Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

221. országos ülés 1903 marczius 6-án, pénteken. 3/1 kormány becsapta őket, ők pedig becsapták épugy a nemzetet. Nem tudta bizonyítani Szentiványi Árpád t. képviselőtársam, de a végén az sült ki, hogy a törvényjavaslatot elfogadják. Tehát ha elveiket fentartották volna, akkor bi­zonyosan nem fogadták volna el a javaslatot. Azután megkérte Andrássy Gyula és Andrássy TMadar t. képviselőtársainkat, hogy azt a zöld búzát, a melyet ők 26 éve elvetettek és a mely még most is zöld, legyenek szMesek megérlel­tetni, hogy aztán le is arathassák az idén. Ennyit mondok, egyebet nem. Most jön gróf Tisza István t. képviselő­társam. Egyenesen a miniszterelnöki székhez beszélt és mindenben helybenhagyta a gróf Andrássy Gyula ur által mondottakat. Neki is annyit mondok, hogy nagy bajt csináltak azért, mert az osztrák urakbázának ők adván ágit, tették azokat a nyilatkozatokat, a melyeket a lapokban olvastunk. Törvényellenesen ne járjanak el olyan nagy urak, a kik a miniszteri székre aspirálnak és a mely meg is illetné őket, ha magyar érzelműek volnának. De két utóajánlatot nem szabad beadni, mert ugy a babiloni tornyot nem lehet felépíteni. Most jön Böszörményi Sándor t. képviselő ur, a ki nekem egyúttal szomszédom is, másfél kilométernyire lakik tőlem, tehát ő annak a népnek, a hol mi lakunk, de más népnek a szegénységét is csak ugy tudja, mint én. O még jobbat mondott, de hát ő meg húsos fazék­hoz beszélt. O azt mondta, hogy a katonai lét­számemelést meg kell szavazni, de ő pénzt ah­hoz semmit sem ad. Nekem azt megsúgta, hogy ő azt tartja, hogy ez a 23 ezer katona, vagy 80 ezer ember, minthogy pénzt nem adunk nekik, ruházkodjék fügefalevéllel, éljen friss levegővel, a hegyi ütegeket és taraczkokat pedig hadd vonják a nimfák. Most még arra utalok, hogy épen az a vidék, a hol ő lakik és a hol én is lakom, be van vonva gróf Tisza István és gróf Károlyi Gyula uraknak az ecsedi lápnál való érde­keltsége miatt az Ecsedi láp-lecsapoló társulatba. Ezzel az a szegény vidék kétszer akkora adó­val van sújtva, mint eddig volt és csodálkozom, hogy t. képviselőtársam, a ki e vidék szegény­ségét szintén ismeri, megszavazza e törvényja­vaslatot. Bevontak bennünket e társulatba és fizetjük ez alapon a rengeteg adót annak daczára, hogy deputáczió járt Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter urnái, valamint Szat­már vármegye alispánjánál is; mindketten sokat ígértek, de semmit sem tettek, mégis bevontak bennünket az érdekeltségbe, hiszen százezer ember könnyebben fizethet, mint az a két gróf. Pedig nekünk semmi hasznunk sincs belőle; mi annyira vagyunk az Ecsedi láptól, mint Jeru­zsálem Makótól és mégis súlyos adóteher nehe­zedik reánk. Böszörményi t. képviselőtársam, ennek daczára megszavazza a javaslatot. Most következik Szemere Miklós t. kép­viselőtársam. (Mozgás a jobboldalon.) Nohát tessék a t. túloldalnak Szemere Mik­lós t. képviselőtársunkat követni, a ki nem sza­vazta meg a törvényjavaslatot. (Ellenmondások a jobboldalon és felkiáltások: Még nem volt sza­vazás ') Nem pártolta a törvényjavaslatot és el­várjuk, hogy nem is fogja megszavazni! Hanem azért jól beszélt, megérdemli ugy a mi elismeré­sünket, mint a túloldalét. 0 nem akarta, hogy 3—6 évre sorozzák be az ujonczokat, a mint azt Solymossy t. képviselő ur akarta. B. Solymossy Ödön: Ki beszélt hat évről ?! Tessék való dolgokat felhozni. (Az elnöki széket Tallián Béla faglalja el.) Gabányi Miklós: Most jön Sréter Alfréd t. képviselőtársam. 0 beszélt Magyarország kincsei­nek és nagy vagyonának megőrzéséről, hanem azért megszavazza a törvényjavaslatot, de. szem­ben Böszörményi Sándor és Hieronymi Károly t. képviselőtársainkkal, pénzt nem ad rá. Hát én Sréter Alfréd t. képviselőtársamtól csak azt kérdezem : »Wie klingt denn das zu­sammen« ? A monarchia és Magyarország boldo­gulása!? Ez egyáltalán érthetetlen. Azt mondják, azért kell lépten-nyomon emelni az ujonczlétszámot, mert ő Felsége, a mi szeretett királyunk, nyugodt lélekkel él akkor, ha rengeteg katonaság által van támogatva. (Ellenmondások a jobboldalon és felkiáltéisok: Ki mondta ezt! ?) Í)n nem hiszem, hogy ő Fel­sége, ezt kívánná. Én azonban óhajtom, hogy, ha Kossuth Lajos édesapánk száműzetésében 92 éves koráig élt, adja az Isten, hogy a magyar király még sokkal tovább éljen, de ne engedje meg, hogy minden harmadik évben — csak azért, mert gyanítják, hogy ez neki kedvére van — ily mérvben emeljék a katonaság létszámát. Hiszen utoljára oda jövünk, hogy nem lesz kit besorozni, vagy be kell sorozni a vakokat és a nyomorékokat is. (Igaz! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Még egy ajánlatot vagyok bátor tenni. Én azt hiszem, hogy ő Felsége nincs kellően infor­málva az ország viszonyai felől, azért kérem, méltóztassanak elfogadni, hogy küldjön ki a képviselőház a maga kebeléből egy vegyes bi­zottságot, a mely világosítsa fel ő Felségét az ország siralmas helyzetéről, állapotáról. Ha fel­világosítanák, én bizom kegyes jó angyali szMé­ben és remélem, hogy leparancsolná ezt a tör­vényjavaslatot a napirendről. Szólok most a szoczialistákhoz, a szocziál­demokratákhoz. Madarász József: Itt vagyunk! Gabányi Miklós: Szólok ahhoz a 323 kerü­lethez, a mely önöket, kezdve a miniszterelnök­től a legutolsó jámbor mamelukig, ideküldte. Először is a szoczialistákhoz. Az őszszel Erzsébetfalván tartottak egy nagy népgyűlést az 47*

Next

/
Thumbnails
Contents