Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-220
338 220. országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. az, hogy az uralkodó személye is közös, megakadályoz bennünket abban, hogy annyira ragaszkodjunk uralkodónkhoz, mintha kizárólag a mienk volna, mert ha a királyi hatalomnak dicsősége és fénye nem a nemzeti dicsőségben és annak tartalmában van, ha ez a kettő nem fedi és nem meriti ki egymást : akkor lehetetlen abban feltalálni a hadra kelt nemzetnek, a hadseregnek azt az egységét, azt a fogalmát, a melynek teljes egyéniségét alárendelni, a melynek kedvéért megsemmisülni érdemesnek tarthatja magát valaki. Az a király nem a mienk, nem a nemzeté, a kitől nekünk nemzeti engedményeket kunyorálni kell és nem áldozat melyet ellenérték mellett akarunk hozni, mert az áldozat jellege épen abban van, hogy nem állit fel feltételeket, nem tűr kikötéseket, hanem megad mindent és nem vár semmit. Tőlünk pedig várnak véráldozatot és a felett alkudozás folyik fix és halasztó természetű teljesítési határidőkkel. Természetesen a mi helyzetünk egészen más, mint egyéb államoké. Másutt a hadsereg szervezése tisztán szocziális gazdasági kérdés, nálunk belhatalmi kérdés. Másutt a hadsereg a nemzeti nagyságnak, a nemzeti erőnek kifejezője, mert abból származik, ahhoz simul hozzá. Minálunk a hadsereg követelései előtt a nemzeti érdekeknek háttérbe kell szorulniuk, a nemzeti erőforrásoknak meg kell apadniok. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Másutt ha felmerül egy gazdasági érdek, ha kielégítésre vár egy nemzeti aspiráczió, a hadsereg rögtön azon érdekekhez képest alakul át, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) azokhoz simul hozzá és aképen alakul át, a mint azt az az érdek, a melynek kielégítésére a hadsereget, mint minden nemzeti érdek támogatóját igénybe veszik, megkívánja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nálunk azonban az ellenkezője történik; nálunk a hadügyi körök — a nélkül, hogy bármely konkrét nemzeti kívánság felmerülne, vagy a nélkül, hogy valami meghatározott czél volna, - felállítanak egy irtóztató költségekkel járó tervezetet és azután e tervezetnek megfelelően kell háttérbe vonulniok összes nemzeti kívánságainknak, összes nemzeti szükségleteinknek. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ily körülmények között, t. ház, nem lehetséges, hogy a hadsereg az legyen, a minek az általános védkötelezettség elvéből folyólag lennie kellene. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ma nem lehet a hadsereg a hadra kelt nemzetnek kerete és lehetetlen az is, hogy ily körülmények között a hadsereg betölthesse hMatását, amely abban ál?., hogy erősítse, biztosítsa és képviselje a nemzet nagyságát, a nemzet dicsőségét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A ma létező hadszervezeteknek pedig ez képezi egyetlen alapját, mert ma már nem a rabló hadjáratok, nem a vakmerő kalandoroknak mindent koczkára tevő vállalkozásai, sem a trón-kereső aspirácziók azok, a melyek mozgásba hozzák a nemzetet; ma már csak nemzeti érdekek azok, a melyek egy nemzetet hadba vinni képesek. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ma már a nemzet ad a hadseregnek soha meg nem szűnő életet azáltal, hogy fiainak legderekabbjait adja oda katonákul és ez a hadsereg a nemzettel folytonos kölcsönhatásban áll az évenkinti anyagcsere által. És épen ezért, t. ház, a hadseregnek a nemzettel ugy össze kell forrnia, hogy egy egészet képezzen, a mely egészhez hozzányúlni nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Csak egy ilyen, a nemzettel teljesen egybeforrott hadsereg képes arra, hogy azt követelje meg tagjaitól, a mit a véradó kötelezettsége képez; csak ez a fogalom méltó arra, hogy saját egyéniségünket teljesen feláldozzuk, hogy külön egyediségünk egészen megsemmisüljön akkor, a mikor a közös czélokat a közös szolgálatban elősegítjük. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak ilyen hadsereg képes arra, hogy feltétlen kötelességérzetet neveljen tagjaiban, hogy azok teljes önfeláldozást fejthessenek ki. Ezek a normális tényezők pedig nem fakadhatnak semmi másból, csakis a hazaszeretetből. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) A hadsereget kell, hogy áthassa az a tudat, hogy ő a nemzeti munkának részese, a hadseregnek tudnia kell azt, hogy a mit nem katonáskodó j)olgártársai a tudományokban, a művészetben és a munka minden egyes ágában és nemében a nemzet dicsőségére kifejtenek, azt védi meg a hadseregben és a hadsereg által maga a nemzet. Az ifjú a zászlók alá is a hazának azt a fogalmát kell, hogy magával vigye, a melyet a szülőföldből, a közös reményekből és vágyakból, az elmúlt nagy ősök emlékéből, az ősök által teremtett czMilizáczióból és a közös nyelvből egybealkot magának, mert csak igy lehetséges, hogy ennek a fogalomnak teljesen alárendelje a maga egyéniségét. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De lehetséges-e ez, t. ház, a mi viszonyaink között? Sajnos, nem. Más haza az, a melyet megtanulunk szeretni otthon és az iskolában és más az, a melyet a kaszárnya mutat nekünk. Más hősök és más tettek keltik fel lelkesedésünket otthon és az iskolában és mások azok, a melyek lelkesedésre buzdítanak bennünket a katonaságnál. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Kaiser und Vaterland! Reich Aladár: Más haza Gitt] £L melynek a polgár szenteli életét és más az, a mely a katonától követel önfeláldozást. Nincsen meg az az egységes eszme, a melyben egygyé válhatnék a hadsereg, nincsen meg az az egység sem, a mely a hadsereget a nemzettel összekapcsolja. S az, a ki azt tanulta, hogy a hazájáért mindent oda kell adnia, hogy azért életét is fel kell áldoznia,