Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

372 221. országos ülés 1903 önálló vámterület és az általános szavazati jog mellett. Erre a népgyűlésre meghívták a függetlenségi és 48-as pártot is. El is mentünk: Nessi Pál, Pozsgay Miklós és én. Ott nagyon szépen, ünnepélyesen fogadtak bennünket és az elnöknél kellett feliratkozni beszédre. Előttünk a szocziaiistáknak egy szónoka nagyon szépen beszélve azt mondotta, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem csinál semmit a nép érdekében. Reszkettem a tribünön, de nem beszélhettem, mert még nem került reám a sor. Először Nessi Pál beszélt, azután Pozsgay, végül én. Elmondom most ugyanazt, a mit ott mondottam a szocziaiistáknak. (Egy hang a jobboldalon: Nincs itt szoezialista.) Madarász József: De van! Gabányi Miklós: Meggyőztem ott őket az igazságról ugy, hogy a legszebben váltunk el és még éltettek is engemet. A függetlenségi és 48-as párt, — a magam nevében beszélek, de tudom, elfogadja azt minden becsületes magyar ember — legelső helyen Magyarország önállóságát, függetlenségét akarja. Azt akarja, hogy Ausztriától minél előbb szakadjunk el végképen. Madarász József: Nagyon helyes! Gabányi Miklós: Másodszor akarja az önálló magyar hadsereget magyar vezényszóval, magyar tisztekkel. Harmadszor akarja az önálló magyar nemzeti bankot, a mely a szegény népnek gyors és olcsó kölcsönt adjon, nem mint a mostani, a mely 16°/

0-ra ad és akkor is annyi instancziával, hogy mire a kölcsönt megkapja, elárverezik ingatlanát. Negyedszer kérjük az általános szavazati jogot. A ki betöltötte 24-ik évét . . . Madarász József: Elég a 20 év! Gabányi Miklós: . . . az, tekintet nélkül arra, hogy van-e vagyona, vagy nincs, ha magyarul irni, olvasni és beszélni tud, birjon szavazati joggal. Kívánjuk végül a községenkinti titkos szavazást. Ugyanezt kívántam akkor is és dicsőitettek érte; ugyanezt kívánom most is. Csak egyet nem tikarunk mi, a mit ők akarnak, t. i. a földosztást, mert azt tartjuk: kaparj kutya, neked is lesz; ebszerzemény kutyául vesz. Ezt mondtam akkor, ezt mondom most is az ország szocziáldemokra tárnak. Most szólok ahhoz a 323 választókerülethez, a melyet az a sorscsapás ért, — önök tévútra vezették. — hogy önöket ide küldték. Én felhívom őket, ne elégedjenek meg azzal, a mMel a nagykárolyiak, a zilahiak, hogy deputácziók felhozzák ide tiltakozó szavukat és azt a mélyen t. elnök urnak átadják, a ki mind egy halmazba teszi össze. Önök azt Ígérték a választóknak, hogy nem raknak több terhet vállaikra. Nem Ígérte ezt Nagy Károly ? Mint szolgabíró, neki jobban kellett, hogy ismerje a nép nyomorát, mint én vagy akárki, mert jól tudja, hogy a midőn be kellett hajtania, mint a közigazgatás fejének egy márczius 6-án, pénteken. szegény emberen 3—4 forintot: annak utolsó tyúkját is el kellett vennie, mert különben nem tudta volna azt behajtani. Szóval követelje az a 323 választókerület és város tőlük azt, hogy ne szavazzák meg e-zt a törvényjavaslatot, sőt vétessék le azt a napirendről; követeljék akár deputáczióban. akár sürgönyileg, akár nyílt levélben ; joguk van követelni, és ha a képviselők közül valaki nem akarja ezt megtenni, akkor vonja le a konzekvencziát és mondjon le. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Én, ismétlem, felszólítom erre azt a 323 választókerületet és várost, és kinyilatkoztatom már most, hogy a melyek közülük ezt megtenni nem fogják, azok istentelen, lelketlen és hazafiatlan kerületek és városok. (Derültség. Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Végül t, ház, (Felkiáltások a jobboldalon: Hála Istennek! Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) kijelentem a következőket: nem hogy a 23.000 főnyi ujonczlétszámemelést, a mi három év alatt 81.000 főre menne, de a minek alapján 100.000-et fognának besorozni, ha e javaslatot a túloldal megszavazza s a mely létszámemelés az országnak 200 millió koronányi niegterkeltetését vonná maga után, nem szavazom meg, hanem követelem, hogy a jelenleg tényleges szolgálatban álló 105.000 katona közül 50.000 katonát Julius 1-étől november 1-éig bocsássanak haza szabadságra. Ez által 100.000 munkáskart nyerne az ország a kMándorlottak helyébe és 20 millió koronát megtakarítanánk. Most pedig van szerencsém benyújtani egy határozati javaslatot, a melyet már előbb is emiitettem; benyújtom csak azért, hogy még egyszer felszólalhassak és elmondhassam azt, a mi esetleg mostani beszédemből kimaradt, azért, mert helyet kell adnom más szónokoknak is. Határozati javaslatom ilyenformán szól (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon. Olvassa): » Határozza el a képviselőház, hogy addig is, mig az önálló magyar hadsereg felállíttatnék, kívánja, miszerint a magyar csapattestekből minden idegen szin és jelvény kiküszöböl tessék; ezek ruházatán és felszerelésén is ezentúl kizárólag a magyar nemzeti szinek és a magyar állam czimere alkalmaztassák. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Utasítja a honvédelmi minisztert, hogy ez értelemben még ez ülésszak folyamán a ház elé törvényjavaslatot terjeszszen be.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mondd, hogy nem fogadod el a javaslatot! Derültség jobbfelöl. Elnök csenget.) Én ugy fejeztem ki magam, hogy nemcsak hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem követelem, hogy 50.000 katonát június 1-től november l-ig terjedő időre hazabocsássanak, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De ha önök a túloldalon azt akarják, hogy ezt még jobban is megindokoljam: hajlandó vagyok 3

/43-ig indokolni álláspontomat. {Nagy derült-