Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

218. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. 297 és Magyarország érdekeinek megfelel. (Igaz! TJgy van! a jobb- és a baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem hisz az orosz kormány nyilatkozatainak és nem hiszi, hogy az orosz politika az lenne, a mit én festettem, bárha én arról beszéltem, hogy Oroszországgalegyetértésben találjuk magunkat. Nem osztozom a t képviselő ur nézetében. Nem számolhatok egyes orosz politikusnak, vagy áramlatoknak, vagy egyes orosz lapoknak politikájával, nekem mint aktuális politikusnak számolnom kell az orosz kormánynyal, az orosz kormány hMatalos politikájának elveMel. És nem lehet és nem szabad feltételezni és erre nincs is okunk azon kMáló államférfiú nyilatkozatai után, hogy az az orosz politika, a mely 1897-ben a felfogásnak erre a kongruencziájára jutott velünk, a mely ma is identikus lépést tesz Európa előtt velünk és a többi nagyhatalmak helyeslésével, nem lenne a vezető, az egyedül döntő orosz politika. Ez az, a mMel számolni kell ; ez az a politika, a melynek nyilatkozatai, tényei előttünk fekszenek és a mely egyezik azzal a politikával, a melyet mi a magunkénak is vallunk (Igaz! TJgy van! a jobb- és baloldalon.) és a mely a mi érdekeinknek is megfelel. Örökké igy lesz-e, meddig lesz igy, mikor változik, azon, gondolom, vitatkozni ma felesleges ; nem is lehet. Az aktualitás alapján kell bírálni minden politikát. Mi lett volna abból, micsoda európai konflagráczió állott volna elő, ha ]877-ben háta mögött megtámadjuk Oroszországot, a mint a t. képviselő ur óhajtotta volna és megfogjuk a kezét, azt vázolni nem akarom, ennek fejtegetése és az e felett való elmélkedés nagyon messze vezetne. Nem arról van ma szó. Most arról var szó, hogy Oroszország velünk együtt, egyetértőleg a béke és nyugalom lebotő megőrzésére, a státusquó fentartására irányuló politikát követ és erre vonatkozólag ünnepélyesen a maga, velünk egyetértésben levő saját tényeiben szavatosságot vállal egész Európa előtt A t. képviselő ur aggódik, hogy mégis kiüt a háború, bekövetkezik egy konflagráczió esete legközelebb. Hiszen senki sem állhat jót semmiről az ilyen kérdéseknél, főleg a Balkánon, a hol annyi gyúanyag van felhalmozva, a hol, azt lehet mondani, minden hely egy-egy kis viharfészek és a hol a valószinütlenségek és lehetetlenségek is sokszor valószinüekké és lehetőkké válnak. Ezt senki sem mondhatja nekünk előre. Az adott helyzettel kell számolni és ezzel számolva, gondolom, hogy az a politika, melyet kifejtettem, teljesen beilleszkedik reális szükségleteink keretébe. És mennél jobban fél a t. képviselő ur, a mitől Isten óvjon és a mire ma indiczium incs, hogy ott konflagráczió állhat elő, melybe belesodortathatnánk, annál inkább legyen szMes levonni ennek a konzekvencziáját más kérdésben, abban, a mely a mi erőnknek gyarapítására, hadseregünknek megerősítésére, harczképességének KÉPVH, KAPLÓ. 1901 1906, XII. KÖTET. szükséges és elkerülhetetlen emelésére szolgál és azt czélozza (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) és a mely arra irányul, hogy ha áldozatokat is kMan a nemzettől, a legmagasabb állami szempontból és életérdekből kívánja, hogy t. i. adott veszély perczében erősek legyünk és készen álljunk a monarchia és Magyarország védelmére. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Kérem válaszomat tudomásul venni. (Hosszas, élénk helyeslés jobbfelöl.) Molnár Jenő: Kár volt elrontani a szép választ a végén azzal a kis kortesbeszéddel! Visontai Soma: Mi is tudomásul vettük volna! (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Elnök: Kérdem, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök urnak az interpelláczióra adott válaszát? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul vette. Következik a miniszterelnök ur válasza Osernoch János képviselő urnak interjjellácziójára az alsó papság végrendelkezése ügyében. Széll Kálmán miniszterelnök: T, képviselőház ! Gsernoch János országgyűlési képviselő ur interpellácziót intézett hezzám, a melyben azt kérdi (Olvassa): »Mi az oka annak, hogy a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű papság hagyatékának felosztásánál követendő eljárás az 1894: XVI: törvényczikk 127. §-ában foglalt intézkedés daczára eddig még nem szabályoztatott?« Erre vonatkozólag van szerencsém kijelenteni, hogy az 1894 : XVI-ik törvényczikk 127. § a értelmében a kormány fel van hatalmazva, hogy az ezen hagyatékokra vonatkozó eljárást szabályozza. Ezen felhatalmazás alapján érintkezésbe léptem a vallásügyi és az igazságügyi miniszter urakkal, tárgyaltuk a kérdést és azt hiszem, hogy a tárgyalások már annyira haladtak, hogy egy-két hónap múlva be lesznek fejezve és ebben az irányban végleges megállapodásra jutunk. A mi a második kérdést illeti : »Szándékozik-e a miniszter ur, illetőleg a miniszterek a királyi közalapítványi igazgatóságot utasítani, hogy addig is,'mig az ügy az idézett törvény értelmében fennálló anyagi jogszabályoknak megfelelően rendezve nem lesz, az egyházi hatóságokkal folytatott pereket szüntesse be, illetve ujakat ne kezdjen ?« — erre van szerencsénk válaszolni, hogy igenis, addig is, mig ez a kérdés a maga érdemében el nem lesz intézve, azt az utasítást adtuk a jogügyi igazgatóságnak, illetve adtam én most nemrégen, januárban, hogy a pereket szüntesse be és ujakat erre vonatkozólag mindaddig, mig a kérdés megoldva nem lesz, ne kezdjen. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a harmadikat illeti, hogy: » Szándékoznak-e intézkedni, hogy ez ügyek ezentúl is az 1880-ig fennállott, a kir. rendeleteknek megfelelő egyházi és állami közigazgatási és nem birói utón tárgyaltassanak ?« — erre nézve nem válaszolhatok érdemileg, 38