Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-208
208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden. 25 rolynak, az osztrák-magyar bank tisztviselője Nagyváradon. Kérdem a miniszter urat, igaz-e ez vagy nem? (Zaj jobb felöl.) Pap Zoltán: Mentség nincs, csak vád van! Lengyel Zoltán: Azt állítottam itt az ország szine előtt, hogy egy önkéntesi évfolyamból büntetésből második évet szolgált 12, egy év alatt 460 nap kaszárnyaáristomot kapott, csak az iskolaidő alatt. (Zaj és derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Egy év alatt? Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem egy emberről van szó, hanem 12-ről!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Rakonczátlankodtak! Lengyel Zoltán: Abból a tizenkettőből, a ki bevonult és a kiért másik 12-nek példaadás okából második évet kellett szolgálni, a gyakorlati vizsgán hat hónap múlva alkalmasnak találtatott csak egy. Ezután azt kérdeztem, hogy hát ezek után meg tudta-e nyerni magának az a hadsereg a magyar ifjút, vagy azt akarja-e, hogy szenvedjen és pusztuljon ki ebből a hadseregből. Kérdem a t. miniszter urat ezen tények alapján és ebben az esetben, igaz-e az, a mit állítottam, vagy nem? (Tetszés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsiibaloldalon: No hát halljuk!) Molnár Jenő: Hát hol vannak a valótlanságok ? Lengyel Zoltán: Azt állítottam itt, nem személyeskedésből, hanem kötelességtudásból, hogy Aulich ezredes ur bántalmazta a magyarokat. Tanúm nekem arra az egész önkéntesi társaság, a tisztikar, a polgárság Nagyváradon, a polgármester maga, a ki itt volt a karzaton és Barabás Béla képviselőtársam utján gratuláczióját küldte le nekem, hogy őszintén mertem az ország előtt nyilatkozni. T. miniszter ur, erre feleljen ön nekem, igaz-e vagy nem? (Zaj jobbfelől.) Bocsánatot kérek, az állíttatott velem szemben, hogy én a valóságnak meg nem felelő állításokat koczkáztattam. Minthogy pedig engem ezzel becsületemben is megtámadtak, elvárhatom az uraktól, hogy ezúttal meghallgassanak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt állítottam, hogy mikor mi, ez a tizenkét tartalékos tiszt és kadét, az én felhívásomra összebeszélés utján, mert nem tűrhettük megszégyenítésünket, beadtuk lemondásunkat, azt Aulich ezredes azzal adta vissza, hogy ezt nem fogadja el, mert ezen lemondási kérvényben azon rész, a hol ki volt irva az ezred, t. i. InfanterieRegiment Nro, stb., az nincsen jól kitöltve, mert az Infanterie szó helyett csak azt irtuk, hogy »Inf.« Kérdem a t. miniszter urat, hogy tessék megmondani: igaz-e ez vagy sem ? (Derültség és zaj a jobboldalon.) Azt mondottam ezután, hogy én a mi súlyos eseteinket nyilvánosságra fogom hozni és hogy az ezredes urnak el kell majd KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. mennie az ezred éléről. Erre ő azt mondotta, hogy nem hiszem, hogy a hadügyminiszter, a ki engem ennek az ezrednek az élére helyezett, megvonja tőlem a bizalmát! Thaly Kálmán. Azóta már a hadügyminiszter úrtól is megvonták a bizalmat! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Lengyel Zoltán kedvóért csak nem fogják elvonni a bizalmat. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán: Nem én vagyok itten szóban, t. miniszter ur, hanem a magyar nemzet becsülete, a melyet meggyaláztak. (Mozgás a jobboldalon. Helyeslés a szélsobaloldalon.) Azt állítottam, hogy Aulich ezredesnek összekoczczanása volt a braganzai herczeggel. (Hosszantartó derültség a jobboldalon és a néppárton.) Ugyan. t. miniszter ur, kérdem önt: igaz-e ez vagy nem ? (Derültség és folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vészi József: Halljuk az összekocczanást! Lengyel Zoltán: A t. túloldalon akkor, a mikor a miniszter ur ezen, az uralkodóháznak egyik tagjára nézve sértést képező esetet valótlannak nyilvánította, önök nagyon csendesek voltak, de a mikor én a való igazságot hozom fel, jónak látják kinevetni az embert. (Egy hang a szélsobaloldalon: A. braganzai herczeget nevetik. Derültség és zaj jobbfelöl.) Azt állítottam, hogy a hadgyakorlatok alkalmával erőszakoskodott ez az ezredes. Meg is mondhatom, hogy ezzel mire czéloztam. (Halljuk ! Halljuk!) Egy biharmegyei faluban beszállásolták az ezrednek egy osztályát, a hol nem volt a legénység részére elegendő olyan hely, a milyent az ezredes akart volna. Ez történt a bánffy-hunyadi gyakorlatok alkalmával. Az ezredes erre egy ottani lakosnak a magtárából kihányatta a búzát az utcza sarába és a legénységet oda akarta elszállásolni. Mikor a csendőrség segítségét vette igénybe, a csendőrőrmester megtagadta a szolgálatot, mondván, hogy az ezredes urnak nincsen joga magánjogi dolgokba avatkozni. Az ezredest a bíróság az utána következő napon, ha jól emlékszem, 1700 frt kártérítésre ítélte tényleg. (Mozgás jobbfelöl.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hisz ez csak elégtétel, ha igaz! Pap Zoltán : Nem arról van szó, hogy mit tett a magyar biró, hanem, hogy mit tett az osztrák ezredes. (Mozgás) Lengyel Zoltán: Ezt a tényt megállapította a magyar bíróság és ez az ön szavaira, miniszter ur, nem lesz valótlan! (Mozgás jobb felöl.) Azt állítottam, t. miniszter ur, hogy Aulich ezredes egy közös hadseregbeli főhadnagyot két heti szobafogságra itélt, mert az utczán egy czMil-emberrel magyarul beszélt. Az a főhadnagy most honvédszázados Debreczenben. Meg is neveztem őt akkor, de most nem akarom még egyszer megnevezni a nyilvánosság előtt. (Halljuk ! Halljuk!) 4
