Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

336 220. országos íilés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. hadsereg egysége megbontassák. Az utóbbi idők eseményei mindenesetre igazolják ezt a feltevést. Mi e tekintetben teljesen egyetértünk az előttem szóló azon óhajával, hogy a hadsereg egysége minden viszonyok között fentartassék. Endrey Gyula: Gyengén beszélt ez a Ghlumetzky! (Derültség.) Reich Aladár (olvassa): Meg vagyunk győződve, hogy az illetékes tényezők s különösen a hadvezetőség is át vannak hatva e szándéktól. De azt hiszszük, hogy nehéz harczában bátorítjuk a hadvezetőséget, ha egyhangú állásfoglalásunkkal a legerélyesebben s leghatározottabban támogatjuk mindazon törekvések ellen, melyek a hadsereg egysége ellen irányulnak. (Tetszés.) Sajnos, viszonyaink elegendő példát mutatnak, hogy milyen szomorú következményei vannak az örökös nemzeti viszálynak. Nem akarjuk, hogy e czMakodás a hadseregbe is bevitessek. (Tetszés.) Ettől meg kell óvni a hadsereget. Mi mindannyian, pártkülönbség nélkül, kik lojálisán az 1867-es törvények alapján állunk, nem engedjük, hogy e törvények határain kMül a hadseregre vonatkozólag bármi is történjék, hogy nemzeti vagy ősjogi szempontból a hadsereg egysége megbontassék«. Gr. Harrach ezeket mondta (olvassa): »Kijelenti, hogy elfogadja a javaslatokat. Az a meggyőződés általános, hogy a hadsereg bgysége fentartassék. A hadsereg most is azt mondhatja, mint ítadetzky alatt: Táborodban áll Ausztria. A hadseregnek arra kell törekednie, hogy benne a monarchia minden népei egyesüljenek, s mint polgárok, bajtársak viselkedjenek egymáshoz«. Ezekre a beszédekre jött azután Welsersheimb honvédelmi miniszter válasza. Endrey Gyula: Halljuk az osztrák Fejérváryt! Reich Aladár (olvassa): »A ház bizottságának szakképzett s világos előadása, s a nagybecsű támogatás után, melyben a javaslatot az előttem szóló igen tisztelt szónokok részesítették, felhatalmaz a legmelegebb köszönetem kinyilvánítására, A hadsereg egységére vonatkozó kijelentéseket illetőleg kevés szavakban nyilatkozom. A kormány tudja a kötelességét a törvényes alapelv fentartása iránt, mely szerint minden, a hadsereg vezérlet, vezénylet s belső szervezetére vonatkozó rendeletek a császár jogát képezik. (TJgy van! ügy van!) Abban a helyzetben vagyok, hogy megismételhetem a következőket: a legmagasabb akarat az, hogy a hadsereg nemcsak külső alakjában s a hozzájárulási arányban, hanem lényegében is közös maradjon,« T. képviselőház! Ezeket a beszédeket nem tüzesvérü, fanatikus, gyűlölettől elvakult demagógok mondták el, hanem komoly, higgadt, megfontolt konzervatív főurak . . . Endrey Gyula: Vagyonos osztrák mágnások! Reich Aladár: . . . a kik támaszai az uralkodó-háznak és a monarchiának. És nem is azoknak az óhajtásoknak visszautasítására voltak szánva, a melyeket mi erről az oldalról már 35 év óta hangoztattunk, és a melyeket önök frázisnak szeretnek nevezni, hanem igenis választ, visszautasítást képeztek azokra a nemzeti aspirácziókra, a melyeket amott hangoztattak a táloldalon, hogy a mostani többség elfogadja a javaslatokat. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) S hogyha a katonai körök ilyen mimózaszerü érzékenységgel zárkóznak el a nemzeti aspirácziók elől Endrey Gyula: Mimosa pudica Austriaca! (Derültség.) Reich Aladár: . . . akkor igazán nem lehet várni azt, hogy a magyar érdekek valaha méltánylásban részesüljenek a hadsereg körében. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mindig azt mondták, hogy magyar érdek a hadsereg erőssége. Nézzük csak, milyen érdek volt az, a mely 1850 óta fegyver alá szólította a magyar katonákat? Voltak-e a háborúknak okai a legtávolabbi vonatkozásban is Magyarország érdekeMel? Ott volt az 1859-iki olasz, az 1864-iki schlswig-holsteini, az 1866-diki olasz és porosz háború, ott volt a krétai felkelés és ott voltak a kinai zavargások! Mindezekben magyar érdek nem forgott koczkán egy szemernyi sem. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hanem magyar vér, az folyt megszámlálhatatlan cseppekben. (TJgy van!a szélsőbaloldalon.) Az egy boszniai okkupáczió volna még talán, a melyre nagy nehezen rá lehetne fogni a magyar érdekeltséget, . . . Thaly Kálmán: Az sem! Reich Aladár: csakhogy a magyar érdekeltség itt is — és ezt az igen t. miniszterelnök ur már évtizedek előtt megmondta — abban állott, hogy bizony jobb lett volna, ha ez a vállalkozás abbanmarad, vagy hogy ha nem sikerül, mert nagyon sok milliót és nagyon sok magyar vért megkíméltünk volna, mert mindennek nem láttuk mi semmi hasznát, nem is fogjuk mi látni, hanem csak Ausztria. (TJgy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel kapcsolatban felmerül egy másik kérdés, a nagyhatalmi kérdés és ezzel kapcsolatban a Balkán-államoknak kérdése. (Halljuh! Halljuk! a széls'óbaloldalon.) Gróf Tisza István igen t. képviselőtársam ugyanis ezt a kettőt szoros kapcsolatba hozta egymással és a hogy a nagyhatalmi állás szükségszerűségét, illetőleg, hogy a nagyhatalmi állásnak magyar érdekű jellegét dokumentálja, ezért a nagyhatalmi állásnak a balkán-kérdésre gyakorolható befolyásával akarta ezt előttünk meggyőzőleg bemutatni. De nézzünk szemébe ennek az állitásnak. Darányi Ferencz: Nézzünk! Nézzünk! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Jobb is lesz, mint egymás szemébe nézni !