Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

219. országos ülés 1903 gyei mi eljárás alá vonni. (Elénk helyeslés bal­felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy idő óta az a gyakorlat dívik ebben a házban, hogy valahány pótválasztás van, a minek, higyje meg a t. ház, én sem örülök az időpazarlás szempontjából, már csak azért sem, mert előzőleg is, utólag is a házban hosszas diskusszió fejlődik ki a válasz­tás eseményei felől, rögtön a választást követő napon adatnak itt elő a dolgok, a mit nem tar­tok helyes praxisnak, mert azok előtt a képvi­selő urak előtt, a kik jönnek a választásról, vagy kapnak híreket, ez utóbbiakat nekem rög­tön a maguk valódiságában megvizsgálni, ada­tokkal, bizonyítékokkal megvilágítani teljesen lehetetlen, (Igaz! JJyy van ! jobbfelöl.) holott ha később hoznák elő a dolgokat interpellácziő alakjában, abban a helyzetben találok lenni és lehetek sokszor, hogy azon dolgokat megvilágít­hatom pro és contra, mert ezen kérdésekben is áll ám az, hogy audiatur et altéra pars, (Helyes­lés jobbfelöl.) és akkor tudok tájékoztató fel­világosításokat is adni, így p. o. a mi a múlt­kori, egy egész ülést igénybe vett csékei válasz­tási diskussziót illeti.. . Zboray Miklős: Nagyon helyesen! Széll Kálmán miniszterelnök:.. . A kép­viselő ur szerint helyesen, legyen hát az ő né­zete szerint, hanem jó lélekkel elmondhatom, hogy azok a jelentések, a melyeket én nemcsak hMatalos helyről, hanem magánúton is kaptam teljesen független emberektől, azon állitások igen nagy részét egészen más világításba helyezték. Ezen jelentéseket az ellenzék egypár igen tisztelt tagjával is közöltem és közöltem azon magánleveleket, a melyekben ki van mutatva, hogy a rossiai híres eset nem ugy történt, a mint mondva volt. Nekem egyszer már alkalmam volt a ház­ban egy adomát ilyen esetekre elmondani. (Hall­juk ! Halljuk!) Én ismétlem ezt, mert frappán­sabban alkalmazni, mint ezen esetekre, nem lehet. Olaszországban élt két jóbarát, a kiknek egyike nagy történettudós volt. Azok egy este. vagy éjszaka, közel laktak egymáshoz, — Olasz­ország némely városában a régi utczák nagyon szűkek — nézték az ablakukból egy zenebona le­folyását. Az folyt egy jó ideig, a végén meg­szűnt hatósági közbelépés által. Másnap az egyik jóbarát eljön a másikhoz, a történetíróhoz és elmondja neki, hogy látta-e azt a nagy esetet, a mely az éjszaka a városrész nyugalmát fel­zavarta és így és így folyt le? Erre a történet­író azt mondja, az nem így folyt le, az máskép folyt le; nem ez történt, hanem amaz történt. Nem, mondja a másik. De én láttam, mondja a történetíró, ebből az ablakból. Én meg amabból az ablakból, 10, 20, 30 lépésnyire, mondja is­mét a másik. Erre a történetíró gondolkodóba esik, oda megy az íróasztalához, abból kMesz egy nagy csomagot, elviszi a kandallóhoz, be­márczius k-én, szerdán. 309 dobja és elégeti. Kérdi a barátja, hogy mit tett? Én az ó-kor ezen részének történetén dol­gozom már, — mondta a történetíró, — mióta csak élek, 30 vagy 40 esztendőn keresztül. Ha­nem miután meggyőződtem arról, hogy a mit te most mondtál, ellenkezik azzal, a mit én saját szemeimmel láttam, beláttam, micsoda badar dolog az, olyasmiről írni, a mi kétezer év előtt történt, tehát bedobtam a lángokba, mert nem ér semmit. (Derültség.) Ez az életben igen sokszor így van. Az emberek sokszor bizonyos dolgokat máskép vesznek észre, máskép látnak és máskép vél­nek tapasztalni, mint a hogy a dolgok történ­tek. (Ugy van! a jobboldalon.) Frissében ide­hozva a választási izgalomtól és attól a szenve­délytől és izzó állapottól, a melytől nem men­tes senki, a kinek a választásból része volt, befolyásoltatnak, kiszineztetnek az ilyen dolgok, a mik azután, ha nyomára megyünk, igen sok­szor másképen tűnnek fel. Én azt megengedem, lehet, hogy történtek ilyenfajta visszaélések és ha valóknak bizonyulnak, — akármennyire mondja is azt Darányi képviselő ur vagy egy másik képviselő ur, hogy én alattam hiába beszélnek, hogy én nem szolgáltatok igazságot, — én el fogok járni. Kubik Béla: Fegyelmi eljárást még sem in­dít meg. {Zaj és mozgás a szélsbbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . Kubik Béla állíthatja ezt dörögve, de ha én a fegyelmi eljárásnak szükségét látom, én megindítom azt, a mint száz és száz esetben megindítottam. Kubik Béla: De itt meg kell indítani! Széll Kálmán miniszterelnök: De a hol nem látom szükségét, hol a fegyelmi eljárás nem indítandó a törvény értelmében, ott ^nem indí­tok. (Elénk helyeslés a jobboldalon) Én minden kifogást a magam részéről megvizsgálok és min­denre reagálok. Hogy Kubik Béla képviselő urnak mindjárt doceval szolgáljak, a választást megelőzőleg engem figyelmeztettek, hogy ott panaszok vannak, hogy a közigazgatási tisztvi­selők nem helyesen járnak el és én erre a magánúton való értesülésre adtam sürgönyren­deletet a főispánhoz és az alispánhoz, mind a kettőhöz, a melyben őket a törvény korlátaira, a törvénynek szigorára figyelmeztettem. (Zaj balfelöl.) Aztán kaptam a választást megelőző­leg két nappal sürgönyt, gondolom, Molnár Józsiás képviselő úrtól, hogy egy szolgabíró be­tiltotta a pártgyülést, betiltotta ok nélkül ; akkor a szolgabírónak rendeletileg meghagytam, hogy azt a pártgyülést meg kell engedni, nem is kértem előre jelentést. Hát nem ugy van ám, mint a hogy Kubik urnak mondják, vagy ő magától elképzeli. A mi pedig azt illeti, hogy azt mondja a t. képviselő urak egyike, hogy én biztattam fel a tisztviselőket és adtam azoknak szarvakat .. .

Next

/
Thumbnails
Contents