Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

221. országos ülés 1903 márczius b-án, pénteken. 373 ség. Felkiáltások a jobboldalon és a középen : Elég volt!) Hátha elég, legyen elég. (Felkiáltások a jobboldalon: Gratuláljatok neki! Gabányi képviselőt a szélsobáloldalon többen üdvözlik. Éljenzés és derültség a jobboldalon. Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Trubinyi János jegyző: Horváth Gyula! (Hosszantartó, nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Tessék gratulálni a szónoknak! Vázsonyi Vilmos kezet fog Gabányi Miklóssal. Éljenzés és derültség a jobboldalon.) Pap Zoltán: Az ország nem fog önöknek gratulálni! Gajáry Géza: Nem arról beszélünk most, hanem arról, hogy a szónokot számosan »üldözik.« (Derültség jobb felöl.) Várady Károly : Inkább üdvözlik, mint önöket! Horváth Gyula: T. képviselőház! (Bálijuk! Halljuk! Elnök csenget.) Különféle vádak hangzottak el e házban az ellenzéki pártok ellen azóta, a mióta ez a törvényjavaslat tárgyaltatik, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) TJgy a túloldali szónokok mindenike, mint a kormánypárti sajtó nap-nap után hazafiatlansággal. az ország fontos érdekeinek feladásával és figyelmenkMülhagyásával vádol bennünket azért, hogy mi a javaslat törvényerőre emelkedését akadályozzuk. (Ugy van ! jobb felöl.) Kubik Béla: Kérem, a mig a börze meg nem szűnik odaát, addig nem. beszélünk; a mig csend nem lesz, nem tárgyalunk! (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gyula: Sokszor hallottuk már ebben a vitában azt is, hogy ujat nem mondunk, és különösen a függetlenségi 48-as párt ellen előszeretettel hangoztatják a sovinizmus vádját. Az ellenzék eljárása védekezésre nem szorul, mert hiszen csak arról lehet szó, hogy jogosult-e a törvényjavaslat ellen irányuló kritika, hogy ezen ország közvéleménye (Halljuk! Halljuk!) óhajtja-e, vagy elitéli-e a kormány által beterjesztett javaslatot? Ebből a szempontból ítélve meg, a felhangzott vádak nem gáncsot, hanem dicséretet képeznek reánk, (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) mert hiszen daczára annak, hogy a szabad véleménynyilvánítás kerékkötői, a főispánok a rendelkezésükre álló minden eszközt felhasználtak arra, hogy a szabad vélemény megnyilvánulását megakadályozzák, még sem akadályozhatták meg azt, hogy az ország törvényhatóságainak túlnyomó többsége fel ne emelje tiltakozó szavát az ujonczjutalék tervezett emelése ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsLbalüldálon.) De még ennél is határozottabban nyilvánította akaratát a nemzet a másfél év előtt megtartott választások alkalmával, a midőn a jelöltek úgyszólván minden egyes kerület mandátumát egyebek között azzal az ígérettel is nyerték el, hogy a katonai terheket emelni nem fogják. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) De hát régi fogásuk ez már a t. túloldali képviselő uraknak, . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Kubik Béla: Hát hallgassuk meg egymást! Horváth Gyula.... hogy mint képviselőjelöltek a választóközönség hangulatához alkalmazkodnak. (Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Vissza tudjuk kérem adni nagyon könnyen azonnal! (Egy hang jobbfelöl: JVS terrorizáljon ') Elnök: Csendet kérek, t. képviselő ur, ne méltóztassék helyettem rendet csinálni! (Helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla: Engedelmet kérek, csináljon rendet az elnök ur! (Zaj. Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Legyen nyugodt a képviselő ur, ha szükséges, majd fenn tudom én tartani a rendet. Kubik Béla: Nem halljuk a szónokot, mi, a kik itt ülünk mellette! Elnök: Ha csendesen lesznek a képviselő urak, meg fogják hallani a szónokot. Horváth Gyula: Kénytelen leszek ismételni (Helyeslés a szélsobáloldalon. Felkiáltások: Kezd elölről!) ós újból elmondani azt, a mi éppen a legkellemetlenebb a t. képviselő uraknak, hogy t. i. régi fogásuk a t. túloldali képviselő uraknak, hogy mint képviselőjelöltek a választóközönség hangulatához alkalmazkodnak, de mint képviselők, megfeledkezve Ígéreteikről és a nép érdekeiről, vakon követik és támogatják a mindenkori kormányt és sütkéreznek a hatalom verőfényében. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Hogy ezt nemcsak én mondom, vagyok bátor erre nézve hMatkozni Szentiványi Árpád igen t. képviselőtársam 1894. márczius 4-én a képviselőházban megtartott beszédére, a ki ilyenformán aposztrofálta az akkori túloldal t. tagjait (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Ha a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmáéval én is igénybe kívánom venni a t. ház figyelmét, ezt nemcsak azért teszem, hogy szavazatomat indokoljam, mert az ez ellen adandó szavazatomat napnál világosabban indokolja maga a törvényjavaslat, a mely sérti a magyar nemzeti érzületünket és magyar nyelvünket egyaránt, fiatalságunkat pedig a közös hadsereg egy pár tisztjének dobja oda. De, t. ház, ezen javaslat indokolását várjuk azon kormánypárti képviselőktől, a kik ezen szakaszt szavazataikkal támogatják : várjuk ezt nemcsak mi, de várja az egész ország közvéleménye is, különösen pedig várják azon kerületek, a melyek kormánypárti képviselőjükhöz tiltakozó feliratokat küldtek, kérve őket azokban arra, hogy ezen javaslat ellen állást foglaljanak. Nézetem szerint ennek elfogadását indokolni mással nem is lehet, mint talán azzal, a mit egy kormányjaárti képviselő úrtól — akkori kormánypárti képviselő úrtól — az ő túlkormánypártiságában hallottunk, hogy t. i. ő látja ugyan, hogy ügyeink rosszul vezettetnek, látja azt is, hogy rosszul megy a