Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-218
218. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. 299 való eldöntését tartalmazná, a melyet előre elitélni lehet. Ha én azt mondom, hogy egy évek óta tárgyalt kérdés annyira van már megérlelve, hogy egy-két hónap múlva ez a kérdés megoldásra jut, akkor mégis megérdemelném, hogy a t. képviselő ur ezt elismerje, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és ne azt mondja, hogy nincs megelégedve azért, mert olyan kérdésben már előre nem nyilatkozom, a mely kérdés három reszszort-miniszter közt való tárgyalásnak képezi tárgyát. Ez nem méltányos felfogás egy miniszterrel szemben, mikor az kijelenti, hogy: kész vagyok ezt a kérdést tárgyalni, siettetem, s egy két hónap múlva meg van a megoldás, s addig, mig a megoldás meg nem lesz, nem fog prejudiczium történni, minden per fel van függesztve és uj perek nem indíttatnak. Én ugy látom, hogy akármiféle előzékeny álláspontot foglaljak is el ilyen kérdésekben, erre nem nagyon ösztönöz a t. képviselő ur magatartása, a kitől méltányosabb felfogást várt volna az, a ki minden idejét és erejét arra fordítja, hogy az ország ügyeit szolgálja. De azért ezen méltánytalan felfogás ellenére is megteszem, mert ez kötelességem. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Elénk tetszés és helyeslés jobbfelől.) Csernoch János: Kern tudom, ki szólt közbe és leczkéztetésről beszélt, Én senkitől leczkét el nem fogadok, nem vagyok deák és a t. képviselő ur nem az én tanárom. (Egy hang a jobboldalon : Hála Istennek!) A t. miniszterelnök ur félre méltóztatott érteni az én szavaimat. Hiszen a második kérdésre adott választ tudomásul vettem és most is köszönettel tudomásul veszem. Én csak attól félek és annak az aggodalmamnak adtam kifejezést, hogy a harmadik kérdésre adott válasz nem lesz kielégítő, t. i. abból a szempontból, hogy ez az egyház jogainak prejudikálna; pedig ezek oly világosan állanak előttem, hogyha a t. kormány 1894 óta tanulmányozta ezt a kérdést, neki is okvetetlenül meg kellett róla győződnie, hogy itt az egyház joga semmiféle kétség tárgyát nem képezheti. Ennek az aggályomnak adtam csak kifejezést, különben, a mint mondtam, a második pontra adott válaszát, a mely kielégítő, köszönettel tudomásul veszem. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez már más!) Elnök: Minthogy a t. képviselő ur nem vette a miniszterelnök ur válaszát a maga egészében tudomásul, fel kell tennem a kérdést, hogy a ház tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur válaszát, igen vagy nem. (Felkiáltások: Igen! Nem!) A kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. Következik a honvédelmi miniszter ur válasza Tuba János képviselő urnak interpellácziójára egy komáromi polgárnak katonatisztek részéről történt véres megtámadtatása tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Tuba János t. képviselő ur a szombati ülésen interpellácziót intézett hozzám a tekintetben, hogy van-e tudomásom egy Komáromban polgárok és tisztek között előfordult esetről és ha nincsen, hajlandó vagyok- e erről tudomást szerezni és a szükséghez képest eljárni ? Legyen szabad csak egész röviden bejelentenem, t. ház, hogy az V. hadtestparancsnokság közlése szerint e tárgyban a haditörvényszék részéről a vizsgálat elrendeltetett (Helyeslés a jobboldalon.) és annak eredményétől fog függni, hogy hogyan járnak el az illető tisztekkel szemben. MMel, a t. háznak egy része legalább az idők folyama alatt a haditörvényszékeknek, illetőleg a katonai törvényeknek tulszigoru voltáról és kegyetlenségéről beszélt, azt hiszem, teljesen meg lehetnek nyugtatva, hogy a tisztek, ha hibáztak, azért meg is fognak bűnhődni. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Nem veszszük tudomásul,!) Tuba János: T. képviselőház! Én a magam részéről a honvédelmi miniszter ur válaszát annyMal is inkább szMesen veszem tudomásul, mert ujabban az ügy állásáról bővebb meggyőződést szereztem, és bár az a sajnálatos tény megtörtént, hogy egy védtelen polgárt katonatisztek megtámadtak és rajta egyikük karddal súlyosabb sebet ejtett, de az eddigi vizsgálat eredményei szerint az általam is emiitett és a magyarságot sértő kifejezéseket nem használták. Tartozom t. ház, ezen általam is állítólagosnak felhozott tényt ezekben helyreigazítani. Minthogy tehát a magyarságot sértő ilyen kifejezés nem használtatot és mert meg vagyok győződve, hogy a katonatiszteknek ezen fellépését maga a tisztikar sem helyeselvén, a hadi törvényszék a vizsgálat eredményéhez képest a felmerült esetben az illető tiszteket méltó büntetésben is fogja részesíteni, a miniszter ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Minthogy az interpelláló képviselő ur a választ tudomásul vette, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a választ szintén tudomásul veszi. (Helyeslés jobb felöl.) A holnapi ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 35 percekor.) 38*
