intézkedési köréből. És, t. ház, ezzel a bizonyítással a t. túloldal szónokai — hogy a legkevesebbet mondjam — nem voltak szerencsések. Olyan jogszabályt, mely az előttünk levő kérdésre vonatkoznék és a tiszti oktatás és a tiszti vizsga nyelvének kérdését kifejezetten a felségjogok sorába tenné, természetesen nem tudtak találni; az, hogy a törvényhozás eddig ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozott, semmi egyebet nem bizonyít, mint azt, hogy a törvényhozás eddig nem tartotta czélszerünek ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. És igy egyetlen alapúk van azoknak, kik a felségjog elméletét állítják fel, ez az 1867. évi XII. törvényczikk 11. §-a, illetőleg az azokban előforduló ezen szavak: »vezérlet, vezénylet és belszervezet.« És már most állítják, hogy a tiszti oktatásnak és vizsgának nyelve ezen tételeknek valamelyike alá, — hogy melyike alá, azt én nem tudom — tartozik. T. ház! Én azokat, a kik igy érvelnek, arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy az idézett törvényczikk ezt az intézkedési kört ő Felsége alkotmányos jogai alapján tartotta fenn, hogy tehát nem uj hatalmi kört adott a fejedelemnek, hanem csupán megerősítette azt a fejedelmi hatáskört, a melylyel a véderőre nézve a király eddigi törvényeink alapján bírt. És ha ez igy van, t. ház, én, ámbár engem nem terhel a bizonyításnak kötelessége, ámbár én joggal várhatnám ellenfeleimtől, hogy ők bizonyítsák be, hogy akár a vezérlet, akár a vezénylet, akár a belszervezet fogalma alá vonandó a tiszti vizsga nyelvének kérdése — bár, mint mondom, a bizonyítás terhe őket illeti — én a magam jószántából az ellenkező bebizonyításának terhét eddigi törvényeink alapján magamra vállalom, T. háü! Eddigi törvényeink világossá teszik, hogy sem a katonai oktatásnak kérdése, sem az ujonczok kiképzésének módja feletti határozás, sem egyáltalában a magyar nyelv alkalmazásának kérdése a magyar hadseregben felségjognak nem tekinthető, hanem a törvényhozás által a törvényhozás összes faktorai által a maguk hatáskörére vonatott. A katonai oktatás kérdése: méltóztassék törvénykönyveinket elővenni, azokat a törvényeket, a melyek a Ludovika-akadémia megalkotására nézve hozattak és azt fogják látni, hogy egy nemzeti katonai akadémiának felállítása azon feltétellel, hogy a bécs-ujhelyMel minden tekintetben katonailag egyenrangúnak tekintessék, annak törvénybe iktatásával, hogy minő egyén legyen az intézetnek élére állitható, hogy kik lehessenek ott tanárok, minden országgyűlésnek, az ottan folyó tanulmányokról s az ott elhelyezett növendékek előmeneteléről és az egész intézet kezeléséről jelentés tétessék: szóval a katonai oktatásnak egy egész rendszere törvény által állapíttatott meg. 43*