Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

219. országos ülés 1903 biró és mMel azt hitte, hogy mi az ő táborából jöttünk és azt hitte, hogy még lesz potya, azt mondta, hogy: én vagyok a biró. Kérdeztük: kik isznak itt ? Azt mondta: kormánypártiak! Hiszen holnap választás lesz: ma van az ideje, hogy mulassunk. Megkérdeztük tőle, hogy mit isznak? Akkor zavarba jött, mert most vette csak észre, hogy hiszen mi ellenségek vagyunk. Retirált, és végre azt mondta: én fizetem! Erre rögtön rá is mondtam, hogy majd meg is lakol érte, a miért fizet. Erre felmentünk és akkor történt mindaz, a mit Jankovich Béla t. barátom elmondott. A szolgabíró is megjelent, és a helyett, hogy ott a jogával élt volna és ezeket a törvénytelenségeket konstatálta volna, jobban mondva arra hMta volna fel őket, hogy ne mulassanak a községházában: még inkább biztatta őket, hogy csak tovább mulassanak, mert teljes joguk van hozzá. A szolgabíró erre őket a mi jelenlétünkben biztatta és azok csakugyan tovább is mulattak. Kubik Béla: Vájjon lesz-e vizsgálat ebben az ügyben? Darányi Ferencz: Ez a szolgabíró esete. A nevét nem tudom, de hisz az mellékes, mert gondolom, csak egy van ott. A második csoport, a mit elő akarok adni, a főbiró ténykedésére vonatkozik. Este, mikor ez az itatás volt és mikor olyan nagyon nehezen volt megkapható a szolgabíró arra, hogy nekünk segédkezzék, a főbiró urat is kerestük. Azt a hírt kaptuk azonban, hogy nincs otthon Csik-Szentmártonban, a székhelyén, hanem kint a falvakban kocsikázik. Azt hiszem, t. ház, nem szükséges magyaráznom, hogy miért kocsikázik a választás előtti este a főbiró künn a falvakban; mindjárt rá is mutatok egy tényre, a mely másnap reggel történt és a melynek szemtanuja voltam. Másnap reggel választás előtt bevonulva, fél nyolcz óra tájban Kozmár faluba érkeztünk, és ott mit találtunk? Azt találtuk, hogy a főbíró egy felbokrétázott kocsiban ült és ott csendőrökkel körülvéve, hMta és szedte össze a Győrffy-választokat; azokat kocsira rakta, majdnem minden választó mellé csendőrt ültetett és azokat vitte be a szavazáshoz Csik-Szentmártonba. Mikor mi ezt láttuk, ámbár már elindultunk, mégis megálltunk a kocsMal, hogy lássuk, mi lesz ott. Mikor a főbiró látta, hogy megálltunk, azt gondolta, hogy jó lesz innen elmenni; megszüntette tehát a további embergyüjtést és elindult a kocsikkal. Mi meg utána indultunk. Mikor ezt a főbiró meglátta, ugy látszik, a lelkiismerete hajtotta, mint valamikor Káint, belevágott a lovaiba és elhajtott előlünk ugy, hogy nemsokára a nagy ködben már nem is láthattuk, hogy hova lett. Mi aztán tovább hajtattunk Csik-Szentmártonba. Délben érkeztünk meg oda. A főbírót, mikor megérkeztünk, rögtön fölkerestük hMatalában, mert láttuk, márczius h-én, szerdán. 307 hogy oda ment. Azt mondtam neki, hogy mi konstatáltuk, hogy ő nemcsak a Győrffy-választókat szedte össze, de konstatáltuk azt is, hogy csendőrfedezet mellett hozta el őket, a mire pedig abszolúte nem volt szükség, mert hiszen a néppártiak sokkal kisebb számban voltak és mégis csendőrfedezet nélkül jöttek el. Mondom, nem volt arra szükség, hogy a választókat csendőrfedezet mellett hozzák be. Tudtára adtuk tehát a főbírónak, hogy a törvény szerinti büntetését el fogja venni. 0 ugyan mosakodott, de az a mosakodás nem menti az ő bűnét. Ugyancsak a főbiró tette meg azt a dolgot, a miről különben már Kovács Pál képviselőtársam is beszélt, hogy két tusnádi szavazót azért, mert ezek Eápolthyt éltetni merték és Győrffyt »le vele«-zték, csendőrrel bevitette és letartóztatta. Először én léptem közbe, hogy bocsássa szabadon. Erre azt mondta, hogy biztosítom, a képviselő urat, hogy majd szavazhatnak ezek az emberek. De én azt mondtam, hogy arra vagyok kíváncsi, hogy mikor; tessék őket rögtön elbocsátani, mert nem engedem őket jogaiktói megfosztatni. Azt mondta, tessék nyugodtan lenni, majd fognak szavazni. Én azt hittem, hogy mindjárt kijönnek; vártam is egy negyed órát a hMatal előtt, hogy mikor jönnek ki. Ok azonban nem jöttek. Akkor azután közbelépett Kovács Pál barátom, és ekkor elbocsátották őket. De azzal még nem expiálta tettét, hogy utólag elbocsátotta őket, mert hiszen látszik, mennyi időbe és utánajárásba került, mig ő törvényellenes cselekedetének tudatára ébredt. De mindezeknek nagy koronáját képezi az elnöknek viselkedése és működése. (Hulljiik! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az elnök törvénytelen működési körébe tartozik az a bizonyos czédulaosztás, a melyről már megemlékeztem. Mert hogy abban tendenczia van, hogy az törvénytelen, és hogy az nem vezet tiszta választásra, azt mindenki tudja, a ki józanul gondolkozik. ( Ugy van! Ugy van ! a balés a szélsöbaloldalon.l Ez^ elnöki intézkedés; ezért tehát az elnök felelős. Én nem kétlem, hogy a belügyminiszter, mikor erre felhívjuk az ő figyelmét és a mikor ilyen tényekkel állunk elő, ezt a kérdést meg fogja vizsgálni, a fegyelmit az elnök ellen és sorban a közigazgatási tisztviselők ellen meg fogja indítani. Hogy e czédulaosztás és az egész beosztás az elnök tudtával, tendencziájával és a Győrffypárt érdekében történt, az nyilvánvaló. így aztán megtörtént, hogy azok is, a kik nem azért jöttek, hogy Győrffy-pártiak legyenek, ott mégis azokká lettek. Erre nézve szolgálhatok bizonyítékokkal. Egyik kordonnál ott voltam, a mikor egy nagy csomó választó jött kocsikon, és nem volt semmiféle jelvényük. Megkérdeztem attól a kocsitól, a melyik legközelebb volt, hogy milyen pártiak ? Azt mondták, néppártiak. Erre én azt mondtam: »Édes barátaim, menjenek ebben és 39*