Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

804 219. országos ülés 1903 indokolással, hogy ő a községháza előtt nem enged beszélni, ennek folytán el kellett vonulnunk oda, a hol a t. kormánypártnak előre szervezett bandája már elő volt készülve arra, hogy minket mindenképen megzavarjon. Elmentünk tehát a római-katholikus iskola mellé, a mely a tanitó engedelmével egy másik szervezett bandának szolgált tanyául, a hol szintén a legéktelenebb lármával zavarták a mi előadásunkat a fedett tornácz alul. Ha mindezeket látjuk és tapasztaljuk, t. ház, és látjuk különösen azt, hogy a közigazgatási tisztviselők a miniszterelnök urnak a kijelentését ugy értelmezték, hogy nekik nemcsak korteskedniük, hanem a kormánypárti szavazókat szervezni, a választás színhelyébe bevezetni szintén szabad, akkor, azt hiszem, minden pártatlanul gondolkozó ember csak egy meggyőződésre juthat, hogy t. i. a mai rendszer egy cseppet sem különbözik az előbbitől. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez, t. ház, annál súlyosabb elbírálás alá esik, mert a curiai biráskodási törvénynyel az ország biztosítottnak képzelte azt, hogy ezentúl szabad választások lesznek az országban, és a midőn azt látjuk, hogy visszaesünk a régi mederbe, de nemcsak visszaesünk, de még kirívóbb, eklatánsabb példákat, mintaképeket látunk felállítva a mai rendszer alatt, akkor minden bizalmunk halomra dől, és csak elitélhetjük a mai kormányzati rendszer képviselőit. Nem akarom azokat az eseteket elmondani, a melyeket közvetlen tapasztalatból majd elmondanak többi képviselőtársaim, csak a választásnál működött másik kMáló egyént akarom a t. ház előtt pellengére állítani. Ez Bartalis, a csikszentmártoni főszolgabíró. Én ezzel az úrral csak a választás reggelén ismerkedtem meg, abból az alkalomból, hogy két választót letartóztatott, mert azok elég bátrak voltak elkiáltani, hogy »Éljen Eápolthy!« Nekem Rápolthyhoz, a függetlenségi párt jelöltjéhez semmi közöm sem volt ugyan, de hallván ezt az igazságtalanságot, közbeléptem. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Felmentem a főszolgabíróhoz, a kit tökrészegen találtam (Nagy mozgás.) és a ki valószínűleg ezzel is fog védekezni, majd ha a büntetőbíróság előtt felelőségre vonják, és megmondottam neki, hogyha azonnal ki nem ereszti ezeket az embereket, akkor abból a legsúlyosabb következések fognak rá háramlani, Rakovszky István : A választások előkészítése! Kovács Pál: A főszolgabíró az ellenpárti választókat nem különítette ugyan el, de ezt csak azért tette, hogy a szavazás alkalmával a választókat a néppárttól és a függetlenségi párttól elszedhessék. A Győrffy-párt körül jegyzőik, bíróik és egyéb közigazgatási tisztviselők őrködtek, és vigyáztak arra, hogy egy se távolodjék el. A mieink azonban ki voltak téve minden kordon nélkül annak, hogy befolyásoltassanak. Ezt a főszolgabiró fel is használta igen ügyesen, mert minduntalan megjelent az ellenpárt márczius í-én, szerdán, táborában, ós hol az egyiket, hol a másikat kiintette onnan, suttogott velük, a mire aztán vagy vele, vagy szép csendben utána el-eltünt egy-egy választó. Hát szabad közigazgatási tisztviselőnek ilyesmit cselekednie? De koronája volt mindezen cselekedeteknek az a farsangi felvonulás, a mely ezek után következett. (Halljak! Halljuk! Elnök csenget) Egyszerre megjelent egy rezes banda, elől néhány zászlót hordtak, és a közigazgatási tisztviselőkkel az élén, igy vonult fel egy menet, körülbelül 150—200 emberrel. Miután akkor már Osik-Szentmárton és Csekefalva leszavaztak, abban a véleményben voltunk, hogy ezek igy együttesen elvonulnak haza és ezen feltevésünk annál is inkább valószínűnek látszott, mMel Csekefalva a mi állásunk mögött esett. Azonban mit látunk egyszerre? (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Ez a 150—200 emberből álló csapat, bandával az élén, végigvonul az ellentábor előtt és mikor a függetlenségi párt tábora elé érkezik, ott egyszerre csak fordulót vesz és feljön a körülbelül 500—600 lépésnyi útvonalon, miközben azokat a választókat, a kik a függetlenségi párt részéről az uttestén tanyáztak, valamint azokat, a kik a néppárt részéről ott voltak, bekerítették és szépen magukkal hurczolták. (Mozgás a néppárton.) Igy szaporodott meg azután a kisebbségben volt Győrffy-tábor olyan táborrá, a mely — a mint az eredmény mutatja — 338 többséggel győzött. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Azt hiszem, eléggé sikerült ecsetelnem, hogy mikép történtek ott a dolgok. Mindezekből tisztán láthatjuk, hogy milyen módon szerezhette meg a szabadelvű párt Csik-Szentmártonban tegnapelőtt a győzelmet. (Ugy van ! a néppárton.) Mesterséges, és — a szó szoros értelmében — kierőszakolt eredmény volt ez, (Ugy van! a néppárton.) Nem hallgathattam el azokat, a miket mondtam s előadtam azokat itt, az ország szine előtt, azért, hogy a közönség meggyőződjék arról, hogy a szabadelvű párt zászlajának diadalra jutása nem tiszta választás, nem alkotmányos választás utján történt. (Ugy van! a néppárton.) Gondolom, az elmondottak alapján fogalmat alkothat magának erről a közönség és levonhatja belőle azt a tanúságot, hogy a mai rendszer nemcsak hogy nem javulás az előbbihez képest, hanem sokkal rosszabb az előbbinél. (Helyeslés a néppárton.) Elnök: Jankovich Béla képviselő ur kért a napirend előtt szót i Jankovich Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam eléggé ecsetelte azokat a visszaéléseket, a melyeket a csikszentmártoni kerületben tapasztaltaltunk. Hogy mennyire érvényesül ott a jog, törvény és igazság jelszava, azt a következő eset igazolja. (Halljuk! Halljuk!)