Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

340 2.20. országos ülés 1903 mávczius 5-én, csütörtökön. a csajDatot teljesen hatalmában tartsa, a következő szép szavakban fejezi ki: (Sálijuk! Halljuk ! Olvassa): »Tisztek! Mindenekelőtt és mindenekfelett tudnotok kell embereiteket kezeitekben tartani és pedig inkább akaratotok erejével, mint fizikai kényszereszközök segélyével. Eékében ezek csak a haszontalanoknak valók; a csatatéren pedig nem lehet rájuk számitani. Tartani őket olyannyira, hogy embereitek ne ismerjenek más hangot, mint a tiéteket, egyéb akaratot, mint a ti akaratotokat. Hogy válságos körülmények között szemeik és gondolataik ösztönszerűleg felétek forduljanak, hogy ti határozzátok meg, mi a teendőjük. És ez esetben egy test és egy lélek lesztek velük. Ehhez szükséges, hogy katonáitok higyjenek bennetek, mint biztos vezetőjükben, mint valódi parancsnokukban és akkor szeretni is fognak benneteket és semmi sem lesz nekik lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha minden körülmények között látni fogják bennetek azt az embert, a ki kész legelőször megtenni maga azt, a mit tőletek követel, követni fognak benneteket feltétlenül, és utógondolat nélkül mindenhova, a hová vezetni fogjátok és inkább megöletik magukat, semhogy abbahagyják a feladatot, a melyre magatokkal vittétek őket.« T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ennek a viszonynak a kifejlődését az az űr, a mely a tisztikart a legénységtől minálunk elválasztja és a miről Benedek János t. képviselőtársam a minapi beszédében megemlékezett, ezt lehetetlenné teszik. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Pedig szükséges, hogy az a két elem, a melyiknek az együttműködése a harczban feltétlenül szükséges, az már a békében megismerje és megszeresse egymást. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És, t. ház, a tisztikarnak nemcsak oktatnia kell a legénységet, hanem nevelni is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert mint egy régi hadbiró mondta, a katona három elemből áll: értelemből, lélekből és testből, és ezen elemek közül egyiket sem lehet elhanyagolni a nélkül, hogy ezen elhanyagolásnak a hátrányait ne érezuék meg akkor, mikor szükség van reá. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már pedig hogy ezt a nevelő tevékenységet miképen teljesiti a tisztikar, ez soha felülvizsgálat tárgyává a magasabb elöljárók részéről nem tétetett. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igaz, hogy előfordul a szemlék alkalmával, hogy elrendelik azt, hogy egy kisebb csapatot valamelyik tiszt oktatólagosan gyakoroltasson: de ez nem jelent semmi egyebet, mint azt, hogy sorrendszerüleg illusztrálja a gyakorlati szabályzatot. Ebből azonban nem szerezhet magának támpontot az a vizsgáló felebbvaló arra nézve, hogy a lélekerőt kellőképen fejlesztette-e az oktató és nem tudhatja meg azt, hogy mily viszonyba került a tiszt a kiképzés alkalmával a katonáknak, embereinek a lelki világával, igyekezett-e arra, hogy azt megismerje, igyekezett-e arra, hogy azt fejleszsze és hogy azt fel tudja használni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert azok a szemlék rendesen különben is csak akkor mennek végbe, mikor egy kiképzési időszak már be van fejezve, és nem fordul elő az, hogy egy vizsgáló előljáró oda menjen a kiképzési időszak tartama alatt, hogy megnézze, hogy mikor az illető tiszt oktat, ugyanakkor nevel is; mert a szemlék alkalmával már csak egy kész eredményt mutat be, a miről nem tudja a vizsgáló előljáró, hogy mily utón jutott odáig a tiszt, s azt sem tudja, hogy elérhette volna-e ezt más módon. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Szóval, nem tud semmit! Reich Aladár: Nem arról beszélek én, hanem arról, hogy arra nem fordítanak kellő súlyt, hogy ellenőrizzék a tisztnek nevelő tevékenységét. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert a szemlék alkalmával csak azt látják meg, hogy a mozdulatok szabatosak-e, hogy a zárt rendű gyakorlatokat szép egyformasággal tudják-e végrehajtani s legfeljebb még azt, hogy most talán a terep kihasználásának gyakorlatára szintén több gondot fordítanak; de ez sem ér nagyon sokat. Mert a terepet ismerik ugy is a szemlék alkalmával és akkor előre tudják, hogy melyik gödörbe kell befeküdni és melyik dombra kell felmenni. (Ugy van! Ugy van a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula: Ezt a beszédet még ő Felsége is helyeselné! Pap Zoltán: Laufschritt és Defilirung! Ez a kettő! Reich Aladár: Hogy az értelemnek és a léleknek fejlesztésére mily kevés súlyt fordítanak. arra a legszebb példát nyújtja az, hogy miképen vezetik a lőlapokat, a távbecslési lajstromokat. A jelző-szolgálatban annyi lelkiismeretlenség és felületesség történik, hogy igazán egészen illuzóriussá teszi azt a várakozást, a melylyel az irtózatos költséggel járó lőszer-fogyasztás iránt vagyunk, és én csak a negyedik, utolsó fegyver gyakorlat alkalmával találkoztam először oly dandárparancsnokkal, a ki az ügyhöz méltó lelkiismeretességgel ellenőrizte azt, hogy nem történnek-e visszaélések a jelző-szolgálat alkalmával. Kubik Béla: A mint hogy történnek is! Reich Aladár: Pedig ez oly fontos dolog, hogy pl. a német hadseregben a legszigorúbb büntetéssel sújtják azokat, a kik a jelző-szolgálatban visszaéléseket követnek el. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Velem egy láda patront lövettek el! Azt mondták, csak sokat, sokat kell ellőni! Reich Aladár: Hogy a távbecslést miként gyakorolják, annak bizonyítására elég az, hogy még nem láttam egyetlen conduit-listát, egyet-