Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

221. országos ülés 1903 márczius li-án, pénteken. 361 ték, 37 oldalra terjedő panaszt adtak be ezen választás ellen, a melynél tisztább Magyarországon nem volt, nem is lehet, legfeljebb olyan lehetett. Abban a 37 oldalra terjedő panaszban engem nem bántottak, sőt engem dicsőitettek, hanem azt mondták, hogy választókerületemnek főbb emberei én értem, a ki Szilágy vármegyében soha nem is voltam, 6 napi ott létem alatt annyira terrorizálták az egész 63 községet, 4600 szavazót, hogy nem is mertek a kormánypártra szavazni. B miatt azután el lett rendelve a vizsgálat, a melyből — a mint méltóztatnak tudni — nem sült ugyan ki semmi, de elrendelték a helyszíni vizsgálatot is. Szegény Grabányi ellen gyűjtötték a bajt! (Derültség.) A helyszini vizsgálat folyamán sem ütött ki semmi, de mégis megsemmisitették mandátumomat, még pedig 1902. márczius 7-én délután fél 1 órakor. De, t. képviselőház, — és itt van az Isten ujja, — (Elénk derültség.) parlamenti vihar tört ki a képviselőházban; — a mint méltóztatnak tudni, az egész ellenzék mint egy ember állott fel és nem hagyta addig tárgyalni a házat, a mig ugyanaz a biráló-bizottság, a mely pedig mint in appellabilis fórum, vissza nem szítta ítéletét és nem igazolt engem másodszor. T. képviselőház! Hat hónapi kinos lelki gyötrelmembe került nekem ez a dolog és még rá sallangul 4000 koronámba. (Derültség.) És miért ennyi sokba? Azért, mert midőn másodszor igazoltattam, bár ártatlannak deklaráltattam is, azért közösen marasztaltak el engem milliomos társammal a költségekben ugy, hogy érte is fizettem 595 koronát. Azért mondom én, hogy a magyar törvénynek viasz az orra, (Derültség.) mMel ugy csűrjük csavarjuk, a hogy akarjuk, fel vagy lefelé, jobbra vagy balra. (Derültség és mozgás a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház! Mi különbség van Jézus Krisztus és én köztem? (Hosszantartó élénk derültség és mozgás a jobb- és a baloldalon. Elénk felkiáltások: Sálijuk! Halljuk!) Nincs mit nevetni rajta! Komoly dolog! (Derültség.) Jézus Krisztust keresztre feszitették, meghalt és eltemették, és akkor ő, mint istenember harmadnapra halottaiból feltámadott: engem pedig, a kit keresztre feszitettek fel 1902. márczius 7-dikén délután fél egy órakor, ugyanazok támasztottak fel 1902. márczius 12-dikén délután fél egy órakor, a kik felfeszitettek, (Elénk derültség.) tehát Krisztus harmadnapra, én pedig 5 nap múlva támadtam fel. (Hosszas, élénk derültség.) Ezt, t. képviselőház, csak azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy bemutassam azt, hogy a 453 képviselő között egy sincs olyan, mint én; azért tehát kötelességemnek tartom azt, hogy a menynyiben én kétszer lettem igazolva — B igy dupla képviselő is vagyok — (Derültség.) kétszer annyit tegyek szerény tehetségem szerint az KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XII. KÖTET. én szegény hazám érdekében, és különösen a szegény nép érdekében. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) És azért ne haragudjék reám a t. túloldal, ha én kétszer annyit szidom, kétszer annyit ütöm önöket, mint bármely más képviselőtársam. (Derültség.) És itt nem állhatom meg, t. képviselőház, hogy ismételten ne idézzem azt a gyönyörű két strófát, melyeket már február 15-én felolvastam, melyeket az én becsületes kerületem, a diosadi kerület választói intéztek hozzám; most nem olvasok arról a rebellis piros papirosról, (Derültség.) mert az már a kabakomban van. (Élénk derültség.) Ez a két strófa így szól: (Halljuk! Halljuk!) »FöldmMelő kell minekünk, . A ki munkál s fárad értünk, Ki nem fürdik tejben, vajban, Együtt küzd velünk a bajban, Ő kell minekünk ! Talpra magyar! — igy kiáltjuk —, És ne hagyjuk honfitársunk, O az Isten küldetése. Bajainknak enyhülése Tőle várható! (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt én, t. képviselőház, soha szem elől nem tévesztem; mindig előttem áll, hogy nekem tenni kell, bármily szerény tagja vagyok is a társadalomnak és a t. képviselőháznak, mert hiszen »Isten küldetése*: vagyok — mondotta kerületem — és meg is látszott a tettekből: második igazolásomból is. (Elénk derültség.) Hát nekem ez a lelkemen fekszik, mert sorsüldözött ember voltam világéletemben mindig. Azért is hátralévő napjaimnak minden tevékenységét édes hazámnak akarom szentelni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) S miért szentelem? Azért, mert én azt, t. túloldal, nagyon szeretem, nem ugy, mint önök. (Zaj a jobboldalon.) T. ház! Mikor az Isten a világot teremtette, (Altalános, élénk derültség.) akkor a hatodik napon teremtette az embert, a teremtés koronáját, még pedig a saját képére és hasonlatosságára. Pozsgay Miklós: Hát a mamelukokat mikor teremtette? (Halljuk! Halljuk!) Gabányi Miklós; Azzal különböztette meg az oktalan állatot az embertől, hogy az oktalan állat lesütött fővel jár, mig az Isten képére teremtett ember felemelt fővel. S még mMel különböztette meg? Azzal, hogy az embernek adott gondolkozó főt. (Derültség a jobboldalon.) Mit nevetsz mameluk, ha szabad kérdenem? (Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, azt nevette, mert neki olyan nincsen. Hát én arról nem tehetek. De a dolog ugy áll, hogy az Isten az embert megkülönböztette az oktalan állattól gondolkozni tudó észszel, érző szívvel, és szájat adott neki, hogy azt, a mit a becsületes esze és érző szMe diktál neki, szóval is kifejezhesse. Az oktalan állatnak is adott főt, 46