Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-218
ó }18. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. 295 tak a Konstantinápolyban akkreditált osztrákmagyar és orosz nagykövetek a részletes reformmunkálatok kidolgozására, a mi el is készült, az összes nagyhatalmaknak megküldetett és azoknak hozzájárulása után a magas portának átadatott. A két nagyhatalom — Ausztria - Magyarország és Oroszország — elitélik tehát mindazon törekvéseket és irányzatokat, bárhonnan jöjjenek, a melyek erőszakos átalakulásra vannak irányítva és arra vezethetnének. És ha ezen intelem ellenére az ottani lakosság forradalmi lépésekre csábittatná magát, senki és igy Oroszország sem fogja Törökországot abban meggátolni, ^hogy erőszakot erőszakkal ne toroljon vissza. (Általános élénk helyeslés.) Ezt a komoly intelmet Oroszország félhMatalos nyilatkozatai is tartalmazzák. Az a fogadtatás, a melyben ez a reformmunkálat a magas portánál részesült és az a jóakarat, a melylyel a magas porta el van telve, reményleni engedi, hogy AusztriaMagyarországnak és Oroszországnak az európai hatalmakkal egyetértőleg tett lépései nem fognak eredménytelenek maradni és czélt fognak érni. Mindebből láthatja a t. képviselőház és a t. képviselő ur, hogy politikánknak eddigi elvei nem változtak, hogy mi Törökország integritásának fentartásával a bevezetendő komoly reformok ajánlása és foganatosittatása által a Balkán-államokban a nyugalomnak a rendezettebb állapotoknak és nagyobb megelégedés létrehozásának ügyét és az európai; béke nagy érdekét szolgáljuk és szolgáltuk. A Törökország integritásának megbolygatása iránt kifejezett aggályok minden alap nélküliek, a miről a t. képviselő urat is teljesen biztosithatom. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobbés baloldalon.) Csávolszky Lajos: T. ház! A miket a miniszterelnök ur most szMes volt előadni, azt néhány nappal ezelőtt olvastam az orosz hMatalos lapokban. Ha interpellácziómnak csak az lett volna tehát a czélja, hogy a miniszterelnök ur megerősítse azokat az értesítéseket, a melyek arra nézve, hogy a mi külügyi hMatalunk az orosz kormánynyal milynemü megállapodásokra jutott az utóbbi időben, ugy bátran tudomásul vehetnem a választ. De az én interpelláczióm intencziója és különösen annak a beszédnek az intencziója, melylyel interpellácziómat kisértem, az volt, hogy a miniszterelnök ur az ő törvényadta jogát miért nem használta fel arra, hogy a Keleten Magyarország érdekeinek megfelelő politikát kövessünk. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez felel meg! Csávolszky Lajos: Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a mi politikánk a Keleten a statusquo fentartása, és hogy mi megállapodásra jutottunk az orosz kormánnyal a teendő reformokra nézve. Hát ez utóbbi állítás igaz. De a mit a miniszterelnök ur mond, hogy ezen reformok sikerülnek is, az nem fog bekövetkezni. (Felkiáltások a jobboldalon: Honnan tudja! ?) Azoknak a reformoknak nem lesz sikere a következő okoknál fogva: először, mert méltóztassék a Keleten fenforgó eseményeket figyelembe venni, s megméltóztatik látni, hogy ezen reformokkal a keresztények nincsenek megelégedve, a muzulmánokat pedig egyenesen ellentállásra kényszeritik. Másodszor, mert daczára eme reform-ígérgetéseknek, az agitáczió, a forradalmi izgatás egyre tart; harmadszor, mert nincs Európában komoly ember, a ki elhinné, hogy Oroszországnak nincs más czélja, mint egy idegen uralkodó szegény alattvalóinak bajait orvosolgatni. Igazán meglepő, nagyon megható az orosz kormánynak az a nemeslelküsége, az az emberbaráti szeretete, hogy ő tisztán csak a török keresztény alattvalók sorsának az ügyén kíván valamit enyhíteni és lendíteni. Az az Oroszország, mely a legféktelenebb önkényuralom és zsarnokság fészke, a hol a szabadságra törekvő embereket irtják, mint az erdőt, bármely nemzetiséghez, vagy valláshoz tartozzanak is, most az az Oroszország a humanizmus nevében szót emel a török keresztény alattvalók sorsa, elnyomatása ellen. Igazán kérdezni lehetne, hogy hova lett Európa diplomácziájából a becsületes őszinteség, hogy ily hitvány hazugságokkal engedik ámittatni a világot. Jíeni a keresztény alattvalók sorsának javításáról van itt szó, hanem Oroszország régi politikájának, régi czéljainak megvalósításáról. Ez csak lepel, ezek a reformok csak ürügyek az igazi czélok eltakarására. Ez csak egy nyitánya a bekövetkezendő drámának. Minden hír, a melyet mi a Balkán-félszigetről kapunk, minden esemény, mely előadja magát, azt mutatja, hogy Oroszország készen van a háborúra- Méltóztassék csak az orosz hMatalos lapokat elolvasni, nincsen Oroszországban komoly, számbavehető ember, a ki ne tekintené bevégzett ténynek az orosz háborút Törökország ellen. Tessék a franczia kamarában előterjesztett sárga könyvet megnézni. Minden okmány azt bizonyítja, hogy Maczedóniában a lázadás elkerülhettem Vagy méltóztassék megnézni, hogy mit mondott a fillipopoliszi apostoli vikárius, a kit megidéztek Kómába, hogy Rampollának jelentést tegyen. Ez egyenesen kijelentette, hogy a lázadás tavasznál tovább el nem odázható. Olaszországban, midőn ezen reformkérdések szőnyegre kerültek, azokat tárgyalták a kamarában, az olasz miniszterelnök helyett a tengerészeti miniszter kijelentette, hogy azok a reformok sikerülnek-e, vagy nem, az nagyon kétséges, hanem Olaszország bizonyára nem szorítkozik majd az egyszerű néző szerepére, mert Olaszország minden eshetőségre készen áll. Azt mondja a miniszter ur, hogy a reform sikerének egyik jele az, hogy ugy az osztrák
