Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

378 221. országos ülés 1903 Ez a közös hadsereg szelleme, a mely nem szórványosan nyilatkozik meg, hanem általánosan ; ide vezet a német szolgálati nyelv és a katonai nevelés. Pedig a német nyelv szükségét semmi sem indokolja; hiszen nagyon jól tudja mindenki, hogy Mária Terézia alatt a magyar ezredek magyar vezényszó alatt szereztek a magyar névnek soha el nem múló dicsőséget; a harczászati érdek sem szól a német nyelv szükségessége mellett, sőt elő is van írva, hogy a harczban a legénység jelekkel vezetendő. Sőt számtalanszor megtörtént az is, hogy a gyakorlatok alkalmával a közös hadsereg és a honvédség egy csapata találkozik össze és egységes vezénylet alatt gyakorolnak. Ha már most e honvédcsapatok egy része a VII. honvédkerülethez tartozik, a melynek a nyelve a horvát, akkor a magyar, a német és a horvát nyelv a vezényszó az egyesitett csapatban, és még sem hallottuk, hogy egy ilyen csapat gyakorlata csak ezért nem sikerült volna. Sokkal fontosabb érdek az, hogy a csapattisztek értsék a legénység nyelvét, mert a ki a legénységgel beszélni nem tud, az azt tanítani sem tudja. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez újság! Horváth Gyuia: A honvédelmi miniszter ur oly gyakran figyelmezteti a honvédtiszteket a német nyelv szükségességére és annak rendkMüli fontosságára, sőt a ki németül nem tud, a honvédségnél törzstiszt sem lehet. Hát akkor nincs semmi akadálya annak, hogy azok a tisztek, a kik magyar ezredekben szolgálnak, köteleztessenek arra, hogy tanulják meg a legénység nyelvét; legalább annyit tanuljanak meg magyarul, a mennyit a magyar vezénylet és a szolgálat érdeke megkíván. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Tanuljon meg magyarul! Arra lehet kötelezni! Horváth Gyula: Szomorú dolog, hogy a német nyelv épen csak a germanizálás kedvéért szükséges. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Még nem elég az osztrák szellem ebben az országban! Horváth Gyula: Ez az a hála, ez az ellenérték és a viszontszolgálat, a miért a nemzet nagyon sokszor bebizonyította, hogy minden áldozatra kész a hazáért és a királyért, ós a miért jó és balsorsban őszintén és híven teljesítette kötelességét, sőt erején felüli áldozatokat is hozott. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mindezen áldozatokért nemcsak hogy nem kaptunk ellenértéket, de ime, a legfontosabbról: a magyar nyelv jogáról a honvédelmi miniszter ur hallani sem akar. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt, t. képviselőház, ismét kénytelen leszek kitérni és hMatkozni gr. Apponyi Albert t. képviselő urnak ós a ház igen t. elnökének 1889-ben megtartott beszédére, mert a magyar márczius 6-án, pénteken. nyelv joga mellett szebb és igazabb érveket a beszédben foglaltaknál ma sem lehet felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Nem olvasom fel e beszédet egész terjedelmében ; csak azt a részét, a mely a magyar nyelv jogára vonatkozik. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »De, t. ház, mint azt az általános vitának alkalmával és bevezetőleg most is mondottam, az, a mi a kérdést elmérgesitette, főleg annak komplikáczíója volt: az az u, n. nyelvkérdés. Már kifejtettem, hogy e komplikáczió nincs megszüntetve, hanem a maga teljességében fennáll a Gajári Ödön t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat után is. Nincs is, a mi azt megszüntethette volna más, mint egy precziz jogszabálynak a törvénybe felvétele. És ha a t. miniszter ur, a midőn ezt a határozati javaslatot elfogadta, nyilatkozott arról a tényezőről is, a melynek hozzájárulása és beleegyezése nélkül ezt a határozati javaslatot el nem fogadta volna és mely tényező iránt minden magyar ember teljes bizalommal viseltetik: akkor arra kérem a t. miniszter urat, az egész kormányt s a háznak minden tagját, hogy legyen egyszer vége valahára annak, hogy minduntalanul a korona tekintélyére hMatkozzanak. Ha azonban erre hMatkoztak, természetesen meg kellett rá adnunk a különben majdnem magától értetődő választ, hogy itt intézményekről és biztosítékokról van szó, melyeknek a legbecsesebb, a legnagyobb szeretettől és tisztelettől környezett emberi életet is túl kell élniök és ily biztosítékok egyedül törvényben adhatók meg. Ez különben, t. ház, annyira evidens, hogy ezzel szemben a túloldalnak csak egy fegyvere van: a felségjogokra való hMatkozás. Erre pedig azt mondom, hogy én rossznak tartom azt az ügyet, a melyet önök a tiiloldalon védelmeznek; de ennél az ügynél még roszszabbnak tartom azt az érvet, a melyet az állítólagos felségjogokból annak megokolására hoznak fel. Hát, t. ház, ez a vita, a mely mindenféle, eddig nyugvó és szerintem inkább nyugalomban hagyandó kérdést felébresztett és felköltött, a felségjogok kérdését is napirendre hozta e házban. Ha napirendre van hozva, akkor azután nem térhetünk ki annak kimerítő tárgyalása elől; ha napirendre van hozva, akkor nem engedhetjük meg azt, hogy egy pillanatnyi czél elérésének kedvéért a magyar közjog sarkalatos alapelvei meghamisittassanak és oly tanok hirdettessenek, melyek alkotmányosságunknak biztosítékait csökkentenék, Egy ily tant hallottunk ma Horváth Gyula t. képviselőtársunktól. Hinni akarom, hogy azt a vita hevében ejtette ki, mert azt közbeszólásra válaszolva mondotta. A t. képviselő ur ugyanis azt monda, hogy ő előtte világos az eddigi gyakorlatból az, hogy ! a nyelvkérdés a hadseregben és a tiszti vizsga-