Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

24 208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden. hányszor szemrehányást tettek a szabadelvű pártnak, hogy nem számit. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Én legalább a magam részéről ezen közbeszólásban, miután csak a katonai tekintélyt vettem számba, főbenjáró bűnt nem látok. (Étink helyeslés a jobboldalon.) Elnök: E tekintetben további intézkedés szüksége nem forog fenn. Lengyel Zoltán képviselő ur kért személyes kérdésben szót. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk !) Gr. Zichy Jenő: Én kértem szót személyes kérdésben! Elnök: Kérem, sorrendben következik Lengyel Zoltán képviselő ur, azután Horváth Gyula, azután Pap Zoltán és végül gr. Zichy Jenő képviselő ur. Ebben a sorrendben kértek szót és ebben a sorrendben kell a szót megadnom. (Helyeslés). Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Közbeszólásomra, a melyben november 7-iki beszédemre hMatkozva, a nagyváradi önkéntesek eseteinek megczáfolását kértem a honvédelmi miniszter úrtól, ő olyan nyilatkozatot tett, a melyre elnöki beavatkozás is szükséges volt. A mi ennek a nyilatkozatnak a parlament előtti részét illeti, én azért köszönettel adózom a t. elnök urnak . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Nem szükséges! Nem szívességből tette! Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, a képviselő urnak erre a kijelentésére nekem nyilatkoznom kell. ÉQ kötelességem szerint jártam el és ezért köszönetről nem lehet szó. (Helyeslés. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Még nem fejezte be! Hadd, mondja el a mit akar!) Lengyel Zoltán: . . . hogy ezzel szemben az ő elnöki jogánál fogva kötelességét teljesitette. (Ugy van! Helyeslés.) A mi a személyi részt illeti, az nem tartozik ide a ház elé, (Mozgás jobbról.) és legyen nyugodt a t. ház . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Engem sarokba nem szőrit! Lengyel Zoltán: . . . hogy a milyen volt a mosdó, olyan lesz a törülköző is. Most, mint ennek a pártnak egyik tagja, ennek a nemzeti küzdelemnek vagyok részese. (Zaj jobb felöl.) Én, t. képviselőház, személyes kérdést nem csináltam soha belőle, nem csinál soha ez a párt sem a legkétségesebb helyzetben sem. A mit mondtam, fenn is tartottam, fenn is tartom, minden szavamért, a milyen határozottsággal kimondottam, olyan méltósággal és becsülettel állok helyt. (Derültség és mozgás jobb felöl.) Thaly Kálmán: Mi nevetni való van ezen'? Lengyel Zoltán: A mi a dolognak ténybeli részét illeti, azt mondta a miniszter ur, hogy valótlan az, a mit én felhoztam. Azt mondta továbbá, hogy én két ezredest pellengérre akartam állítani. A személyeket illető részére nézve a dolognak határozottan kijelentem, hogy én Kónya ezredest, a ki alatt szolgáltam, soha, még a házon kMül sem, semmi alkalommal nem bántottam, mezt ez az ember lengyel, galicziai származása daczára felvette a magyar állampolgárságot és olyan derék hazafinak bizonyult, a milyet nem találtam többet abban a közös hadseregben. A mi a dolognak másik részét illeti, nekem Aulich úrhoz személyesen semmi közöm sincs. Én, mint népképviselő, itten tényeket és adatokat hoztam fel és azt nem lehet elütni azzal, hogy én pellengérre akarok állítani bizonyos urakat. (Zaj jobbról.) Az eset olyan, hogy énnekem kötelességem most reflektálni tételről-tételre a történtekre. Azt állítottam én először, hogy a 37-ik gyalogezrednek 27 önkénteséből, a kik velem együtt szolgáltak, a tiszti vizsgát letette 12, megbukott 15. Ebből második évet szolgált 12, szabadságolva lett 3. Kérdem a miniszter urat az ország szine előtt: igaz-e ez vagy nem? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igaz! (Zaj.) Menjünk tovább, én nem maradok adós. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Azt mondottam, hogy a debreczeni 39-es gyalogezred önkéntesei közül a kik velünk egy iskolában tanultak, 15 emberből megbukott 9. (Zaj a jobboldalon.) Itt vannak lenyomtatva, rendelkezésére állanak a t. ház minden tagjának. Az eset Nagyváradon a tisztikarban és a polgárság körében kellő nyilvánosságra lett hozva, soha senki meg nem czáfolta, én nem fogok ettől eltérni, legyenek nyugodtak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Hat esztendeje annak! (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Az mindegy!) Lengyel Zoltán: Azt állítottam, hogy a debreczeni 39-ik gyalogezredben 15 ember közül megbukott 9, a vizsgán keresztülment hat ; abból a kilenczből szabadságoltak hármat, második évet szolgált hat. Kérdem a t. miniszter urat, feleljen az ország szine előtt erre a kérdésre, igaz-e ez vagy nem? (Derültség és mozgás a jobboldalon.) Luby Béla: Mi hát a valótlan? Kubik Béla: Erre nem felel, konstatálom. Elnök: Engedelmet kérek, én kértem, hogy közbeszólásokkal ne méltóztassék felelni. Ha a képviselő ur elvégezte beszédét, akkor fog a miniszter ur válaszolni. (Helyeslés jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: Azt állítottam, hogy a 37-ik gyalogezredbeli 27 önkéntes közül fegyvergyakorlatra bevonult, ha jól tudom, 12; a szám bizonyos, de hogy ezek voltak-e mind, arra nem emlékszem és egy, a ki szabadságolva lett, az előtte való évben nem velünk szolgált, de szintén velünk együtt vonult be gyakorlatra, tehát összesen 13. Éz már Aulich ezredes alatt történt. Ezek közül a gyakorlati tiszti vizsgán megbukott 12, átment egy, ezt hívják Junier Ká-