Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

298 218. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. mert ez már prejudikálna a kérdés meritórius elrendezésének. Azon alkalommal ezen irányban is végleges megoldásra fog jutni a kérdés és akkép fogunk eljárni, a mint a felhatalmazás alapján teendő intézkedések szólni fognak. Kérem ezen válasz tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelöl,) Csernoch János: T. képviselőház! Midőn a t. miniszterelnök ur sokszor egyes közbeszólásokra is képes kimerítő, ugy szónoki tehetségről valamint tudományról is tanúskodó választ adni, én nem gondoltam volna, hogy ezt a nagyfontosságú kérdést ilyen röviden fogja elütni. Elismerem, hogy ez a kérdés, miként az első kérdésemre adott válaszában mondani méltóztatott, most van tárgyalás alatt, de ugy tudom, hogy ez a tárgyalás nem ma kezdődött, hanem tart már legalább is 1896 óta, tart pedig azért, mert érvényre iparkodnak juttatni egy oly álláspontot, a mely tökéletesen ellenkezik az 1894. évi t.-cz.-nek általam idézett szakaszával, a mely azt mondja, hogy az addig gyakorlatban ievő anyagi jog ezentúl is érintetlenül fentartatik. Már pedig, t, ház, miként szerencsém volt kimutatni és ujabb adatokkal is kimutathatnám, egészen uj az a gyakorlat, a melyet körülbelül 188u-ban kezdeményezett a közalapitványi ügyigazgató, és teljesen és mindenben ellenkezik a fennálló és az 1894. évi t.-cz. által is érvényesnek elismert joggal. Én interpellácziómban akkor, midőn az általam ismert esetekre hMatkoztam, azt mondottam, hogy ez a gyakorlat, a mely egy század óta dMott Magyarországon, egészen 1880-ig tartott. Azóta azonban az egyházmegyei hatóságok figyelme fel lévén keltve erre a kérdésre, oly adatok birtokába jutottam, a melyek segélyével ki lehet mutatni, hogy igenis egyes helyeken, mint pl. az egri egyházmegyében, ez a gyakorlat fennállott 1901-ig és még 1901-ből van egy döntése a közoktatásügyi minisztériumnak, a melynek végső befejezése még mai napig sem következett be, jeléül annak, hogy ott még későbben kezdte meg a közalapitványi ügyigazgató az egyház jogaira vonatkozó sérelmes gyakorlatot, de sikertelenül. És midőn ott a közalapitványi ügyigazgató az egyházmegyét perrel támadta meg, akkor mondotta ki a Curia, hogy ez a dolog peres útra nem is tartozik, mert már a hagyatéki eljárásnak meginditása előtt el van döntve, hogy ez a szegényharmad a szegényeké, el van döntve az is. hogy micsoda szegényeké és ebben a dologban a közalapitványi ügyigazgatónak nincsen semmi joga belaavatkozni, mert ez a rendes közigazgatási útra tartozik. Midőn tehát a t. miniszterelnök urnak interpelláczióm első kérdésére vonatkozó válaszát tudomásul nem vehetem, kijelentem, hogy igenis tudomásul veszem a másik kérdésre adott választ, hogy addig is, mig ez az ügy rendeletileg — miként a törvény előirja — szabályozva nem lesz, utasította a közalapitványi ügyigazgatót, hogy a meglevő pereket szüntesse be, uj pereket pedig ne kezdjen. A mi pedig interpellácziómnak harmadik kérdésére adott válaszát illeti, hogy t. i. a miniszterelnök ur jelenleg érdemleges választ nem adhat, erre vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy igenis adhatna választ, ha akarna és ha már előzetesen is nem volna preokkupálva azon álláspont mellett, a melyet az ügyigazgató az általa képviselt szegényalap nevében hangoztat és képvisel. Mert mi ebben a dologban az irányadó ? Az, hogy az anyagi jog — miként azt a királyi rendeletek száz esztendő lefolyása alatt szabályozták — az 1894. évi törvény által el van ismerve és további érvényében fentartva. Már most ezen anyagi jogban sehol — és hangsúlyozom újra, sehol egyszóval sincs felemlítve a közalapitványi ügyigazgató, mert az anyagi jognak hatálya alatt soha ezen szegényharmadra vonatkozó felosztási tervezeteket a közalapitványi ügyigazgató nem készített el, soha ezekbe az ügyekbe a közalapitványi ügyigazgató be nem folyt, hanem jelentés tétetett az egyházi hatóság által a kormánynak, későbben a kultuszminisztériumnak, és midőn az egyházi hatóság a felosztási terveket elkészítette és a kidtuszminiszter, illetőleg ő Felsége jóváhagyta, ezt a felosztási tervezetet közölték az illető hagyatékban eljáró bírósággal és a bíróság köteles volt aszerint az átadási végzést meghozni. Már most, t. képviselőház, ha száz esztendő alatt a közalapitványi ügyigazgatónak semmi befolyása nem volt ezekre az ügyekre és pedig azért, mert az anyagi jog fel nem hatalmazta, a mely anyagi jogot 1891-iki törvény érvényében fentartotta és fentartja: kérdezem, mi jogon avatkozik be a közalapitványi ügyigazgató ezekbe az ügyekbe és mi jogon hátalmaztatik fel a belügyminisztérium által arra, hogy felosztási terveket készítsen és általában ezekben az ügyekben eljárjon? Igenis, ha a t. miniszterelnök ur magát ebben a kérdésben alaposan informálja, és az erre vonatkozó anyagi jogot teljesen ismeri, az ő általában ismert igazságszeretetétől elvárom és meg vagyok róla győződve, hogy már most is azt mondotta volna, hogy tud erre a pontra érdemileg is választ adni és pedig olyan választ, a mely teljesen megfelel a fenálló jognak. Ennélfogva fentartván magamnak ebben a kérdésben a további teendőket, a t. miniszterelnök urnak interpelláczióm 3. pontjára adott válaszát tudomásul nem vehetem. (Helyeslés balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Én valóban csodálkozom azon, hogy a t. képviselő ur az ő interpellácziójára adott válaszomat nem veszi tudomásul. Én semmi prejudikálő dolgot nem mondtam, én abban semmi kérdést nem érintettem, a mely ennek a kérdésnek akár elhalasztását, akár oly irányban