Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

márczius 5-én, csütörtökön. 331) 220. országos ülés 1903 í midőn bejön a kaszárnyába, egész más fogalmat kap, egész más ideált, egy mesterséges szervezetet, egy természetellenes kapcsolatot. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! A szolgálati szabályzat első része, a katonai erkölcsöknek ez a bibliája, a mely külön fejezeteket szentel az istenfélelemnek, a bajtársiasságnak, a közszellemnek, az erkölcsösségnek, (Halljuk ! Halljuk!) arra sem tartja érdemesnek a bazaszeretetet, hogy egy sorban is foglalkozzék Tele és csakis amonarcbia integritását állítja fel a katonai morális erők forrásául, mMel ez a közös hadúr személyével van szoros kapcsolatban. Nagyon érdekes a szolgálati szabályzatnak harmadik része, a mely a tisztek számára előírja a szükséges erkölcsi tényezőket a katonai szolgálat alatt. Fel fogom olvasni a 185. §-t. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A tiszt minden körülmények között az uralkodó iránti rendíthetetlen hűség- és ragaszkodásnak ragyogó mintaképe legyen.« Pap Zoltán: Ezt meg is tartják! Lengyel Zoltán: Hazájuk ellen! Reich Aladár (olvassa): »Minden tisztet becsületteljes hMatása iránti teljes odaadás és áldozatkészség, kötelességei teljesítésében bajthatatlan állhatatosság, szilárd jellem, lovagias gondolkozásmód és mély becsületérzés egyaránt tüntessenek ki.« — Hazáról, hazaszeretetről egy szó sincs benne. Lengyel Zoltán : Az egész Dienst-Beglementben sincsen az benne! Reich Aladár: A haza fogalma teljesen elveszett ; a legfelső szolgálat a haza fogalmát nélkülözhetőnek tartja. Hát miből fogja meríteni az a katona lelkesedését, ha a legtisztább forrást eldugják előle ? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam is azt mondta, hogy a hazafiságot egyébbel pótolni nem lehet. 0 azt mondja, (olvassa): »A hazafiságot a hadseregben pótolni egyáltalában nem lehet. Nem lehet a királyszeretet által, mert a királyszeretetet különválasztani a bazafiságtól lehetetlen.« Pozsgay Miklós: A szabályzatban különválasztották ! (Zaj. Halljuk,! Halljuk! Elnök csenget.) Reich Aladár (olvassa): »Nem lehet pótolni a hazafiságot a diszcziplina által, mert ez ugyan sine qua non-ja a sikernek s okvetlenül szükséges hozzá, de nem egyedüli előfeltétele és lelkesedést adni nem képes. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem lehet jíótolni a hazafiságot valamely közös hazafisággal, mert közös állam nincs. Az osztrák és a magyar patriotizmus, ha becsületes és őszinte, mindig találkozni fog az ellenséggel szemben.« (Mozgás jobb felöl.) Lengyel Zoltán: Hát ez a beszéd sem tetszik, hiszen Andrássy mondta! Elnök (csenget): Csendet kérek ! Reich Aladár: Azt mondja tovább (olvassa): »A hadsereget csak reálisan élő nagy erőkkel lehet összetartani, a szervezet egységével nem jár az érzelem egysége.« (Mozgás a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: A mi jó volt a beszédében, az sem passzol a Dienst-Reglementbe! (Derültség a szélsobaloldalon,) Reich Aladár: A miket gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam beszédéből itt felolvastam, azokat mind aláirom. Pap Zoltán: A többit mind aláírja a honvédelmi miniszter! Lengyel Zoltán: Az jő girans! (Derültség. Mozgás és zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Reich Aladár: Hogy t. i. nem lehet hazafiságot semmi egyébbel pótolni. Mert nagy igazságok ezek, csakhogy ha Andrássy Gyula t. képviselőtársam meglátta ezt az igazságot, akkor nem lett volna szabad elsiklania felette, hanem kötelessége lett volna akkor, a midőn azt látja, hogy a közös hadseregből proskribálva van a magyar hazaszeretet, megtagadni minden hozzájárulást ahhoz a hadsereghez, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mely épen azért, mert a legtisztább erkölcsi erő forrása hiányzik belőle, nem alkalmas arra, hogy válságos pillanatokban teljesítse hMatását, s megvédelmezze az országot külső és belső ellenségek ellen. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! Még egy kérdéssel kívánok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) szintén csak röviden (Halljuk! Halljuk!) és ez a tisztikar és legénység közti viszony, a mely a seregnek a harczképességét szintén nagyban befolyásolja. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Minálunk a tisztikart a legénységtől amannak arisztokratikus felfogása nagyon elválasztja és ép e miatt lehetetlen, hogy kifejlődjék közöttük az a bizalom és ragaszkodás, a mely elkerülhetlenül szükséges, hogy sikeresen együttműködhessenek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A tisztikarnak és a legénységnek viszonyáról Ligne herczeg » Katonai előítéletek « czimü munkájában a következőket mondja (olvassa): »Az a tiszt, a ki az év folyamán legtöbbször látja embereit, a ki arra iparkodott, bogy bizalmukat megnyerje, a ki, ha megkóstolja az ételüket, a ki jól bánik velük a bevonulásukkor, ha jól gyakoroltak, a ki jó szóval tartja őket, ha kMonultak, a ki érdeklődik a házasok gyermekei iránt, segélyére van az özvegyeknek, a ki időről - időre ajándékokat osztogat és egyenlő igazsággal mér mindenkinek, az nyugodtan követelhet nehéz dolgokat a csatatéren is. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Csak ha ilyen viszonyban áll a tiszt a legénységgel, akkor tartja kezében a nehéz pillanatokban is.« (Igaz! Ugy van.' a szélsobaloldalon.) Dragomirov orosz tábornok »Kézikönyv a csapatoknak a barczra való előkészítésére« munkájában ezt a követelményt, hogy t. i, a tiszt +3*