Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-221
221. országos ülés 1903 a kikhez kegyeletünkkel és imánkkal felemelkedünk, A magyar mindig tisztelte és sérthetetlennek tartotta felkent királyát, (Ugy van! a szélsííbaloldalon.) és ezer év tesz róla tanúságot, hogy egy jó szóért életét és vérét kész volt minden alkalommal feláldozni . .. Lengye! Zoltán; Csak az osztrák császárt nem szereti. Horváth Gyula: ... és illúziókba ringatta magát, remélte mindig a jobb jövőt. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Téves felfogás ennélfogva azt állítani, hogy őseink az uralkodóház vagy az Ausztriával való fennálló törvényes kapcsolat ellen küzdöttek akkor, a midőn csak alkotmányunkat védelmezték és azon törekvés ellen tiltakoztak, mely Magyarországnak az osztrák birodalomba való beolvasztására iränyiüt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a törekvés azonban végigvonul Magyarország négy százéves történelmén és nem szünetel soha. A korábbi időkről nem beszélek, a történeti tényeket ismeri mindenki. Legújabban ennek a törekvésnek egyik jeléül állították fel a közös intézményeket és a delegácziót, a. mely nem más. mint czentrálparlament, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) a mely a nemzeti képviselet megfelelő ellenőrzése nélkül,mindent készséggel megszavaz. (Ugy van! a szélsííbaloldalon.) Pap Zoltán: Az osztrák deczemberi törvény ki is mondja, hogy parlament. Horváth Gyula'.Kiölni törekszenek a nemzet illúzióit, és bennünket vádolnak azzal, hogy elveszünk a nép illuzóiból. De hiába hangoztatnak ellenünk ilyen vádakat, mert annak a becsületes magyar népnek illúzióit nem a mi beszédeink, hanem a szomorú tények veszik el. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Azok fosztották meg illúzióiktól, a kik, ha ez a rendszer tovább is uralkodik, megfosztják a mindennapi kenyerüktől. (Ugy van! Ugy van! a szélsííbaloldalon.) Ma már oda jutottunk, hogy még a régi dicsőségre való emlékezés illúzióját és a jobb jövő reményét is meg akarják velük tagadtatni és a császári és királyi közös fogalmat akarják megkedveltetni. (Uqg van! a szélsőbaloldalon.) A czél ma is a régi: Magyarországnak az u. n. osztrák birodalomba való beolvasztása: (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) legfeljebb az eszközök mások most, mint voltak régen. Erre szolgálnak most a közös intézmények: a delegáczió és a hadsereg. Hogy milyen eredményeket érnek el ezen a téren, különösen a hadsereg utján, ennek elszomorító példáját mutatja az aradi 33. számú gyalogezred önkénteseinek példája. Azok a magyar ifjak, a kik ismerik a nemzet történelmét, ismerik ennek a nemzetnek évszázados küzdelmeit, a kiknek hozzátartozói magyarok, és a kik rövid idő multán az életbe kilépve, a magyar közélet terén vezető szerepre vannak hMatva, a közös hadseregben való alig félévi katonai szolgálat után német nyelvű báli meghívót küldenek KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, XII. KÖTET. márczius 6-án, pénteken. 377 szét egy magyar város színmagyar polgárainak, ugyanezek a magyar fiuk németségükkel tovább tüntetnek a felzúdult közvélemény tiltakozó megnyilatkozása ellen. Pap Zoltán: Tessék kiépíteni akkor a magyar államot! Szépen épül! Horváth Gyula: Szomorú, hogy a magyar fiu, midőn a hadseregben szolgálati kötelezettségét teljesíti, olyan helyzetbe juthat, hogy csak magyar voltának megtagadása árán szerezheti meg felebbvalóinak jóindulatát és szomorú dolog, hogy a magyar katona nem baj, ha tüntet a magyarság ellen, de halálos vétek, ha magyar érzelmeinek ad kifejezést, ílmcs szándékomban, t. képviselőház, hoszszasabban foglalkozni a katonaságnál szokásos bánásmóddal. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki, a ki katonai szolgálatot teljesített, bőséges tapasztalatokat szerezhetett az ott uralkodó szellemről és a nemzeti érzület lépten-nyomon való megbénításáról. Velem is megtörtént, hogy egyik főhadnagyom az összes önkéntesek jelenlétében kijelentette, hogy nem fog velem kínai nyelven beszélni. Természetesen a magyar nyelv lett volna az a kínai. És midőn ettől az ezredtől való áthelyeztetésemet kértem, azt nyertem válaszul, hogy kérésemet ebből az okból nem teljesíthetik. Én azóta meggyőződtem róla, hogy annak a főhadnagynak legkevésbbé sem ártott magyarellenes viselkedése, mert néhány év előtt már mint alezredest láttam. Ennek a szellemnek az illusztrálására még csak azt az egy esetet emlitem fel, a mely a múlt nyáron történt a Dunántúl egyik derék magyar községében, Lovas-Berényben. (Halljuk! Halljuk!) A 69-ik gyalogezred egyik kapitánya — megjegyzem, hogy ez az ezred tiszta magyar fiukból soroztatik — beszállásoltatott egy tisztességes magyar házhoz. Azon a vidéken megvan az a jó szokás, hogy Kossuth Lajos arczképe körülbelül minden háznál meg szokott lenni. (Felkiáltások: Ugy is kell!) Mikor ez a kapitány ennél a háznál, a hol be volt szállásolva, a szobába belépett s meglátta ott Kossuth Lajos arczképét, ki akarta dobatni, sőt a házigazda, hogy ezt a csúfságot elkerülje, kénytelen volt a szobából Kossuth Lajos arczképét kMinni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ugy tudom, és ezt halljuk minduntalan, hogy a katonának nem szabad politizálnia; ezenfelül Kossuth Lajos nagyságát a t. üíloldal is és a miniszterelnök ur is igen ékes szavakkal ismerték el, és ez tartozó kötelessége is minden magyar embernek. Ha tehát ilyesmi mégis megtörténhetik, ha megtörténhetik az, hogy az a kapitány, a ki egy tiszta magyar fiukból sorozott ezredben szolgál, türelmetlen módon viselkedik, akkor el lehet gondolni, hogy a magyar fiuk hazafias érzelmei és a magyar nyelv a közös hadseregben minő megbecsülésben részesülnek. {Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) 48
