Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

302 219. országos ülés 1903 márczius 4-én, szerdán. érintőleg, és ebből a szempontból azok a bankok, pénzintézetek, a közigazgatási hatóságokkal szervezetten együttes eljárásra érezték magnkat kötelezve, és igy nem csoda, hogy az a szegény nép, a mely az közigazgatási tisztviselők önkényének minden tekintetben ki van téve, másrészt pedig az általános országos elszegényedés következtében, a mely ott különös módon terheli a népet, mondom, ezt a két faktort figyelembe véve, nem csoda, hogy az a nép, daczára annak, hogy a mint előbb emiitettem, 90 százaléka ellenzéki érzelmű, a behatásoknak nem képes ellenállni, és az utolsó pillanatban, a mikor teljes erőfeszítéssel reá nehezednek e kölcsönhatások, akaratában megtántorodik, a mihez hozzájárult, t. ház, hogy az összes községekben a törvénybirák, meg a mi csak ott hMatalos személy van, a jegyző is, hMatalosan etették-itatták a népet, ugy, hogy még attól a csepp eszétől is megfosztották, a mi megmaradt neki mindezen befolyások után. Jankovich t. képviselőtársam fog szolgálni olyan eklatáns esettel, melyet ő Darányi képviselőtársammal együtt konstatált, s a melylyel kétségen kMül van helyezve az egész tényállás. Remélem, hogyha ezeket a t. miniszterelnök urnak tudomására fogja hozni,, ő a kellő intézkedéseket meg fogja tenni, mert azok elől nem térhet ki, daczára annak, hogy az ő beszéde által ezen közigazgatási tisztviselők felbátorítva érezhették magukat. Ez volt, a mint emiitettem, az egyik része beszédemnek. A másik a választási elnökségnek intézkedéseMel foglalkozik. Ugy látszik, hogy a mint a pénzszekrények kettős biztosítékkal vannak ellátva, ugy volt ezen választás eredménye is kettős biztosíték alá helyezve. Az egyik biztosíték az volt, hogy a hatóságok és a pénzintézetek meg fogják tenni kötelességüket, és ha ez nem sikerülne, vagy nem teljes mértékben, akkor itt van második biztosítékul a választási elnökségnek önkénykedése. Hát, t. ház, ez a választási elnök iir is az érintkezésben olyan kellemes, barátságos egyén, mint a mi mélyen t. miniszterelnök urunk. Sima kezű, igen kellemes megjelenésű egyéniség, de hogy mi rejlik az ő egyeneslelküségre valló kinézése mögött, azt tapasztaltuk. "Ezen tapasztalatokat, ezen tényeket fogom a t. ház elé tárni. A választási elnök a miniszterelnöknek, illetve a belügyminisztériumnak közvetlen végrehajtó közege a választások alkalmával s igy ténykedésének olyannak kell lenni, hogy az minden tekintetben kifogástalan és pártatlan legyen. És mit tett ez a Bochkor Béla nevű választási elnök ur? Először is egy oly törvénytelen eszközhöz fordult, a mely talán csak a Bánffy-féle választások idején volt alkalmazva és volt némileg tűrhető, mert azt ismertük, de a jelen rendszerrel, az 1899 *. XV. t,-czikkben foglalt választási rendszerrel egyáltalában össze nem egyeztethető. (Az elnöki széket gróf Apponyi Albert foglalja el.) Ha ezt szó nélkül türnők, akkor ez valóságos rendszerré válnék és a többiek reczept gyanánt fogadnák el és alkalmaznák a választásoknál. Ezért nem hagyhatjuk szó nélkül ezt az u. n. bárcza-rendszert, melyet a választási elnök ur meg akart hamisítani. Választási bárcza nélkül nem volt szabad a választás színhelyére, a választási helyiségbe, sőt még a községbe sem menni. Egy kilométerre a községtől, sőt az egyik oldalon Rozmárig, álltak a kordonok és nem eresztettek át senkit, a kinek nem volt ilyen veres papirosra nyomatott igazolványa. Mi volt ennek a következménye másodsorban a közigazgatási tisztviselők és pénzintézetek befolyásának érvényesülése után még megmaradt választóközönséggel szemben? azt a számarányok mutatják, mert daczára annak, hogy 1600 és egynéhány választója van a csikszentmártoni kerületnek — hiszen az év elején vagyunk — nem sokan voltak, mégis csak öszszesen 1150 választó adott be szavazatot, daczára annak, hogy három párt volt és mindegyik párt az összes embereit behozta a választás színhelyére, vagy legalább is akarta. Körülbelül 350 — 400-ra tehető azoknak száma, a kik e miatt nem juthattak be a választás színhelyére. Én azt hiszem, hogyha az alkotmányos állapot törvényesen van rendezve, hogy annak a választónak alkotmányos joga van aznap leszavazni, akkor meg is kell neki arra a módot adni és nem szabad őt az ilyen szabadsági jogainak gyakorlatában akadályozni. (TJgy van! a baloldalon.) A ki ezt teszi, az merényletet követ el alkotmányunk ellen és az ilyen embert meg kell bélyegezni és lehetetlenné kell tenni. (Tjgy van! balfelöl.) Pozsgay Miklós: Fejérváry kikötési módját kell alkalmazni! Azokon lehet tanulmányozni! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Kovács Pál: Én magam láttam ott a kordonokat, a melyek Osikszentmárton községének határán voltak felállítva és ott tapasztaltam, — de miután oly sürün és gyorsan egymásután következtek az esetek, — nem voltam képes valamennyinek a nevét feljegyezni, a kiket a csendőrök a kocsikról leszállítottak és visszaküldöttek; mert némelyik azt mondotta: kérem, elfelejtettem oda haza az igazolványomat, most haza nem mehetek. Menjen haza, mondták neki a csendőrök, a harmadik vagy negyedik községbe és azután jöjjön vissza az igazolványával! Molnár József: Egy sem volt szavazó! Kovács Pál: Hogy az illető szavazó volt, arról a legtöbb esetben meggyőződtem. A másik érdekeB része a dolognak, a mi ebben az igazolvány-rendszerben foglaltatik,