Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

220. országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. 337 Reich Aladár: Van-e, volt-e és minő befolyása a mi nagyhatalmiságunknak, a Balkánállamoknak helyzetére? Gyakorolt-e és minő befolyást a mi nagyhatalmiságunk, a mi haderőnk arra, hogy a hatalmi viszonyok miképen alakuljanak a Balkán-félszigeten ? És ismét nézzük az 1850 óta ott történteket. Ott volt 1852-ben a krimi expediczió, a a mely az orosz terjeszkedésnek a Balkán-félsziget felé gátat vetett. Ez roppant fontos dolog volt a Balkán-félszigetnek jövőjére nézve, de bizony az osztrák-magyar monarchiának arra nézve nem volt a legcsekélyebb ingerencziája sem. Azután jött az orosz-török háború, a mely Romániát felszabadította és a mely egy latin éket ütött az u. n. pánszláv törekvéseknek egységébe és egy nemzeti szempontból is igen fontos államalakulást eredményezett itt közvetlen közelségünkben. Ez a hadjárat arra sem indította a mi nagyhatalmunkat, a mi haderőnket, hogy csak egy hadtestet is mozgósítsunk. Ott volt azután a szerb-bolgár háború, a mely szintén közvetlen szomszédságunkban zajlott le, de a mely szintén nem igényelte az osztrák-magyar hadseregnek beavatkozását. Hát csak nem a krétai kormányzóságnak felállítása az a nagyfontosságú kérdés, a melytől Ausztriának és Magyarországnak fennállását lehetne félteni és a mibe való beavatkozás indokolttá teszi azt a mi nagyhatalmiságunkat és azokat az óriási terheket, a melyeket ennek kedvéért elviselünk ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És mit várbatunk a mi nagyhatalmi állásunktól az európai helyzetre, a mikor ez a nagyhatalom azon az egy helyen, a hol a helyi közelségnél fogva némileg érintve lehetnek érdekei, nem volt képes döntő befolyást gyakorolni és meg kellett engednie azt, hogy itt a közvetlen szomszédságban Bománia, Bulgária, Szerbia felszabaduljanak, illetőleg királyságokká fejlődjenek egy idegen hatalomnak égisze alatt? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ezek után azt mondani, hogy a nagyhatalmi állás magyar érdek, nagyon merész dolognak tartom. Nekünk nem kell féltenünk területi épségünket, politikai integritásunkat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Endrey Gyula: Csak Bécs felől! Reich Aladár: Az idegen államok terjeszkedése ellen mi ugyanazt a szerepet tölthetnők be, a mit Európa közepén Svájcz betölt. Gátat képez a határos államok között, a melyet ezek maguknak biztosítanak egymás terjeszkedése ellenében. A mint Svájcznak a fennállását garantálja a franczia, a német, az olasz hatalom, épen ugy a mi létezésünket is teljesen biztosítaná az egymás terjeszkedésére féltékenyen őrködő német és orosz hatalom egyrészről, másrészről a mindinkább erősbödő kisebb balkánkirályságok. De ahhoz, hogy a területi épségünket megőrizzük, ahhoz egyáltalán nem is szükséges nagyhatalomnak lenni. Ott van a kis KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. Dánia, Belgium, Hollandia, a melyek beolvasztásra nagyon alkalmas és képes hatalmak mellett fekszenek és azért nem kell félteni nekik a nemzeti önállóságukat, daczára annak, hogy nem nagyhatalmak és meg vannak kímélve az azzal járó gyilkos terhektől. (Halljuh! Halljuk!) Ugyanezt tehetnők mi is és hogyha nem avatkoznánk bele mindenbe, akkor nem érhetne bennünket semmi baj, és nem fenyegetné önállóságunkat semmi veszedelem. (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuh! Halljuh! a szélsöbaloläalon.) T. ház! Nekünk nem kell félteni külső ellenségtől a mi területünket, a mi integritásunkat, hanem igenis kell félteni a határainkon belül keletkező és esetleg kifelé törekvő aspiráczióktól. Ezek ellen azonban nem az szükséges, hogy nagyhatalom legyünk színleg és névleg, a melynek nemzetközi udvariasságból helyet engednek a tanácskozási asztalok mellett, hanem az szükséges, hogy elősegítsük az állampolgárok gazdasági fejlődését, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) jólétet biztosítsunk a számukra és olyan megélhetési feltételeket nyújtsunk nekik, a melyeket más kötelékben nem tudnak megtalálni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Hogy legyen nekik ez a Kárpátok által körülhatárolt terület egy biztos jólétet, nyugalmas otthont nyújtó haza, a melyet meg fognak védelmezni valamennyien azért, mert belenő a. lelkükbe a közös érzelmeknek és a közös érdekeknek egysége. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) T. ház! Ezt az egységet kell keresni, az érdekek és érzelmek egységét. És ne abban keressék azt, hogy a katonai adminisztráczió Ausztriában ép ugy történjék, ugyanazon formák között, mint Magyarországon, ne abban keressék, hogy ugyanazokra a szavakra ugyanazok a mozdulatok következzenek megállapított egyformaságban; hanem arra törekedjünk, hogy a hadsereg minden tagja egy eszme szolgálatában tudja magát, mindegyiknek egy czélja legyen, mikor e szolgálatnak megfelel. Az bizonyos, hogy békés viszonyok között Ausztria és Magyarország népei közt ilyen lelki kapocs nem képzelhető. Százados és még régibb gyűlölet és ellenszenv akadályozza meg ezeket a népeket abban, hogy egymás iránt szeretettel, ragaszkodással viseltessenek, hogy méltányolják egymás érdekeit, hogy bajtársiasság fejlődhessék ki közöttük, sőt az, hogy azzal a nagy áldozattal együtt, a melyet a katonai szolgálat képez, még azt is kénytelenek legyenek meghozni, hogy akkor, mikor saját hazájukat szolgálják, egyúttal kénytelenek a gyűlölt szövetséges érdekeit megvédeni, gyűlöltté teszi magát e legszentebb polgári kötelesség teljesítését is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A közös uralkodóház szintén nem képes olyan összefoglaló erőt kifejteni, a mely maga köré tömörítse ezt a sok széthúzó érdeket, sőt 43