Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-219
316 2i9. országos ülés 1903 márczius b-én, szerdán. Madarász József: Jóra igen! Justh Gyula: Csakhogy minden államra nézve csakis az a szövetség bir értékkel, a mely minden tekintetben megbízható. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) S kérdem, vájjon ezt elmondhatjuk-e az osztrák szövetségre nézve is és vájjon nem áll-e az, hogy Ausztria egyáltalában nem hűséges és megbízható szövetségestársa Magyarországnak ? Ausztriában a politikai pártok és a különböző népek és fajok úgyszólván állandóan ádáz harczban vannak egymással, úgyszólván minden kérdésben késhegyig menő kiengesztelhetetlen antagonizmus van ott a pártok között; csak egy kérdésben van egyetértés . . . Madarász József: Csak Magyarországot ütni! Justh Gyula: . . . Magyarország, állandó szövetségestársuk elleni gyűlöletben és abban, hogy Magyarországot, állandó szövetségestársukat minden téren kizsákmányolják. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kizsebeljék!) Molnár Jenő: Alkalmi egyesülés Magyarország ellen! Justh Gyula: A ki nem ábrándult még ki az osztrák szövetségből, azt ismét a legutóbb Ausztriában lefolyt vitára utasítom, a melyből mindenkinek arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy állandó szövetségestársaink jobban gyűlölnek minket, mint legnagyobb ellenségeink. (Ugy van! a szélsőbaloldalon-) Felszólalásaikban a Magyarország iránti rokonszenvnek, szeretetnek még csak halvány körvonalaMal sem találkozunk és nagy gőgjükben ugy beszélnek rólunk, mintha mi meghódított tartomány lennénk, a inelylyel kényök-kedvök szerint rendelkezhetnek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Schreiter osztrák képviselő egyik felszólalásában a többek között a magyarokról azt mondotta: »Magyariscbe Betyáren-Horde.« (Derültség és mozgás a szélsöbaloldalon.) Ezen, nem épen művelt európai modorra valló kifakadásért az elnökség részéről még csak figyelmeztetésben sem részesült. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igazán nem tudom megérteni gr. Tisza István képviselőtársamat és a többséget, hogy mindezeket tudva, hogyan képesek lelkesedni az osztrák szövetségért, a melyből pedig Magyarországnak úgyszólván minden baja származott és a melyből hazánkra áldás sohasem fakadt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vajha kiáltásunk égbe hangzanék: Uram szabadíts meg szövetségestársunktól, ellenségeinktől majd csak megszabadítjuk magunkat! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az itt elhangoztatott követelményekkel szemben, a melyek pedig kizárólag a hadsereg védképességének fokozása érdekében tétettek, a bonvédelmi miniszter ur a legridegebb elutasító álláspontra helyezkedett, kMételt csakis a volt nemzeti párt néhány követelésével szemben tanúsított a kormány, a melyekkel szemben általában véve nem helyezkedett ugyan sem a bonvédelmi miniszter ur, sem a miniszterelnök ur elutasító álláspontra, de ígéretet is csupán csak a követeléseknek egy csekély részére nézve tett. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A volt nemzeti párt az ígéretekkel megelégedett és nem számolt azzal, hogy az az igéret tulajdonképen csak ezt a kormányt köti. Mondhatnám, hogy az egész ország igen sokat várt attól az elhatározástól, a mely a volt nemzeti pártot a többség soraiba belevitte. Mindenki azt hitte és remélte, hogy a volt nemzeti párt elveit a többség soraiban minden erejével meg fogja valósítani. A volt nemzeti párt programmjának két sarkalatos pontja volt: az egyik a közélet megtisztítása, a másik a nemzeti követelmények czime alatt foglalható össze. A közélet megtisztításának mezején — elismerem — sok történt. Az osztrák hatalom azzal vajmi keveset törődik, hogy itt a mi közéletünk korrupt-e, avagy tiszta? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) E tekintetben teljesen szabad kezet adnak nekünk. De a mikor a nemzeti követelések megvalósításáról van szó, akkor, a mikor bele akarjuk vinni a hadseregbe a nemzeti szellemet, legalább olyan mértékben, a milyen mértékben azt a törvény rendeli és a milyen mértékben az a közösség szempontjából önként következik: akkor már olyan erővel állunk szemben, a mely szinte legyőzhetetlennek látszik. És miért látszik legyőzhetetlennek ? Azért, mert a többségnek nincsen gerincze, mert nincsen meg a többségben az a szívósság, az az erős elhatározás, hogy a magyar nemzet érdekeiért sikra szálljon. Ennek következménye azután, hogy a magyar érdekeknek minden téren lépten-nyomon meg kell hátrálniok. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a párt, a mely bár kelletlenül, vérző szívvel, feltételesen, de kész tüskön-bokron keresztül megszavazni mindent és a melyben nincsen meg az az erő, hogy a magyar nemzet érdekeiért sikra szálljon, akarva, vagy nem akarva, tudva, vagy nem tudva, Magyarországot a végső romláshoz vezeti. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Méltán elvárta volna az ország a kormánytól, hogy ha már szükségesnek látták ilyen súlyos katonai terhet követelő javaslattal előállni, hogy akkor egyidejűleg a kormány megtesz mindent arra, hogy a hadseregnek védképessége ne csak az ujonczlétszám felemelése által fokoztassék, hanem, hogy szervezetileg is minden tekintetben biztosíttassák, hogy ezentúl a magyar szellem és a magyar hazafias érzület nem fog háttérbe szorulni a hadseregben, és hogy biztosítani fogja intézményekkel is azt, hogy a hadsereg állapota minden tekintetben megfeleljen azon követelményeknek, a melyeket a nemzet joggal támaszthat a hadsereggel szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Másfelől pedig, hogy azon súlyos terhekért és áldozatokért, a melyeket a néptől követel, egyszersmind megfelelő ellenértékben részesiti a