Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

306 219. országos ülés 1903 márczius 4-én, szerdán. választás, a melyen jelöltünk, b. Kaas Mor kisebbségben maradt. Én azt hittem, hogy az 1899:XV. t.-cz. meghozatala óta olyan választás, és olymérvü erőszak, mint a minőt ott tapasztaltunk, az országban többé elő nem fordulhat. Gabányi Miklós: Olyan volt a magyarcsékei választás is! Darányi Ferencz: Lehetetlennek hittem a puchói választáson történteket is, de mondhatom, hogy a puchói választás a esikszentmártonihoz képest színarany tiszta választás volt, (Ugy van! TJgy van! a néppárton.) mert itt lépten-nyomon a törvénytiprásoknak egész seregével találkoztunk. Azt talán nem is szükséges megemlítenem, hogy a választás előtti napon, a midőn a jelölt mellett a néphez beszédet intéztem, azért, mert ezt a hazafias beszédet megtartottam, a Győrffy-párt részéről szervezett banda fölbérelt egy embert, hogy engem lőjjön le. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Beszédem alatt rám is lőtt valaki a tömegből, még pedig czélozva, mint a hogy a párbajnál szokás; az illetőt szomszédja rögtön lefülelte és át is adta a csendőröknek. Ez tehát befejezett dolog. A fősérelem azonban az, hogy ilyenféle jelenségekkel lépten-nyomon találkoztunk, ugy, hogy önkéntelenül arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy mind e törvénytelenségek egy összefüggő egészet, egy tervszerű akcziót képeztek arra a czélra, hogy törvénytelenül szerezték légyen a Győrffy többségét. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és azért a t. képviselőtársaim által előadott panaszokat, a melyeket lényegükben magamévá teszek, nem fogom itt újból felsorolni. Csak a hiányok pótlására szorítkozom, és három csoportba osztom a felhozható jogos panaszokat. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Az egyik csoport a községi jegyzőkre, a bírákra, és a mindenütt jelen lévő és mászkáló szolgabiróra vonatkozik. Minden egyes faluban azt tapasztaltam, t. ház, hogy a községi jegyzők a bírákkal egyetemben a népet tervszerűen és szinte erőhatalommal késztették arra, hogy igenis valamennyien Győrffyre szavazzanak, daczára annak, hogy akkor, a midőn beszédeinket megtartottuk, minket folytonosan éljeneztek, Győrffyt pedig folytonosan »le vele«-zték. Csak egy 8—10 tagból álló, felbérelt csoport volt ott, a mely Győrffyt éltette, és bennünket abczugolt. Ez a 8—10ember minden községben felbukkant; ezek éltették Győrffyt és abczugoltak bennünket, a nagyközönség azonban mindenütt bennünket éltetett és Győrffyt abczugolta. Kovács Pál: Nem is abból a kerületből való emberek voltak! Darányi Ferencz: Ezek erre a czélra felbérelt alakok voltak. A jegyzők mindenütt ezeknek a pártján voltak, sőt a szolgabíró is lehetőleg azt a 8—10 tüntetőt pártolta, már a mennyire ezt tenni lehetett. Mert a midőn többek között — épen az én beszédem alatt SzentGyörgyön történt. — ez a 8—10 ember a 400 éljenzővel szemben nem akart szóhoz juttatni, akkor felkértem a szolgabíró urat, hogy távolítsa el ezen 8—10 zajongót; hiszen, ha nem tetszik az én beszédem, én nem kényszerítem őket, hogy hallgassák, de azt megkövetelem, hogy csend legyen, hogy beszélhessek. A szolgabíró pedig a helyett, hogy eltávolította volna azokat, azt mondta az én éljenző embereimnek, hogy csend legyen, mert feloszlatom a gyűlést. Ez azután faluról-falura igy ment. A választás előtti napon, a mint Kovács Pál t. képviselőtársam mondotta, osztogatták a bárczákat, igazolványokat, a melyek nem névre szóló igazolványok voltak, mint az a választásoknál szokás, hogy általuk a személyazonosság igazolva legyen, hanem egy nyomtatott piros szinü papiros, a melyre csak az volt irva, hogy igazolvány, a melynek alapján megengedi a választási elnök, hogy e papirosok birtokosai a választás helyén a kordonon belül megjelenhessenek. Ezeket kiosztották a jegyző urak azoknak, a kiknek akarták, de csak azoknak, a kik megígérték, hogy Győrffy Gyulára fognak szavazni. Vasárnap délelőtt is ott osztogatták Szentgyörgyön az én jelenlétemben is, és azoknak, a kik nem Ígérték meg, hogy Győrffy Gyulára szavaznak, azt mondták, hogy jöjjenek délután. Ott voltam, tehát nem merte azt mondani, hogy nem ad, hanem délutánra hMta be őket. Hogy kiadta-e vagy nem az igazolványokat, azt nem tudom, de mindenesetre az volt ezzel a czéljuk, hogy az ellenzék ne kapja meg őket, hogy ne jöhessenek szavazni. Rakovszky István: Ez egészen törvénytelen eljárás! Darányi Ferencz: Most, hogy tovább menjek, a szentmártoni esetre térek át, (Halljuk! Halljuk!) a melyről Jankovich Béla t. barátom már megemlékezett. Mikor a választás előtti este észrevettük, hogy a választási helyiségben a Győrffy-pártiak áldomást isznak, felkértük a szolgabírót, hogy konstatálja ezt és tiltsa be, mert hogyha még magánházban történnék is, az is törvénybe ütköznék, de legfölebb csak utólagos üldözés tárgya lehet, de hMatalos helyiségben ez lehetetlen; szüntesse be tehát ez áldomást és kergesse el azokat az embereket onnét. A szolgabíró erre azt mondta, hogy az nem igaz, hogy hMatalos helyiségben isznak, hiszen az ott a községháza — egy szomszédos házra mutatott, — az sötét, ott nem iszik senki. Mi ezt elhittük neki; később azonban újra panaszkodtak, és ekkor már gyanakodni kezdtünk, és a mint azt Jankovich Béla t. barátom leirta részletesen, elmentünk a községházához; a csendőr vezetett oda, mert mi nem tudtuk, hogy melyik a község háza. Ott egy üres szobába mentünk, a hol egy öreg bakter üldögélt egy mécsesnél, és ott készítettünk magunknak bizonyos előzetes jegyzeteket. E közben beperdült a