Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-219
219. országos ülés 1903 Én a néppárt irodájában voltam, midőn e szavakkal állított be emberem; »Hát, urak. mi nem kapunk italt? Hiszen a kormánypárt a községházán iszik!« Ez a választás előtti estén történt. Azt mondom neki: »Édes barátom, ezt igy állítani nem lehet ; r be is kell bizonyítani, hogy vájjon való-e?« És én, tisztességes formát akarván adni az egész dolognak, felmentem a választási elnök ur hMatalába s ott találtam a szolgabíró urat. Azt mondtam neki: »Legyen olyan szíves szolgabíró ur, jöjjön velem a községházához, mert azt mondják, ott a Győrffy-párt etet és itat. Erre ő azt mondta: »Ez, képviselő ur, nem áll! íme itt van a községháza, sötét, még egy gyertya sem ég benne.« »Ez a községháza, szolgabíró ur?« — kérdem én. »Igen, ez!« — monda a szolgabíró. Erre azt kérdeztem: »Szavát adja reá?« Mire ő azt mondta: »Igen!« Ebben megnyugodtam, mert azt hittem, hogy egy megyei tisztviselő nem fog hazudni és a valódi tényállást adja elő. Visszamentem tehát megint a régi helyemre. Megint jött az emberem e szavakkal: »Urain! Nagyon isznak!« (Derültség.) »Hát menjünk oda!« — mondám én. S elmentem Kovács Pál t. képviselőtársammal a szolgabírót keresni. Minthogy a szolgabíró urat a hMatalos helyiségben nem találtuk, elmentünk a lakására. Igaz, ez már este fél nyolczkor történt. Azt mondtuk a szolgabírónak : »Szolgabiró ur, legyen szMes, jöjjön velem, mert hMatalos adatokat akarok magamnak szerezni arra vonatkozólag, hogy a képviselőházban nem hazudunk, hanem hogy ilyen visszaélések tényleg történnek a választások alkalmával.* A szolgabíró igen kegyes volt irántam, s azt mondotta: most nem érek rá, vacsorálok, majd elmegyek és rendet csinálok, Hohó, gondoltam magamban, egyedül a szolgabíró nem fog ott rendet csinálni, elmegyek én is. Kérdeztem tehát, hogy mikor akar elmenni ? Azt felelte: majd, ha megvaesoráltam. Jó, majd küldöm önért a kocsit, mondtam neki. Nem kell kocsi, tudok én gyalog is menni, volt a válasz, Én mégis küldtem kocsit, de a kocsi visszajött; visszaküldte a szolgabíró azzal, hogy nem akar kocsin menni, még vacsorál. Elmentem ekkor a csendőrparancsnoksághoz és kértem a csendőrőrmestert, legyen szMes az én saját személyem biztonságára két személyt adni. Ki az ur? kérdezte ő. Erre bemutattam magam. Hát az urnak a személyes biztonsága kedviért elmegyünk, de más tekintetben nem szolgálhatunk, szólott az őrmester. Elmentem tehát négy csendőrrel és Darányi t. képviselőtársammal. Kérdeztem a csendőröktől: melyik a községháza ? Azt mondották, hogy: elviszszük oda az urat. Hát elvittek csendőri fedezet alatt. (Egy hang a jobboldalon: Saját kérelmére!) A mint bemegyünk, a községi bakter szobája van földszint. Kérdezzük: hol a bíró ur? Ott van az emeleten, iszik, hangzott a válasz. Egyszerre csak bejön a biró azzal, hogy: ajánlom magamat, én a csik-szentKÉPVH, HAPLÖ, 1901 1906, S.I1. KÖTET. márczius fc-én, szerdán 305 mártom biró vagyok. Majd ajánlatunkba veszszük, válaszoltam, de most mondja meg: mit csinálnak odafent? Mulatunk. Miért? Mert ma mulató nap van; iszunk. Hol isznak ? Fent a tanácsteremben. Felmentem erre négy csendőrrel s csakugyan 38 választó ült ott. Hordó is volt pálinkával, pohár is volt, javában ittak. Kovács Pál: Máskor majd lefotografáljuk! Jankovich Béla: Olyan lárma volt, hogy a szavamat sem értették. A biró erre nagy bunkós bottal ráütött hármat az asztalra azzal, hogy: csend legyen! Rakovszky István: Beh gyönyörű közigazgatás ! Jankovich Béla: Erre csend lett, Kérdeztem tőlük: kinek a borát iszszák ? A Gyula borát, volt a válasz, mert Győrffy Gyula képviselő urat ott ugy hívják, hogy Gyula, Erre bejön a szolgabíró és azt mondja nekem: Micsoda jogon hozta ide ön a csendőröket? Azon jognál fogva, mert a szolgabíró ur nekem hazudott, mert azt állította, hogy nem ez a községháza, állította, hogy ott nem isznak, mert másik házat jelölt meg községház gyanánt. Molnár József: Egy más községnek a házát, mert két összeépített község van ott. Jankovich Béla: Meg is kérdeztem a csendőröktől rögtön: milyen ház ez, a hol vagyunk ? A községháza, mondották, és igy ők hazudtolták meg a szolgabírót. A választók meg azt mondották nekem hogy: mi igy szoktunk már enni-inni, ez nálunk bevett szokás. Különben ő Felségének az arczképe, Magyarország czimere is ott volt a teremben. Mondottam is, hogy ezt étteremmé átalakítani nem lehet, nem szabad. Mindez igy történt és igy eléggé be van bizonyítva, hogy állitásunk igaz, mert ismétlem, ezen állításainkat hMatalos közegek bizonyítják. A második eset az, hogy midőn Tusnádról jöttünk, Kozmaron egy nagy csoport választó polgártársat láttunk, élén a főszolgabíróval, a ki fölvirágozott kocsin a választás helyére vitte a választókat. Darányi Ferencz: Csendőrökkel! Jankovich Béla: Nem tudom, meg van-e engedve a főszolgabírónak, hogy a választókat csendőrökkel vezettesse fel, és hogy egyáltalában szabad-e neki a választók fölvezetésénél karhatalmat: akár katonaságot, akár csendőröket igén3 r be vennie? Ezek az én adataim, t. ház; remélem, hogy a t. miniszter ur lesz olyan kegyes, és megtalálja a módot arra, hogy az illető tisztviselők méltó jutalmukat megkapják, (Helyeslés a néppárton. Mozgúls balfelöl. Egy hang a szélsöbaloldalon : Majd ha fagy!) Elnök: Darányi Ferencz képviselő ur kMan szólani. Darányi Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Trencsén megyében nemrég zajlott le az a
