Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

358 221. országos ülés 1903 márczius 6-án, pénteken. T. képviselőház! Én 1881. június 30-án ki ]ettem vezényelve Stomfára egy választásra, a mely lefolyt RosszMal képviselő és Prileszky kép­viselőjelölt közt. Ugyanannyi választó szavazott le körülbelül, mint ott, a hol Bartal t. képvi­selő ur volt a választási elnök. A hangulat oly izzó volt a választókerületben, hogy reggel ki lett küldve az a draganyos szakasz, hogy hozza be a választókat fedezet alatt, a kik jöttek Malaczka felől és mi kőzápor alatt vezettük be a választókat. Akkor a választási rend fentar­tására elegendő volt két szakasz. A hangulat olyan volt, hogy délután négy órakor, mikor be volt fejezve a választás, ismét ujabb kőzápor volt és mi kényszerítve voltunk támadást intézni a rend fentartása érdekében. Ismétlem, két szakasz lovasság elegendő volt, csendőrség akkor nem is létezett. A választás megkezdődött reggel kilencz órakor és bevégződött két bizottság előtt délután négy órakor, Természetesen akkor nem volt Szalavszky ur főispán, hanem akkor főispán volt gróf Esterházy István, a ki nem fektetett arra súlyt, hogy ő többségeket fabrikáljon, és nem elegyedett be sem a megye, sem a főispán a választásokba. Akkor választási elnök volt Bathó ur, gróf Károlyi uradalmának jószágigazgatója, a ki mai napig is él és ennek tanuja. De, t. képviselőház, ha mostan előáll egy választási elnök a múltból és azt mondja, hibáztam, el­i telem, a mi történt, talán nem az én egyedüli ténykedésemből származott az, beismerem . . . Bartal Aurél: Mondtam! (Ugy van! jobb­felöl.) Rakovszky István: . . . javulást Ígérek a jövőre. (Zaj és mozgás a jobboldalon. Egy hang: Ö nem, hibázott!) Hát ki hibázott? Rosenberg Gyula: Mondta, hogy a küldött­ségi elnök! Kubinyi Géza: A helyettes küldöttségi elnök! Rakovszky István: Nem a helyettes bizott­sági elnök a felelős, hanem a választási elnök. Ha önök, t. uraim, ezt szívesen látják, ez ujabb bizonyítéka annak, hogy az a régi szellem, a Bánffy-féle szellem ott ki nem halt. (Mozgás a jobbóldalon. Mozgás a bal- és a szélsobalolda­lon.) T. képviselőház! Mikor az törtónt és a t. választási elnök ur azt mondja: »Én nem foly­hattam be ezekbe a dolgokba*, mikor 36 órán át esőben, hidegben meggyötrik ott a népet, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és mikor hoznak neki eleséget, azt is elveszik tőle, mikor kiköl­csönöznek fát, hogy tüzet rakjanak abban a rettenetes zimankós, esős éjben, akkor ezt meg­tiltják nekik és a t. választási elnök ur azt mondja rá, hogy a tűzrendészet felett nem ne­kem van rendelkezési jogom, hanem az odavaló bírónak, akkor, t. választási elnök ur, vegye tudomásul, hogy abban a perczben, mikor ön választási elnök, megszűnik minden hatóság in­gerencziája, (Ugy van! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) akkor, mikor oly eljárásról van szó, a melyet a választók érdekei kMannak. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha valaki elkövetett ilyesmit, ha valaki oly szerencsétlen volt, hogy az ő nevéhez ily gyászos választás fűződik, (Mozgás és za) a jobboldalon.) hát ak­kor én szívesen veszem, ismétlem — hogyha beismeri: én abba a szerencsétlen helyzetbe jutottam, annak konzekvencziáit. akár én kö­vettem el a hibát, akár tűrtem a hibát, köte­les vagyok levonni. (Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) De nem szabad hat év múlva itt, mikor azt hirdetik, hogy egy ujabb légáramlat van, mikor egy tisztító légáramlat van, akkor is oda állani és azt mondani, hogy most én is ennek oszlopa vagyok, én akkor nem állottam ellent annak a nyomásnak és tűrtem azt, hogy a legszentebb jogát, majdnem egyetlen alkotmá­nyos jogát annak a polgárnak, oly csúnya mó­don elcsenjék, a mint az a stomfai választá­son történt. (Ugy van! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) A t. képviselő ur nagyon jól tudja, hogy hány választópolgár lett akkor választói jogától megfosztva. A t. képviselő urnak, ha nem he­lyeselte, kötelessége lett volna megjelenni, ugy, a mint ma teszi, az előtt a biráló-bizottság előtt, a hol megpeticzionálták a választást, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) köte­lessége lett volna azt mondani, hogy: én ezt nem helyeslem, én igenis mint választási elnök azt mondom, hogy ez helytelen és igazságta­lan. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De akkor, t. képviselő ur, cum beneficio inven­tarii élt a Bánffy-korszakban és hallgatott és tűrte, most pedig cum benficio inventarii élni akar a Széll Kálmán korszakban és le akarja rázni a nmltnak árnyékát. Ebből, t. képviselő ur, nem lehet védő pajzsot kovácsolni. Azt mondja a képviselő ur, hogy én magam nem tettem semmit. Kétféleképen lehet véteni: tet­tel és mulasztással. (Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) Most nincs adat a kezemben; én azt hiszem, hogy tettel is hibázott, de minden­esetre, minden kétségen felül áll előttem az, hogy mulasztása által részt vett abbau, hogy a nép legszentebb jogának érvényesítésében meg­akadályoztassák. (Ugy van! Ugy van! a balol­dalon.) T. képviselőház! Engedje meg a t. ház, hogy egy kötelezettségnek, a melyet egy hasonló esetből kifolyólag néhány nap előtt egy zárt ülésben magamra vállaltam, eleget tegyek. Elnök: Ehhez a háznak engedelme szük­séges. Rakovszky István: Kérném az engedelmet, nagyon rövid leszek. (Felkiáltások: Tessék!) T. képviselőház! Több képviselőtársam és én is zárt ülésben Haydin képviselő urnak sze­mére vetettem a várnai választást. Az ártatlan­ság legfehérebb köpenyegébe bújva felállt Hay­din képviselő ur és itt kijelentette, hogy hisz ő azon választásnál nem is volt jelen. Akadt

Next

/
Thumbnails
Contents